Legalább 300 ezer ember meggyilkolásában találta bűnrészesnek a bíróság Oskar Gröninget, ezért négy év börtönre ítélte a 94 éves egykori auschwitzi őrt, akinek a foglyok bőröndjeiben talált pénzt kellett összegyűjtenie. A perben számos magyar holokauszttúlélő is tanúskodott A férfi egészségi állapotán is múlik, hogy ha jogerős lesz az ítélet, börtönbe küldik-e, vagy a korábban elítélt John Demjanjukhoz hasonlóan szabadlábon maradhat. Gröning ügyvédje azt mondta: később döntik el, fellebbeznek-e.
Ítélet született a feltehetően egyik utolsó Auschwitz-perben: négy évre ítélték azt a 94 éves egykori lágerőrt, akinek perében számos magyar holokauszttúlélő is tanúskodott. Oskar Gröninget a lüneburgi bíróság legalább 300 ezer ember meggyilkolásában való bűnrészességért ítélte el. Egészségi állapota miatt meg kell vizsgálni, hogy ha az ítélet jogerőre emelkedik, börtönbe vonulhat-e. Gröning ügyvédje azt mondta: megvizsgálják az ítéletet, és azután döntik el, fellebbeznek-e.
Az ítélet indoklásában a bíró azt mondta: bár az akkori viszonyok sok mindent meghatároztak, mégis Gröning döntése volt, hogy Auschwitzba került. Lett volna lehetősége másképpen is dönteni, de SS-esként a frontszolgálat helyett a biztonságosabb íróasztal melletti munkát választotta a haláltáborban.
A 70 magánvádlót, azaz az egykori foglyokat képviselő ügyvéd az ítélethirdetés után azt mondta: elégtétellel tölti el őket, hogy a bűnösöknek egész életükben nem lehet nyugtuk, hogy megúszhatják a felelősségre vonást. Thomas Walther ügyvéd közleménye szerint most először ismerte el egy vádlott a náci háborús bűnök elkövetését, és most először kért ezekért bocsánatot.
Christoph Heubner, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság alelnöke szerint 300 ezer ember halálában való bűnrészességért kevésnek tűnik a négy év börtön, ezért a személyes véleménye szerint az életfogytiglan lenne arányos. Dieter Graumann, a Zsidó Világkongresszus alelnöke a Bildnek azt mondta: az ítélet jelentősége abban van, hogy minden embernek azt üzeni, az igazságosságnak nincs elévülési ideje. Efraim Zuroff a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ vezetője a DPA-nak úgy nyilatkozott: reményei szerint az ítélet arra ösztönzi a német hatóságokat, hogy más náci háborús bűnösök ügyében is eljárást indítsanak.
Az 1921-ben született Oskar Gröning egyike az SS azon tagjainak, akik még ma is élnek. 1940-ben önként, lelkesedésből jelentkezett az SS-be, állítása szerint hitt Adolf Hitlerben és Joseph Goebbelsben. 1942-ben kapott áthelyezési parancsot, amiben az állt, hogy különleges feladattal bízzák meg. Azonban azt is hozzátették, hogy soha nem fedheti fel új megbízása természetét senkinek. Már érkezése másnapján jelezte a feletteseinek, hogy bankban dolgozott korábban, ezért neki kellett az érkezők pénzét szétválogatnia.
Gröning két évig teljesített szolgálatot az auschwitzi haláltábor vasútállomásának peronján, ahol szétválogatták a lágerbe deportált embereket. A vagonokból kihajtott foglyokat itt két csoportra osztották: az egyikbe a kényszermunkára alkalmatlannak ítélt emberek kerültek, akiket rögtön gázkamrába küldtek. Gröning feladata az volt, hogy őrizze a foglyok csomagjait, aztán elvigye azokat a rámpáról, átkutassa, és a bennük talált pénzt elvigye az SS részére.
