Ahogy a menekültügyben Orbán Viktor is egyszerre játszik belpolitikai és külpolitikai húrokon, ugyanezt teszik a szomszédos országok politikusai is. Megnéztük, ki mit, miért, kinek és ki ellenében mond a menekültügyben. Az osztrák kancellár a nyakában loholó bevándorlásellenes FPÖ-nek is címezi a Magyarországot bíráló kijelentéseit, a labilis pozícióban álló román kormányfő úgy akar megfelelni a nyugat-európai szociáldemokratáknak, hogy még egy lapáttal rá is tesz a bírálatokra. Budapest és Pozsony között eközben viszont talán még soha egyetlen kérdésben nem volt ekkora egyetértés. A menekültválság néhány országban arra is jó, hogy jótékony feledésbe borítson néhány kínos belpolitikai ügyet.
Horvátországban jövő februárban lesznek parlamenti választások, ami miatt most a szociáldemokrata-liberális kormány pártjai izgulhatnak jobban. 2011-ben a most hatalmon lévő Kukuriku koalíció a 151 mandátumból 71-et hozott el, a mostani szeptember eleji felmérések szerint viszont jövőre csak 40-43 hellyel számolhatnak a parlamentben. Az ellenzék fő ereje, az országot kisebb-nagyobb megszakításokkal 1990-től 2011-ig irányító konzervatív, kereszténydemokrata Horvát Demokratikus Unió (HDZ) a négy évvel ezelőtti 49 helyett most 45-47 hellyel számolhat.
A menekültválság kezelése várhatóan tovább ront a kormány helyzetén, melynek megítélése 2011 óta így is folyamatos mélyrepülésben van. Az semmiképpen sem tett jót, hogy a kormányfő Zoran Milanović és Ranko Ostojić belügyminiszter egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatokat tett a válság elején. A horvát hatóságoknak ráadásul két nap sem kellett, hogy összeomoljanak, majd az első menekülthullámot is inkább rögtön Magyarországra nyomták. Ráadásul a befogadó politika sem tetszhetett a lakosságnak: 23 százalék nagyon nagy, 20 százalék nagy fenyegetést lát, 29 százalék inkább veszélyesnek látja a menekülthelyzetet - derül ki a NovaTV reprezentatív méréséből.
Az ellenzék ezt ügyesen használja ki, mert nem a menekülteket hibáztatják, hanem a kormány tehetetlenségét, és azt a külpolitikát kritizálják, amely odavezetett, hogy a szerb és a magyar kapcsolatok is megromlottak.
A szlovén szociáldemokrata-liberális kormánykoalíció gerincét alkotó Modern Közép Párt és Miro Cerar kormányfő pártja nyugodt lehet. Egyrészt a legközelebbi alsóházi választás csak 2018-ban lesz, másrészt a menekülthullámra először részleges határzárral reagáló ljubljanai vezetés döntései egyeznek a lakosság igényeivel: a centrista-liberális kormány szigorúbb határellenőrzést vezetett be, amelyet a választók 75 százaléka támogat is a legfrissebb, múlt heti felmérések szerint. A lakosság egyébként nagyjából fele-fele arányban támogatja a migránsok befogadását, így
Az ellenzék ugyan bírálta a kormányt amiatt, hogy nem elég szolidáris a helyzetben, de a hatóságok szervezettségét és a menekültek szigorú regisztrálását még Angela Merkel német kancellár is megdicsérte. Szlovénia augusztus végén jelezte először, hogy előkészületeket tesz a migrációs hullám miatt, és egyelőre jól vizsgáznak a hivatalos szervek. Az ügy egyébként nem üti meg az ingerküszöböt a szlovéneknél: a hétfőn kezdődő nemzetgyűlésen a jövő évi költségvetés és az ország agrárpolitikája gyakorlatilag teljesen leszorította a menekültkérdést a napirendről.
Míg Magyarország és Horvátország lezárta Szerbiával közös határait a menekültek miatt, addig a szerbek nem akarják ugyanezt megtenni Macedóniával. Az ország rendészeti minisztere, Nebojša Stefanović szerint ezt nem is indokolja semmi, mert a menekültek nem akarnak náluk maradni. “Nem állíthatod meg az embereket, ez fizikailag lehetetlen. Ha megpróbálod őket az egyik helyen, akkor keresnek egy másikat, kicsikét délebbre, nyugatabbra vagy keletebbre. Idővel úgyis megtalálják az utat” – nyilatkozta a nemzeti konzervatívok tárcavezetője a helyi TV Pinknek.
A jobboldali szerb kormány politikáján érződik is, hogy csak tranzitországként tekintenek magukra: amelyik határ éppen nyitva van, oda buszoztatják vagy vonatoztatják a menekülteket. Menekültbarátnak látszó politikát folytat a belgrádi vezetés, a nyilatkozatokban és döntésekben a humanitárius és szolidáris vonalat hangsúlyozzák. Gyakran elhangzik, hogy a menekültek között sok a diplomás ember, akik a háború elől szöktek el. A kormány úgy látja, hogy a migrációs helyzet az EU problémája.
