Észak-Korea a külvilágnak és befelé szóló eseményekkel is bekerült az elmúlt két hétben a hírekbe: megtúráztatták kicsit Ban Kimun dél-koreai ENSZ-főtitkárt, akinek keszongi látogatását az utolsó pillanatban mondták le, az atomkísérletek újabb fejleményeként bejelentették, hogy miniatürizáltak atomtöltetet, és minden jel szerint kivégeztek egy minisztert, aki Kim Dzsongun nagybátyja, a 2013-ban kivégzett Csang Szongthek óta a rezsim legmagasabb rangú tagja, akit eltávolítottak.
Szerdán Dél-Korea, az Egyesült Államok és Japán megállapodott, hogy növelik a nyomást Észak-Koreán, és újabb szankciókat vezetnek be, hogy visszatérítsék az atomprogramjáról szóló tárgyalásokhoz. A hatoldalú tárgyalások – amikben még Oroszország és Kína volt jelen az említett országokon kívül – 2008-ban szakadtak meg, azóta pedig az északi rezsim több kísérleti atomrobbantást is végrehajtott.
„Ban Kimun kitiltásának hátterében egyértelműen taktikázás húzódott" – mondta Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének tanszékvezetője. A volt dél-koreai külügyminiszterből lett ENSZ-főtitkárként Ban a déliek által üzemeltetett, de északi területen található, és északi munkásokat dolgoztató Keszong ipari parkba ment volna, ahol elsősorban pénzügyi természetű vita támadt a déli cégek és az északi vezetés között.
Ez mindenképpen fontos fejlemény lett volna, mivel utoljára 22 éve, 1993-ban járt ENSZ-főtitkár Butrosz Butrosz Gáli személyében Észak-Koreában. Ban keszongi látogatása egyértelműen jó lett volna a főtitkárnak, és Dél-Koreának is, de Észak-Korea a saját szempontjából úgy érezhette, hogy igazából nem nyernének a látogatással. Az északi rezsim ugyanis elsősorban annak örülne, hogy ha egy ENSZ-főtitkár – Ban Kimun, vagy akár az utódja – egyszer az országba látogat, akkor azt a fővárosban, Phenjanban tegye meg, ahol Kim Dzsongun is fogadhatná. Csoma szerint az sem volt véletlen, hogy egészen az utolsó pillanatig váratták Ban Kimunt, akinek a látogatásának a lemondása így még inkább arculcsapásnak számított.
Keszong nemzetközi jogilag ugyan az északi részhez tartozik, de a gyakorlatban egy kibérelt területnek számít a déliek részéről. Az ipari parkban jelen lévő déli cégeknek adókat és járulékokat kell fizetniük az északi rezsim felé, ami pedig emelést jelentett be. A déliek ezt sokallják, és a déli kormány többszöri középutas javaslatai ellenére sem sikerült még megegyezni. Ugyanakkor bármennyire is feszült a helyzet, a mostani egy gazdasági konfliktus, ellentétben a 2013-assal, amikor egy időre le is állt az ipari park. Csoma szerint szinte kizárt, hogy most megint odáig fajuljanak az események.
Ahogy Ban Kimun látogatásának lemondása az utolsó pillanatban, úgy a korábbi atom- és rakétatesztek sorába illeszkedő új bejelentések is a külvilágnak szóltak elsősorban. Múlt héten azt jelentette be a rezsim, hogy sikerült miniatürizálniuk atomtöltetet, ami az előfeltétele annak, hogy ballisztikus rakétára szerelhessék a fegyvert. Az ehhez hasonló bejelentéseket mindig fenntartással kell kezelni, habár ennek most valami alapja lehet, mivel a CNN szerint egybevág azokkal a hírszerzési értesülésekkel, amiket az amerikai titkos szolgálatok is kaptak egy ideje.