A lüneburgi ügyészek szerint az is Gröning feladatai közé tartozott, hogy eldugja az áldozatok csomagjait az újonnan érkezők elől, hogy elfedje az áldozatok sorsát. Szerintük a volt őr azzal is tisztában volt, hogy a munkára képtelennek ítélteket azonnal kivégezték a táborba érkezésükkor.
Vallomása szerint 1942-ben a hátrahagyott hulladék között felsírt egy csecsemő, mire egy szakaszvezető odalépett, felkapta a csecsemőt, és egy teherautónak csapta. Gröning azt állította: eddig a pontig volt Adolf Hitler elkötelezett híve, de akkor „világok törtek össze” benne, és másnap kérte az áthelyezését a frontra, ezt azonban sokáig nem engedélyezték. Elmondta, hogy Auschwitzban mindenki tetoválást kapott, a rabok sorszámot, az őröknek pedig a vércsoportját jelezték. A részleteket korábbi cikkünkben olvashatja.
1944-ben végül az Ardennekbe került. Egységével a briteknek adták meg magukat, de nem vallotta be, hogy Auschwitzban dolgozott. Előbb egy náci koncentrációs táborban, majd Nagy-Britanniában börtönözték be. Végül 1948-ban hazatérhetett Németországba, és újra találkozhatott a feleségével. „Kislány, tégy egy szívességet mindkettőnknek: ne kérdezz semmit" – mondta neki a Spiegelnek adott interjú szerint. A nő pedig azóta sem kérdezett, akkor sem, amikor 1968-ban megkezdődtek a nácik perei.
Gröning egy üveggyárban kezdett dolgozni bérelszámolóként, ahol senki sem tudta, mit tett korábban. Próbált minél egyszerűbb életet élni, lett egy tacskója, és bélyegeket gyűjtött. A Spiegelnek azt mondta, 1985-ben, a helyi bélyeggyűjtő klub éves gyűlésén tört el benne valami. Az egyik gyűjtő azt magyarázta, mennyire elképesztő, hogy megvádolnak embereket, amiért tagadják a holokausztot, miközben az meg sem történt.
Írt egy levelet Thies Christophersen, Az auschwitzi hazugság című könyve miatt. A holokausztot tagadóknak azt írta válaszul, hogy mindent látott, a gázkamrákat, a kazánokat, másfél millió zsidót gyilkoltak meg Auschwitzban, ő pedig végig ott volt. A levél megjelent egy neonáci lapban, ezért nem bujkálhatott tovább. 2005-ben kilenc órán át forgatott a BBC-vel egy dokumentumfilmet Auschwitzról.
Gröning ellen a 80-as években is folytattak már ügyészségi eljárást, de azt bizonyítékok hiányában le kellett állítaniuk. A náci diktatúra alatt elkövetett bűncselekmények feltárásával foglalkozó speciális ügyészség (ZSt) előzetes vizsgálata során az elmúlt hónapokban olyan adatokat tártak fel, amik alapján újabb eljárást és vádemelést lehetett kezdeményezni. A ZSt korábban azért nem emelt vádat lágerőrök ellen, mert nem látott esélyt elítélésükre.
John Demjanjukot azonban egy müncheni bíróság 2011-ben 5 év börtönre ítélte, mivel bűnrészesnek találta 27 ezer zsidó fogoly meggyilkolásában. Abban az esetben sem tudták bizonyítani, hogy elkövetett volna gyilkosságokat, de a bíróság úgy látta, hogy beosztásából adódóan is hozzájárult a láger működtetéséhez, ezért részes az emberölésekben is. Demjanjukot rossz egészségi állapota miatt már nem zárták börtönbe, egy évvel az ítélet után halt meg.
A német ügyészség azóta az összes ismert auschwitzi őr ügyében vizsgálatot kezdett. A hamburgi ügyészek vizsgáltak egy 93 éves nőt is, akiről azt gyanítják, hogy náci SS-őr volt a bergen-belseni táborban. A feltételezések szerint a nő segített evakuálni a tábort, amikor a szövetséges csapatok közeledtek, és arra kényszerítette a rabokat, hogy kezdjenek halálos menetelésbe, amiben végül közel 1400-an haltak meg. A nő tagadja a vádakat, a Die Weltnek azt mondta, hogy csak a tábor konyháján dolgozott.
