A szíriai menekültáradattal kapcsolatban az egyik leggyakoribb felhördülés az, hogy
Miért nem az Öböl-országokba mennek?
Mikor pedig Szaúd-Arábia, Katar, Kuvait vagy az Egyesült Arab Emírségek
Ez a kifogás jogosnak tűnik, hiszen a Washington Post szerint az Amnesty International, a Human Rights Watch és a Brookings Intézet adatai is azt mutatják, hogy miközben a Közel-Kelet egyik fele erején felül teljesít, addig az Öböl-országok most
#Syria: Number of #Syrian #refugees taken in by countries in the Middle East. pic.twitter.com/qWcktXwEkW
— Luay لؤي الخطيب (@AL_Khatteeb) 2015. szeptember 4.
Ezt a passzivitást már európai politikusok is kifogásolták, a dán pénzügyminiszter, Claus Hjort Frederiksen például így méltatlankodott:
A legjobban az arab országokon tudok felháborodni, akik úsznak a pénzben, de alig fogadnak be menekülteket. Mint például Szaúd-Arábia. Ez egész egyszerűen botrányos.
A liberális képviselő persze pontatlan, hiszen a 133 ezer menekültet befogadó Egyiptom is arab ország. De máskülönben igaza van, a gazdagság és a fogadókészség mintha fordított arányban állnának egymással: a nulla, vagy kevés menekültet fogadó országok közül (az IMF-féle számítás szerint) Katar egy főre jutó GDP-je 143 ezer dollár, Kuvaité 71 ezer, Szaúd-Arábiáé pedig 52 ezer. A 630 ezer menekültet befogadó Jordánia egy főre jutó GDP-je az Öböl-országok töredéke: 11 ezer dollár körül van.
Ha a törvény betűjét nézzük, az Öböl-országok egyébként nem vonhatók felelősségre a menekültek ügyében, mivel nem csatlakoztak az ENSZ 1951-es Menekültügyi Egyezményéhez, azaz nem kötelesek befogadni a faji/vallási/politikai okokból üldözött embereket.
A politikai megfontolások és a jogi kibúvó azonban kevés: az iszlám világ részéről is óriási nyomás nehezedik az érintett államokra. Sokan tragédiának tartják, hogy az Öböl-menti Együttműködési tanács (Gulf Cooperation Council – GCC) tagállamai nem csak a térségben a mai napig elevenen élő pánarab eszmét hagyták figyelmen kívül, de tulajdonképpen az iszlám egyik alapelvének számító vendégbarátságot is.
Az érintett országok is érzik a PR-nyomást, ezért igyekeznek rámutatni, hogy nem csak a szunnita milíciák felfegyverzésére, hanem a menekültek megsegítésére is rengeteg pénzt költenek. A fő érv az, hogy ők a határhoz közel maradást segítik, mivel hosszú távon az a legjobb, ha a menekültek a harcok lezárulásával könnyen vissza tudnak térni a szülőföldjükre – egyébként ebben az érvben van valami, a menekültek többsége, több millióan valóban nem akarnak továbbmenni Európa felé.
Az önbevallásokból azonban igen nehéz kihámozni az igazságot, de annyi biztosnak tűnik, hogy az Öböl-országokból olyan 900 millió dollár segély biztosan érkezett karitatív szervezeteken és magánfelajánlásokon keresztül. A bírálók szerint viszont támogatásokban is fizethetnének sokkal többet az Öböl-menti országok, ugyanis az ENSZ alapja, amit a szíriai válság hatásainak kezelésére hoztak létre, csak 37 százalékban van finanszírozva egyelőre.
Az Öböl-országok egytől-egyig monarchiák, melyek prioritása a társadalmi-politikai stabilitás megőrzése. Az uralkodó családok számára olyan sokk volt az Arab Tavasz, mint 1789-ben az európai dinasztiáknak a Nagy Francia Forradalom. Annak ellenére, hogy a mozgalmaknak csak az oldalszele ért el az Öbölbe, mégis azóta tartanak minden ellenőrizhetetlen változástól.