Előtte a déli médiában érthetően nagy visszhangot kapott az a bejelentés is, miszerint Észak-Korea sikeres rakétaindítást hajtott végre egy tengeralattjáróról. Szakértők szerint ugyan vélhetően valós volt az észak-koreai rakétateszt, de a phenjani rezsim eltúlozhatta a fegyver fejlettségét, és a rakéta valójában csak pár métert repülhetett, mielőtt visszahullott a vízbe – ez egyébként megfelelhet a kilövési fázis tesztjének. Volt olyan szakértő is azonban, aki szerint a rakétát nem egy tengeralattjáróról, hanem egy víz alatti uszályról indították, egy ilyet ugyanis már korábban észrevettek Szimpo katonai kikötőjében.
„Akárhogyis, ezekkel azt sugallják, hogy többszörösen is megtámadhatatlanok" – mondta Csoma. A katonai teszteknek, erődemonstrációknak és fenyegetéseknek üzenetértékük van: Észak-Korea elsősorban az Egyesült Államokkal akar tárgyalni, amíg erre nincs lehetősége, addig a célja felszínen tartani a feszültséget.
Ezzel szemben a kivégzések jelentette példastatuálás kifelé inkább kontraproduktív a rezsimre nézve. A déli források szerint az elmúlt hetekben kivégezték az atomfegyver felett is rendelkező tárca élén álló kvázi védelmi minisztert, Hjon Jongcsolt, aki állítólag hazaárulást követett el, amikor nem teljesítette pontosan Kim Dzsongun utasításait, és kritikával is élt az észak-koreai vezető felé.
Hjon halálát ugyan nem erősítették meg az észak-koreai állami médiában, de azóta látványosan kivágták a híradókból, és minden bizonnyal ő a legmagasabb rangú vezető, akit eltávolítottak Csang Szongthek, Kim Dzsongun nagybátyjának 2013 decemberi látványos kivégzése óta.
Volt olyan hír, hogy Hjont többek között azért végezték ki, mert elbóbiskolt Kim egyik beszéde alatt, de ez leginkább annak felel meg, amikor Csangot is megvádolták azzal, hogy nem tapsolt elég lelkesen Kim Dzsongunnak. Ettől függetlenül könnyen lehet, hogy ugyanaz lett a végzete, ami a nagybácsinak is. „Nem Kim Dzsongun sakkozik egyedül a figurákkal" – mondta Csoma, hozzátéve, hogy elég sok érdekcsoport küzd egymással a befolyásért és az erőforrások feletti hatalomért a rezsimen belül. Az biztos, hogy Hjon miniszterként benne volt a fegyveriparban, és a külkereskedelmi ügyeletekbe is beleszólása volt.
Van olyan verzió is, miszerint mindkét vezető esetében a külpolitikai irányultságuk került végül az életükbe. Csang Szongthek Kína-orientált volt, kínai típusú reformok irányába vitte volna el Észak-Koreát, míg Hjon oroszpártinak számított a rezsimen belül. A kivégzése így akár össze is függhet Kim Dzsongun lemondott győzelmi napi útjával. Hjon márciusban Moszkvában járt, feltehetően ő szorgalmazta, és készítette volna elő Kim első külföldi látogatását május 9-re. Miután visszaérkezett Phenjanba, megkezdődött az eltávolítása, egyértelműen kegyvesztett lett. Ehhez társulnak azok a hírek, amik alapján az északi rezsim rakétarendszert akart venni az oroszoktól, de a moszkvai vezetés végül elállt az üzlettől.
Pontosan persze még azt sem lehet tudni, miért maradt otthon Kim Dzsongun. Az a legkevésbé valószínű, hogy a hivatalos orosz magyarázatnak megfelelően „belső ügyek miatt" mondta volna le az utat. Az egyik feltételezés a rakétarendszer visszamondása, de az ELTE tanszékvezetője szerint akár az is állhat a háttérben, hogy Kim Dzsongun már az életkorából adódóan – kb. 30 évesen fele annyi idős, mint mondjuk Vlagyimir Putyin, vagy Hszi Csinping kínai elnök – egyszerűen nem érezné magát elég otthonosan egy ilyen helyzetben. Az északi rezsimnek alapvetően jobban megfelelne, ha Észak-Koreába érkezne egy magas rangú külföldi vezető, akivel aztán kétoldalú találkozón tárgyalhatna Kim. Kim Dzsongil sem véletlenül ragaszkodott hozzá, hogy mindkét Koreai-közi csúcstalálkozót Észak-Koreában tartsák meg.
