2011 óta Szíriából menekült el a legtöbb ember, az EU-tagállamaiban a menedékkérelemmel jelentkezők listáján a szírek száma meghaladja a listán utánuk következő három ország összesített menedékkérőit. 

Mind az uniós, mind a magyar politika izzik a vitáktól, mi is kellene kezdeni a szír menekültekkel; de a döntéshozók abban egyetértenek, hogy persze az lenne a legjobb, ha sikerülne megoldani a szír kérdést. Vagy ha már úgysem tudják megoldani, akkor legalább kilobbizzanak a helyi lakosságot kis nyugalomhoz juttató tűzszünetet.

Ezért már csak a menekültügy miatt is érdemes lenne kicsit megkapirgálni, mire is számíthatunk a közeljövőben Szíriában. Nem olyan nehéz kikövetkeztetni, hogy a harcok lezárása/enyhülése/felizzása szoros összefüggésben áll a menekülők számával is. Csak hogy egy példát hozzak: még akkor is ezrek indultak a török határ felé, amikor a polgárháború legmérsékeltebb szereplőinek számító kurdok verték ki a keresztre feszítős, elevenen elégetős Iszlám Államot Tel-Abjad környékéről .

Az Institute for the Study of War (ISW) amerikai think-tank június közepén adott ki egy átfogó prognózist, mely alapján meglehetős magabiztossággal lehet következtetni néhány fontos trendre.

De még mielőtt belefognánk, lássuk, most épp mi a helyzet Szíriában

Ahogy arról a múlt héten írtunk, jelenleg nagyjából öt hatalmi pólus van Szíriában:

• Az Aszad-rezsim, mely zömében a síita felekezethez tartozó alavita kisebbségre támaszkodik, és Irán a Hezbollah terrorszervezeten keresztül támogatja.
• Az ország északi részén egybefüggő autonóm területet kivívó kurdok, akik a környék asszír és arab népességét is védelmükbe veszik. A kurdokat sokan tartják a háború egyetlen teljes mellszélességgel támogat ható szereplőinek, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy etnikailag "tiszta" államon dolgozva előszeretettel telepítik ki Kurdisztánból az arab és türk népekeket.

• Az Iszlám Állam (IS) terroristái, őket már senkinek nem kell bemutatni.

• Rajtuk kívül van még egy kazalnyi iszlamista, ezek egy részét a Perzsa-öböl menti államok támogatják – az al-Kaida helyi leányvállalatának például Katar januárban szponzorációs ajánlatot tett. Ezek nagy része ugyanúgy a sáriát ismeri el érvényes jogként, és ugyanúgy utálja a nyugati országokat, mint az Iszlám Állam.

• Az USA és szövetségesei által felfegyverzett-kiképzett Szabad Szíriai Hadsereg (FSA), ami a nem iszlamista szervezetek tevékenységét próbálja összehangolni. Bár a Nyugat hevesen ellenzi, rákényszerül arra, hogy együttműködjön az iszlamistákkal.
• Nem pólus, de fontos még a több száz szekta, banda, milícia. Ezek nagy része lokális védelmi erő, a közbiztonság összeomlásával párhuzamosan jöttek létre, és csak addig lehet rájuk számítani, amíg a saját portájukat kell védeni (akkor viszont nagyon hasznosak). Őket azért említettem meg, mert bár országos szinten nem lehet velük számolni, egy-egy erős lokális milícia egy adott csatában könnyen a mérleg nyelvévé válhat.

Hiányzik, ki ki ellen visel hadat. Ez nem véletlen, mert mindenki mindenki ellen. Ráadásul, ahogy a Trónok harcában, itt sincs olyan, hogy egyik fél maga alá gyűri az összes többit, ezért

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy igazi frontvonalak sincsenek. Ennek oka részben Szíria földrajzi adottságaival magyarázható (a kiterjedt félsivatagi részen oázisokért folynak a harcok), de még inkább az évezredek alatt kialakult tarka nyelvi-etnikai-vallási összetétellel: az országban százezrével élték túl a történelem viharait olyan ősi népek, mint az asszírok, vagy olyanok, amelyek még mindig beszélik Jézus nyelvét, az arámit. Azért az elmondható, hogy a kurdok ellenőrzik az északi, az IS a keleti és az Aszad-rezsim a középső régió nagy részét, de inkább tanulmányozza a térképet!