Egyrészt sokba kerül a segítségnyújtás Belgrádnak, másrészt komoly kiesések vannak a külkereskedelemben a határzárak miatt. A kormány válasza erre az, hogy az EU-tól vár forrásokat azért, mert tartja a szövetség külső határait. Nem kell félnie Aleksandar Vučić kormányának: a következő választás elvben 2018-ban lesz, és egyelőre nem látszik, hogy a menekültválság népszerűségvesztést hozott volna a kormánypártnak. Az SNS a tavaly decemberi 48,4 százalékhoz képest még javított is, most már a szavazatok 50,7 százalékát kapná meg a mérések szerint. Elnökválasztás már két éve múlva lesz, de egyelőre valószínűtlen, hogy a menekülteken dőlne el bármi is.
Ausztriában a 1966-1987 közötti és 2000-2007 közötti időszak kivételével mindig a szociáldemokraták (SPÖ) és a néppártiak (ÖVP) nagykoalíciója vezette az országot. 1987 óta egyfolytában szociáldemokrata kancellárja van az országnak. Werner Faymann kancellár 2008 óta van hivatalban, és posztján maradt a 2013-as választásokon is. Ezen idő alatt a két nagykoalíciós párt támogatottságában nem történt jelentős változás, a szociáldemokraták 26 százalékot, a néppárt 24 százalékot kapott (korábban 29:26 volt az arány).
Az osztrák belpolitika fontos fejleménye azonban az egykor Jörg Haider által felfuttatott Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) rendkívüli erősödése, amely a 2013-as 20 százalékával már egyértelműen a harmadik erő az országban.
A tavaszi burgenlandi és stájerországi tartományi választásokon a párt olyan szlogenekkel kampányolt, mint például "Idegenként a saját hazánkban" és "Új mecsetek helyett új lakásokat". Így csaknem háromszor annyi szavazatot, 27 százalékot kapott, mint a legutóbbi tartományi választásokon, és szabályosan szorongatja a nagykoalíció pártjait. Most szeptemberben a közvélemény-kutatások már egybehangzóan 30-35 százalékra teszik a párt támogatottságát, szemben a nagykoalíció pártjainak 22-25 százalékával. Az FPÖ az október 11-i bécsi tartományi választásokon is veszélyt jelenthet, megközelítette ugyanis az ott hagyományosan erős szociáldemokratákat.
Az osztrák kancellár ezért részben érthető okokból a menekültek humánus befogadásáról szóló nyilatkozatokkal akart élesen elhatárolódni az FPÖ-től, attól az osztrák párttól, ahol Orbán Viktor és Magyarország sztárnak és példaképnek számít. Ebből lett a magyar kormánynak címzett holokausztos utalás, de közben Faymann komoly ellentmondásokba keveredett és nem túl erős problémaérzékenységről tett tanúbizonyságot. A menekültügyi szempontból fontos belügyi és külügyi tárcát irányító néppárti politikusok a messzemenőkig nem értenek egyet Faymann humanitárius segítségre alapozó megnyilatkozásaival. Sebastian Kurz külügyminiszter egyenesen naivnak nevezte Faymann álláspontját, végül a néppárti koalíciós partner szorította rá Faymannt arra, hogy a németek után ők is erősítsék meg határaik ellenőrzését.
Ausztriával ellentétben Németországban most nincs olyan erős populista párt, ami a menekültügyben veszélyt jelentene a kormányzó pártok pozíciójára. Nemcsak a politika, de a társadalom nagy része is élesen elítéli a neonácik több tucatnyi támadását a menekültszállások ellen.
Igaz, ebben jelentős különbség van a nyugati és a volt NDK-s keleti tartományok között (míg nyugaton 74 százalék támogatja a menekültek befogadását, a volt NDK területén csak 53 százalék).
A menekültügy leginkább a német nagykoalícióban okozott töréseket. Angela Merkel kancellár kezdetben a menekültek nagyvonalú befogadásáról beszélt: Németország erős és képes integrálni akár több százezer menekültet is. Szeptember 4-én megállapodott az osztrákokkal, hogy engedjék át a Magyarországon rekedt több tízezer menekültet, amiért éles bírálatokat kapott, leginkább a kereszténydemokraták testvérpártjától, a Bajorországban kormányzó keresztényszociális uniótól (CSU).