Ha valóban elment volna Moszkvába a győzelem napi felvonulásra, az fontos lett volna az oroszoknak, úgy lehetett volna kommunikálni, hogy ők csalogatták ki Kim Dzsongunt Észak-Koreából. Kim látogatását az oroszok gazdasági oldalról hálálhatták volna meg, de így is megmaradhat a közeledés a két ország között, miután a ceremoniális államfői feladatokat ellátó Kim Jongnam ott volt Moszkvában (igaz, szinte minden fontosabb külföldi útra a volt külügyminiszter megy el).
Az csak később derülhet ki, mennyiben múlt Hjonon a kapcsolatfelvétel, és mennyiben változtat kivégzése a rezsim külpolitikai tapogatózásán. A minisztert déli ügynökök szerint egy légvédelmi gépfegyver elé állították, és a nyilvános kivégzésén több százan jelen voltak. Ez nem lenne teljesen légből kapott, mivel áprilisban egy washingtoni központú aktivista szervezet olyan műholdképeket adott ki, amiken hat légvédelmi ágyú látszott közeli, alig harminc méterre lévő célpontokkal.
Csoma szerint ugyanakkor ha így is volt, nem elsősorban a kivégzés módja a legsúlyosabb. „Sokkal brutálisabbnak értékelik, hogy az észak-koreai eljárás szerint a családtagoknak részt kell venniük a kivégzésen, utána pedig egy beismerő, bocsánatkérő levelet kell megfogalmazniuk Kim Dzsongun felé. Mindezt úgy, hogy mindenki tudja, utána ők is átnevelő-, vagy munkatáborba kerülnek" – mondta.
Andrej Lankov, a szöuli Kukmin Egyetem oktatója, Észak-Korea-szakértő szerint Kim Dzsongun Hjon kivégzésével egyben példát akart statuálni, azt akarhatta, hogy a nála több korosztállyal idősebb katonai vezetők féljenek tőle, hiszen még csak három és fél éve került hatalomra. 2011 decembere óta Kim Dzsongun láthatóan többször került összetűzésbe a hadsereggel, mint a korábbi évtizedekben Kim Dzsongil. Hjon a negyedik védelmi miniszter volt Kim Dzsongun alatt, aki már négy vezérkari főnököt is elfogyasztott, míg Kim Dzsongil 17 éve alatt ezzel szemben három védelmi miniszter váltotta csak egymást.
Miként az ELTE Koreai Tanszékének vezetője elmondta, a középkor óta a koreai hatalmi struktúrák szétváltak a hadsereg és a civil hivatalnoki rendszer között. Kim Ir Szen uralmának legnagyobb része alatt a civil vezetés volt az erősebb, az utolsó években azonban már a hadsereg lett a biztonságos hatalomátadás biztosítéka. Kim Dzsongil évei alatt is az úgynevezett „szongun-politika" volt a jellemző, ez szó szerint azt jelenti, hogy az első a hadsereg, minden szférában a hadsereg érdekeit kellett szolgálni, ez a folyamat pedig teljesen kiteljesedett a 2000-es évekre.
Kim Dzsongun hatalomra kerülésével aztán a kínai elemzők szerint sokkal inkább „szonkjongról", vagyis első a gazdaságról beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy ideológiai értelemben még sok elem megmaradt a korábbi időszakból, de a nómenklatúra már elsősorban a gazdaságra koncentrál. Az először négycsillagos tábornokból helyettes marsallá előléptetett, majd pedig háromcsillagos tábornokká visszabuktatott Hjon kivégzése is ebbe a sorba illeszkedhetett.