Talán látszik, hogy a két legnagyobb szíriai város, Damaszkusz és Aleppó frontvárossá vált. A fővárosból a kormányerők 2012-ben csak szaringáz bevetésével tudták kiszorítani a felkelőket, Aleppót meg úgy érdemes elképzelni, mintha Budapesten a Várat évek óta felkelők tartanák, de Újpestről már kormánycsapatok aknavetőznek, és Gödöllő felől is bármikor begördülhet az Iszlám Állam egy robbanóanyaggal megtömött Humveeja.

Még nem tudni mi, de valami hamarosan megváltozik

Az Institute for the Study of War prognózisa szerint ez a dinamikus patthelyzet fog felborulni 2015 második felére. Méghozzá azért, mert az Aszad-rendszer kezd elfogyni: fő bázisa, az összlakosságnak alig 12 százalékát kitevő alavita kisebbség kivérzett,

A rendszer megingása elég sok kimenettel bír, ezek közül gyorsan kizárható

1. a béke
2. a tűzszünet
3. és bármiféle területi felosztás.

Rimánkodhatnak Iránhoz

A valószínűbb opciók között szerepel, hogy Aszad taktikusan szűkíti a frontvonalat, azaz több olyan beékelt területet felad, melyet nem tud gazdaságosan megvédeni. Ezt sugallhatja neki patrónusa, Irán is, akinek bőven jó, ha Aszad megőrzi az alavita törzsterületeket vagy a Golán-fennsíkot, melyek fontosak a Libanonból érkező és Izrael felé tartó Hezbollah terroristáinak. Ez az opció békésnek tűnik, de az ISW arra figyelmeztet, hogy a részleges vákuum betöltésére őrült versenyfutás indulhat a többi játékos között, ami adott esetben véresebb harcokat is eredményezhet, mintha Aszad az utolsó emberig védené őket.

Az is szóba jöhet, hogy Irán igyekszik betömni az alaviták soraiban tátongó lyukakat. Sőt, igazából már 2013 óta ezt teszi, amikor is házi terrorszervezete, a Hezbollah nyílt bevetésével mentette meg Homszot és Damaszkuszt. Irán június elején már át is irányított Irakból 7000 katonát az általa kiképzett síita milíciákból és az iráni Forradalmi Gárdából (nem csak az Iszlám Állam hajt vére országhatárokon átívelő hadműveleteket) Damaszkuszba, és a helyszínen tartott vizitet az iráni elitalakulat tábornoka, Kaszim Szulejmani.

De Irán könnyen T–72-essel hajthat a pofonfának; Izrael ugyanis tudja, hogy a szomszédban zajló manővereik nem kis részben ellene is irányulnak. És miközben a világ egyik legjobb hadseregével rendelkező zsidó államot nem igazán aggasztja az Iszlám Állam barkácshadserege, azt nem hajlandó eltűrni, hogy profi rakétarendszereket telepítsenek a határára. 

Meglepetést okozhatnak a jólányok

A négy országba szétszórt kurd nép szíriai ága nemcsak hogy elkerülte a megsemmisülést, de a török határ mentén lévő etnikai területeiket június végére sikerült egyesíteniük is. Sőt, bár az ISW prognózisa szerint ők nem fognak a biztosított területeiken kívül aktívan beavatkozni a harcok menetébe, ennek ellenére az YPG katonái – akik közül nem csak a térségben egyedülálló módon minden harmadik nő – behatoltak az IS hátországába, és megközelítették a kalifátus fővárosát, Rakkát. Bár Rakka elfoglalására elég soványka az esély,

Azonban ahogy arról írtam, az Iszlám Állam sem presztízsszempontjai, sem stratégiai érdekei miatt nem mondhat le a török határvidékről, ezért brutális kegyetlenséggel vágott vissza az YPG-nek - de ők is a hátországot vették célba, és csúnya mészárlást rendeztek az amúgy is sokat szenvedett Kobaniban. 