Az érkező menekültek tízezrei által okozott súlyos problémákkal ugyanis legelőször München szembesült. Horst Seehofer, a CSU elnöke győzte meg végül szeptember 12-én Merkelt, hogy Németország vezesse be a határellenőrzést, mert a beáramló tízezrek komoly problémát fognak okozni. Közben a szociáldemokraták keményen nekimentek a kereszténydemokrata belügyminiszternek. A német menekültügyi hivatal már közel 300 ezer menedékkérelmet nem tudott feldolgozni. Hetek, hónapok, sőt évek telnek el így, amíg valakiről megállapítják, hogy nem háborús menekült, csak a jobb megélhetés miatt akar Németországban élni. Ezek a nagyrészt a balkáni országokból érkezett emberek viszont hosszú ideig terhelik a német költségvetést. Ralf Steigner a szociáldemokraták elnökhelyettese a hétvégén azt mondta: ha Thomas de Maizière belügyminiszter nem tudja felgyorsítani a menekültügyi eljárásokat, mennie kell. Merkel egyelőre csendesen háttérbe vonult, át kell értékelnie az eddigi politikáját. Amíg valami új megoldással áll elő, miniszterei harcolnak az első vonalban.
2014-ben a tíz év után távozó Traiana Basescu román államfő székéért a szociáldemokrata kormányfő, Victor Ponta és a nagyszebeni szász származású polgármester, Klaus Johannis versengett. Johannis 9 százalékkal nyerte meg a választást, ezzel Pontának nem sikerült átülnie a kormányfői székbe. A román belpolitikát azóta is a Nemzeti Liberális Párt által támogatott Johannis és Ponta közötti ellentétek feszítik. Ponta helyzete ekkor jelentősen megrendült, sokan azt várták, hogy le is mond a kormányfőségről. Ő ehelyett gyógykezelésre ment Dubaiba, és egy ideig úgy tűnt, tényleg megbukott. Az elmúlt fél évben azonban visszatért és látványosan igyekszik megerősíteni belpolitikai pozícióit a magyar köztársasági elnöknél jóval erősebb hatalommal rendelkező Johannisszal szemben, hiszen 2016-ban jön a parlamenti választás.
"Románia emberként fog bánni a migránsokkal, nem pedig úgy, mint magyarok, akik botokkal terelik és sorszámmal látják el őket", mondta. Faymannhoz hasonlóan ő sem hagyta ki az utalást a holokausztra: ilyen intézkedéseket "Európa eddig csak az 1930-as, 1940-es években látott". A kemény nyilatkozatokat később egyszerűen azzal védte, hogy nem tett egyebet, mint a többi európai politikus, aki elítélte Budapest "Európára nézve szégyenletes magatartását".
A magyar kerítésépítés és a Romániát is megérintő menekültválság úgy jött Pontának, mint egy falat kenyér. Ezzel talán egy időre elterelődik a figyelem arról, hogy szeptemberben egy korrupciós ügy miatt vádat emeltek ellene többrendbeli okirat-hamisítás, pénzmosás és adócsalásban való bűnrészesség miatt. Ez az ügy nemcsak őt, hanem a román Szociáldemokrata Pártot (PSD) is sújtja, hiába mondott le már korábban Ponta a pártelnöki posztról. Ha a vádlottak padján ülő Ponta most a kormányfőségről is lemondana, egyáltalán nem biztos, hogy Klaus Johannis államfő a PSD egy másik politikusát bízná meg kormányalakítással.
Talán egyetlen kérdésben sem volt még akkora egyetértés Budapest és Pozsony között, mint most a menekültügyben. Míg a független Andrej Kiska elnök szerint Szlovákiának szolidárisnak kell lennie a menekültekkel, addig Robert Fico kormányfő az ország megvédéséről és a menekültek elleni fellépésről beszél. Kettejük közül Fico találta meg jobban a számítását: a legutóbbi felmérések szerint a kormánypárt, a szociáldemokrata Smer-SD növelni tudta szavazóbázisát az elmúlt hetekben. A Polis kutatása alapján az augusztus eleji 35 százalék helyett már 37 szavazna rájuk, a kozervatív és kereszténydemokrata ellenzéki pártok összesen 20 százalékon állnak, a Híd 9 százalékkal jutna be a törvényhozásba, míg az MKP 5,3 százalékkal kerülne vissza. Ez elsöprő győzelem lenne Ficónak a jövő márciusi választáson.
"Robert Fico az országért harcoló államférfi szerepében mutatkozik, egyfajta újkori Štúr, és az emberek ezzel azonosulni tudnak” – idézi a Parameter.sk a közvéleménykutató munkatársát, Ján Baráneket. (Ľudovít Štúr a XIX. századi szlovák nemzeti mozgalom vezetője, aki az 1848–49-es szabadságharc idején megszervezte a magyar uralom elleni Szlovák Felkelést).
A szlovák politika abban is hasonlít a magyarra, hogy
Az ellenzéki OĽaNO párt elnöke Igor Matovič augusztus 14-én a Facebookon jelentette be, hogy Fico offshore-cégére bukkant a közép-amerikai országban. A vállalkozásban a szlovák kormányfőnek állítólag 645 millió dollárnyi (mintegy 161 milliárd forintnyi) vagyona van. A vádról végül kiderült, hogy nagy valószínűséggel kacsa: a pozsonyi pénzügyi nyomozók nem találták nyomát az állítólagos vállalkozásnak. De nem is foglalkozott vele a szlovák közélet, mert a menekültügy mindent vitt.