Index Vakbarát Hírportál

Ha Rejtő Jenő autót tervezett volna

2015. július 2., csütörtök 07:32 | aznap frissítve

Gyöngyélet volt: autón utazni a Szaharában. Ilyet légionista ritkán élvez. Az egyik kocsit Bradley vezette, a másikat Stuck. A többiek whiskyt ittak, énekeltek, és a ponyva árnyékában paradicsomi életet éltek.

Rejtő Jenő, Bradley Tamás visszaüt

Rejtő Jenő elég sok dolgot csinált rövid élete alatt. Amellett, hogy vicces (komoly?) regényeket írt, volt színész, operett-szövegíró, bokszoló, hajómunkás, újságíró, és saját állítása szerint rövid ideig idegen légiós is. Szóval egyáltalán nem lehetetlen, hogy ha kedves fajgyűlölő honfitársai nem szállítják ki betegen rabszolgának az orosz frontra, akár még autót is tervezett volna.

Amikor Lampedusán – ahol egyébként az Afrikából érkezett menekültek miatt állomásoztam – először láttam meg az egyszerre bumfordi és mégis lehengerlő stílusú terepjárót, rögtön valami poros sivatagi helyőrségben éreztem magam. A puritán, ajtó és tető nélküli, szuperpraktikus jármű kisugárzása olyan erős volt, hogy még a benne ülő vörösre sült német nyaralópárt is napbarnított légiósnak, és igéző szépségű, ám kétes egzisztenciájú bárénekesnőnek láttam.

A hatást pedig csak fokozta, hogy az apró délolasz sziget autóparkjának harmadát ezek a soha nem látott, antik dzsipek alkották. Rövid kutatómunkával megtudtam, hogy az autókat néhány évtizede szállították át Észak-Afrikából, ahol valóban Rejtő-regények helyszínein rohangásztak. Aztán a francia gyarmatbirodalomnak még az emléke is leáldozott, az európaiak szemében viszont még mindig menőnek számító kocsikat pedig a közeli üdülőhelyekre szállították.

A kis terepjáró ugyanis a francia autóipar egyik népszerű fejlesztése volt. A Citroën Mehari nevű kocsit formájából ítélve akár a negyvenes években is készíthették volna, de valójában Rejtő halála után 25 évvel, 1968-ban dobták piacra.

A Meharit – mai szemmel nézve döbbenetes módon - valóban terepjárónak tervezték. Neve is innen ered: a mehari egy gyors, és teherbíró tevetípus neve.

Az autó érdekes módon nem azért kapott ilyen romantikus formákat, hogy ezekkel kapjanak telibe valami jól fizető célcsoportot, hanem mert így valóban terepjáróként működött. Mindenféle terepen elment, lehetett vele szállítani, és olyan egyszerűen működött, hogy a legutolsó oázisban is meg lehetett javítani. Csak egy példa: a kocsira nem brutalitást hangsúlyozó, széles felnik kerültek, azok ugyanis inkább a Hello Baby előtt leparkolva működnek jó hatásfokkal, a sorban álló csajoknál. Terepen ugyanakkor a Meharin is látható keskeny, virsli vastagságú abroncsok a praktikusak. (A kérdésnek jelentős szakirodalma van, de röviden: a keskeny abroncs nem a talaj felszínén csúszkál, hanem megtapad mélyebben, illetve kövön mélyebbre nyomódnak a gumiba a felszín egyenetlenségei, ezáltal jobban kapaszkodik.)

A Mehari azonban akaratlanul is szuperül nézett ki, ezért hatalmas karriert futott be. Gyártásának 1988-as leállásáig 145 ezer darabot adtak el belőle. Amellett, hogy az egykori francia gyarmatok népszerű haszongépjárműve volt, használták vadászok, utazók, és persze a katonaság:

a könnyű Meharikat ejtőernyővel dobálta ki repülőkből a francia légierő, ha a bevetés helyszínén autókra volt szükség.

Az 1980-as Párizs-Dakar rallin a Jalponik szerint Meharikat használtak elsősegély autókként. Sőt, a Kedves Olvasó valószínűleg látja is lelki szemei előtt, milyen vadítóan nézhet ki a kocsi a hátsó ülésről kilógó szörfdeszkával: ha ma egy szörfös Meharival megy ki a partra, fel sem kell állnia a deszkára, a szörfös szubkultúrában így is egyértelmű, hogy aznap ő a part királya.

A legérdekesebb, hogy a Mehari valójában nem is teljesen új autó. A jól ismert kacsa alapjaira épült, csak a felfüggesztés, meg a burkolat más. (Igaz, 1980-tól pár évig négy kerék meghajtással is gyártották.)

Fordulat a történetben, hogy nagyjából abban az időben, amikor én egy pálma alatt megpillantottam életem első Mehariját, a Citroën bejelentette: foglalkozik a modell újraindításának gondolatával. Persze tudjuk, hogy hiába gyártanának újra Meharit, semmi sem lesz olyan, mint a fülledt hetvenes években, ahogy Rejtő sem ír új regényt már soha.

Annyi vigasztalhat minket, hogy a vicces autót bármikor megnézhetjük: mivel mással furikázna ugyanis az Édesvízi élet című Wes Anderson-film kiöregedő playboy hajóskapitánya, Bill Murray, mint egy Citroën Meharival?

(Ha el akar veszni a Mehari varázslatos hangulatában, kattintsa végig a sziget változatos Mehari-faunáját bemutató galériánkat. A legvégén meglepetés autók.)

Update: Olvasók egész sora követelte, hogy emlékezzünk meg Louis de Funes-ről, aki a Csendőr-filmekben szintén Mehariban ülve keveredik kalamajkákba.

Rovatok