Ha akarna, sem tudna kilépni a nyers kelet-európai politikus szerepéből a miniszterelnök. De mostanra már talán pont ezt várják el tőle Strasbourgban.
Kedd este azért vonták kérdőre Orbán Viktort az európai parlamenti képviselők, mert a magyar miniszterelnök napirenden tartaná a felvilágosult Európa számára elfogadhatatlan halálbüntetés kérdését, és mert olyan kérdőíveket küldetett szét az országban, amelyek nagyon könnyen szíthatnak gyűlöletet a külföldiekkel szemben. Ezek az ügyek valójában csak ürügyként szolgáltak arra, hogy Orbán Viktor és a politikai ellenfelei is színpadra állíthassák az előadást, ami elvileg nekünk szól, de már egyre kevésbé érdekes.
A felállás ismert: valamelyik magyar kormánytag, és általában maga a miniszterelnök (mert az ő szájából szól a legnagyobbat) elejt egy hajmeresztő megjegyzést, vagy bedob egy ötletet, amelyről borítékolni lehet, hogy az "értékelvű" nyugat-európai politika nem fogja szó nélkül hagyni. Olyan magas labdákat ad a magyar kormány a belga, holland, német és más, környékbeli politikusoknak, amelyeknek nem lehet ellenállni, le kell őket csapni. Illiberális demokrácia, halálbüntetés, az országaink idegenektől való elzárása - olyan értékeket kérdőjelez meg a miniszterelnök egy-egy odavetett megszólalással, amelyek a Lajtán túl évtizedek óta megkérdőjelezhetetlenek.
Az európai parlamenti képviselők hibátlanul hozzák a szerepüket: pörölnek, kiabálnak, méltatlankodnak. Néhányuk szándékot sejt mögötte: hiszen felháborító állításokkal lehet hosszú ideig irányítani a közvéleményt. A kormánypárt pedig minden kritikus hangra azt a választ adja, hogy a kormányzó többség demokratikus legitimitása Magyarországon sziklaszilárd, ezért olyan témákkal folgalkozik, és úgy kormányoz, ahogyan szeretne. Orbán Viktor demokráciaértelmezésében a választott törvényhozók előtt nincs tabu, akár teljes értékrendszereket is újraszabhatnak. A kedd esti sajtótájékoztatón Orbán Viktor azt mondta: minden értéket újra és újra meg kell vitatni.
Ami viszont ennél is jobban irritálja az EP plénumát, az az, hogy Orbán Viktor direkt húzza is a többieket. Megkérdezik tőle, hogy tényleg bevezetné-e a halálbüntetést, ha tehetné. És nem mondja azt, hogy "nem". Azt mondja, hogy először vissza kell szerezni a jogot, hogy dönthessünk róla. Megkérdezik tőle, hogy ki akar-e lépni az Európai Unióból. Válaszolhatna egy egyértelmű tagadással. Ehelyett azt mondja: "Magyarországon a magyar nép népszavazással döntött az uniós tagságról, amire ma is büszkék vagyunk." Kétértelműen fogalmaz: "azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké maradna, és meg akarjuk őrizni Magyarországot is magyar országnak" - mondta a vitában. Hogyan értsük ezt? Hogy Magyarország csak a magyaroké?
Aztán pedig mosolyogva megjegyzi, hogy valószínűleg csak azért nem fogadják be külföldön a kormány indítványait, mert az angol fordításban a magyar szövegek durvának hatnak. Az "illiberális demokrácia" magyarul teljesen jól hangzik, angolul viszont, olyan, mint egy vérvád - mondta kedd este.
Orbán egy olyan hatalmi harc közepébe pozicionálja magát, amely egyidős az európai gazdasági közösséggel. Miről döntsünk közösen az EU-s intézményeken belül, és miről döntsünk a saját országunkban? A tagállami kormányok brüsszeli intézménye, a Tanács hagyományosan annak a pártján áll, hogy minél kevesebb hatásköre legyen az uniós döntéshozatalnak. A Parlament, és az EU kormányaként működő Bizottság viszont szélesebb harmonizálásért küzd. Ez a harc minden egyes jogszabályjavaslatnál, és azoknak a legapróbb módosításainál is lezajlik.
A magyar miniszterelnök a nemzeti szuverenitás szószólójaként tűnik föl a nyilvános eseményeken, és szándékosan durvábban nyilatkozik, mint állam- és kormányfő kollégái. Ez ismertté teszi - brüsszeli EU-s körökben Magyarország az egyetlen közép-kelet európai ország, amelyiknek mindenki ismeri a miniszterelnökét - viszont politikusként a hitelessége csorbul tőle a nemzetközi közegben. Az sem segít ezen, hogy amikor egy olasz újságíró megkérdezi tőle a keddi vita után, hogy a szélsőjobboldali Marine Le Pen-hez közel érzi-e magát, nem azt feleli: "Egyáltalán nem". Hanem azt: "ugyanazt válaszolnám erre a kérdésre, amit Silvio Berlusconi mondana, ha arról kérdezné, közel érzi-e magát a szélsőjobboldali olasz párthoz." Ha volt Orbán Viktorhoz hasonlóan megosztó hírnevű politikus az EU-s intézmények környékén, az a volt olasz miniszterelnök és médiacár Silvio Berlusconi.
Nézzenek bele élő tudósításunkba a keddi eseményekről, és ne legyenek kétségeik: az EP-viták politikai színjátékok. Arra valók, hogy megjelenési lehetőséget adjanak a médiában a szavazóik előtt jó színben feltűnni vágyó politikusoknak. A keddi vitán nem születetett megegyezés a közös európai menekültpolitikáról, nem marasztalták el hivatalosan Orbán Viktort a nyugat-európai értékeket megkérdőjelező megjegyzései miatt, nem vezették be, vagy tiltották be még jobban a halálbüntetést, viszont mindenki megkapta a lehetőséget, hogy elmondja a véleményét.
Szerencsére az is elhangzott egy olasz és egy német baloldali képviselő szájából, hogy Magyarországgal, a magyar néppel és a magyar emberekkel a világon semmi baja nincs sem Brüsszelnek, sem Strasbourgnak. Kizárólag Orbán Viktor kormányának intézkedéseit kritizálják.