Gröning a tárgyaláson azt vallotta, hogy erkölcsileg valóban bűnrészes, és ezért bocsánatot kért. Korábban saját magát az auschwitzi gépezet egy kis elemének tartotta csak. „A bűnösségnek tettekkel kell együtt járnia, és mivel nem gondolom, hogy aktív elkövető lettem volna, azt sem hiszem, hogy bűnös lettem volna" – mondta a Spiegelnek adott interjújában, amiben jogi értelemben ártatlannak tartotta magát. Erre alapozott az ügyvédje is, aki a perben felmentést kért. Gröning ugyanakkor azt mondta, másik irányból nézve bűnösnek érzi magát a zsidó nép felé, ezért megbocsátást kér tőlük és Istentől is. A per során kiadott közleményében ezt írta:
Tisztában vagyok azzal, hogy még ha csekély mértékben is, de a foglyok pénzének kezelésével én is bűnrészes voltam a holokausztban.
A per megrázó pillanata volt, amikor az egyik tanú, a 81 éves Eva Kor kezet nyújtott. A nőn Auschwitzban ikertestvérével együtt borzalmas orvosi kísérleteket végeztek, többi családtagját pedig megölték. Eva Kor azt mondta: ő mostanra megbocsájtott a náciknak, de szerinte ez a megbocsájtás sem menti fel a gyilkosokat a büntetőjogi felelősség alól. A gesztust a másik 49 magánvádló közös nyilatkozatban ítélte el.
A perben számos magyar holokauszttúlélő is tanúskodott, az 1944 decemberében született Orosz Angéla azért maradhatott egyáltalán életben, mert alultáplált anyján nem látszott, hogy terhes. Anyja és apja háromnapnyi utazás után egy marhavagonban érkezett Auschwitzba. Az érkezők szétválogatásánál anyja megmondta Mengelének, hogy két hónapos terhes, de ő erre annyit válaszolt, hogy „Te hülye liba”. Életben hagyta őt és a férjét is.
Apja később a kényszermunka miatt az alultápláltság és a kimerültség következtében halt meg. Az anyja öt hónapos terhesen egy útépítésen dolgozott. A rabok állati takarmányt ettek, hogy ne haljanak éhen. Később anyja a konyhára került, ahol legalább egy kis krumplihéjhoz hozzá tudott jutni.
Ezért élek én is, a lopott krumplihéjaknak köszönhető, hogy egyáltalán megszülettem
– mondta Orosz. Amikor anyja terhessége feltűnt az őröknek, Mengele irányításával kísérleteket végeztek rajta. Valamilyen maró folyadékot fecskendeztek a szülőcsatornába, és az orvosok közben a magzat reakcióit figyelték meg. A kísérletek után egy magyar zsidó orvosnő még felajánlotta az anyjának, hogy a nyolcadik hónapban segít megszakítani a terhességet, de erre végül nem került sor: karácsony előtt három nappal megszületett a kislány. Orosz a tárgyaláson azt mondta, felsírni sem volt ereje születésekor, így maradhatott életben. Anyja a szülés után néhány órával mezítláb ment ki a hóba a barakk előtti sorakozóra, hogy az őröknek ne tűnjön fel semmi. Öt héttel születése után, 1945. január 27-én szabadították fel a szovjet csapatok a tábort.
Az Auschwitz után Amerikában gyári munkásból pszichológussá vált magyar nő, Edith Eger életét itt mutattuk be. A Budapesten élő Homonai Irén történetéről is írtunk az évforduló kapcsán. Nagyképünkön a 70 éve a családjuk számára kijelölt csillagos házba vittünk vissza ma már idős, akkor még gyerek túlélőket. Arról, hogy egy erdélyi származású amerikai katona, majd későbbi nürnbergi főügyész hogyan élte meg a második világháborút és a haláltáborok felszabadítását, Ben Ferencz-portrénkban írtunk.