A síiták fészkével szemez az al-Kaida

Miután az egyesített iszlamista erők élén bevette az északnyugati Idlib tartományt, az an-Núszra Front a legerősebb, homogén síita tartomány, Latakia megtámadásán gondolkozik. Mivel azonban a terrorista hadseregnek Libanonban is vannak bázisai, ezért oda is könnyedén exportálhatja a Hezbollah elleni háborút. Az ISW szerint ráadásul reális lehetőség, hogy a Hezbollah egy ilyen harcban 

Nyugat felé terjeszkedik az Iszlám Állam

Az ISW szerint az Irakban sokkal aktívabb Iszlám Állam igyekszik kimozdulni keleti törzsterületeiről, hogy a sűrűbben lakott középső és nyugati országrészekben új területekhez jusson és magához vonzzon/kényszerítsen új iszlamista harcosokat, sőt, egész milíciákat. De az IS előtt igen sok stratégiai opció áll, ezek között van, hogy újracsomózza az elszakított kötelékeket egykori anyaszervezetével, az al-Kaidával, és hallgatólagos fegyvernyugvást vagy akár részleges megállapodást köt az an-Núszra Fronttal, amivel borulhat az összes nyugati remény arra, hogy mérsékelt erők győzedelmeskedhetnek a polgárháborúban.

És hol vannak a mérsékelt katonák?

Az Egyesült Államok csak pár hete kezdte meg a kiképzésüket, és az év végéig olyan 3000 katona, jövő júniusig pedig újabb 2400 lesz bevethető. Persze a mérsékelt koalíció, az FSA így is jelentős haderővel rendelkezik, de azért nem olyan jelentőssel, hogy egyedül is komoly sikereket érhessen el. Idlib meghódításánál és Tal-Abjad visszafoglalásánál is ott vitézkedtek. Délen mindenesetre pontot akarnak tenni Daraa tartomány meghódítására. További stratégiai prioritásuk a döntés kiharcolása a megosztott Aleppónál – azaz a másfél milliós város lakosságára háromfrontos ostrom és újabb szenvedések várnak.

De hogyan lehet ezt a szörnyű háborút úgy eldönteni, hogy az a Nyugatnak ne legyen nagyon rossz?

Nehezen, hiszen prognózis is úgy kalkulál: a mérsékelt erők nyugati kiképzése és felfegyverzése nem halad olyan ütemben, hogy nélkülözni lehessen egyes iszlamista erők segítségét. Szárazföldi erők bevetését pedig irreális lenne elvárni az USA-tól.

• Ezért az Egyesült Államoknak és a nyugati szövetségeseknek az ISW szerint el kellene fogadniuk, sőt támogatniuk kellene egyes iszlamista milíciákat – például a szaúdiak által szponzorált Dzseish al-Iszlámot, melynek vezetőjével, Zahran Allussal már kiterjedt tárgyalások folynak, hogy vegye át a koalíciós erők parancsnokságát.
• A nyugati toleranciaküszöb-koalíció kiszélesítésével – és persze a nemzetközi szövetség légi támogatása mellett – egyszerre lehetne vereséget mérni Aszadra és az Iszlám Államra, és közben mellőzhetik és elszigetelhetik az an-Núszra Frontot.
• A felszabadított területek újjáépítésébe azonnal óriási pénzeket kell invesztálni, mert egy mérsékelt koalíció csakis így nyerheti el tartósan a lakosság támogatását, és szerezhet bizalmi előnyt a szélsőségesekkel szemben.

Ezekhez a stratégiailag ésszerű javaslatokhoz azonban érdemes hozzátenni, hogy egyelőre valószínűtlen, hogy az USA komolyan fontolóra vegyen egy ilyen kompromisszumot. 2016 választási év, és addig szinte teljesen kizárt, hogy Washingtonban bárki kiállna magyarázkodni, amiért fegyvereket küldenek a sária bevezetésén ügyködő iszlamistáknak.

Ezért a legvalószínűbb az, hogy minden marad a régiben: ütemesen potyogtatják majd a lézerirányítású bombákat, dobozolják a szövetségeseknek szánt fegyvereket (aminek egy része Szíriában sem éppen ott köt ki, ahol kellene); és fohászkodnak, hogy a kommandósaik szinten tartásán túl ne kelljen bevetni addig saját szárazföldi katonákat, amíg a szír ellenzékiek kiképzése be nem fejeződik.