Az olajdollárok miatt ezek az országok megengedhetik maguknak, hogy ne csak a piszkos munkát, hanem a munkát úgy általában bevándorlókkal végeztessék, és
A folyamatosan bővülő gazdaság az elmúlt évtizedekben egyre több vendégmunkást szívott fel, ezért mára a lakosság igen nagy részét polgárjog nélküli külföldiek teszik ki.
Az egyensúly olyan szinten felborult, hogy Katarban már csak a kétmilliós népesség 13 százaléka született katari, a 8,2 milliós Egyesült Arab Emírségekben is hasonló az arány; és még a 27 milliós Szaúd-Arábiában is 5 és 10 millió közé teszik a külföldiek számát. Azaz ezekben az államokban a lakosok nagy része állampolgári jogokkal nem rendelkező vendégmunkás, akiket – mint azt a 2022-es futball-vébé előkészületei is mutatják – gyakran rabszolgasorban tartanak.
Könnyen lehet, hogy a pakisztáni, egyiptomi és afrikai vendégmunkások közé sikerült betagolni néhány százezer Szíriából származó embert – ez azonban nagyon nem ugyanaz, mintha valóban menekültstátuszba vették volna őket. A Newsweek szerint a szíriai polgárháború alatt érkezett több ezer szírnek vannak plusz jogaik az átlagos vendégmunkásokhoz képest – ez például ingyenes egészségügyi ellátást és oktatást jelent. Viszont többségük csak ideiglenes, vagy munkavállalói vízummal van ezekben az országokban, ilyet kapni pedig rettentő nehéz.
A GCC tagállamait ráadásul már amúgy is aggasztja a – saját hibájukból kialakult – robbanásveszélyes helyzet. Az elmúlt években igyekeztek valamelyest javítani az életkörülményeken, Szaúd-Arábiában pedig büntetőadókat vetettek ki a nem helyi munkaerőt alkalmazó cégekre. De mivel az egész országot vendégmunkások működtetik, ezért magán a rendszeren nem tudnak változtatni.
Az érintett országok uralkodói nem akarnak fölösleges kockázatot vállalni a menekültek felé való nyitással. Ráadásul Szaúd-Arábián kívül a legtöbb Öböl-állam igen kicsi, pár milliós ország, pár százezres polgárjoggal rendelkező lakossággal, ezért néhány tízezer menekült már komoly arányeltolódást eredményezhet.
Több országban ráadásul árgus szemekkel kell figyelni a felekezeti arányokat is; egészen biztos például, hogy a szunnita uralkodó vezette egymilliós Bahreinben a siíta többségű lakosság vallásháborús provokációnak tekintené 50 ezer szunnita arab menekült betelepítését. Emellett a The Atlantic szerint az indiai és pakisztáni vendégmunkások mindig is kívülállók maradnak majd a nyelvi különbségek miatt is, de az érkező arab menekülteknek sokkal nagyobb hatása lehetne a társadalmakra.
Az Öböl-országok tartózkodását az is magyarázza, hogy aktív játékosok a szíriai polgárháborúban. Rengeteg pénzzel és fegyverrel támogatják az iszlamista milíciákat. És nem válogatósak: ahogy arról írtunk, Katar például konkrétan fel akarta vásárolni a helyi al-Kaidát, Szaúd-Arábia pedig már 2012-től a nagy iszlamista frakciók fő finanszírozójának számított. Ezért számukra valósabbnak tűnik az a fenyegetés, hogy a menekültek esetleges befogadásával szíriai szabotőröket, netán az Iszlám Állam terroristáit is határaik közé engednének.
Emellett van olyan szakértő is, aki szerint az Iszlám Állam miatt sem mehetnének olyan könnyen délre a menekültek. Mosztafa Minavi, a Cornell Egyetem oktatója szerint a mexikóiaknak sem mondja mindenki azt, hogy előbb menjenek Spanyolországba, mielőtt az Egyesült Államokba indulnának. Szerinte a regionális érdekek is többször egymásnak feszülnek.