Korábban segélyszervezetek alkalmazásában álló nők azt állítják, hogy egykori kollégáik megerőszakolták őket, de az érintett szervezetek semmit nem tettek – írja a Guardian. A lap által összegyűjtött vallomások szerint a nemzetközi segélyszervezeteknek dolgozó nőket a szexuális zaklatás és nemi erőszak veszélye fenyegeti, amiről a munkáltatók nem vesznek tudomást, vagy a bejelentett eseteket a szőnyeg alá söprik.
A Guardiannek név nélkül nyilatkozó nők szerint a nagy nemzetközi civil szervezetektől az ENSZ-ügynökségeken át a kisebb jótékonysági szervezetekig képtelenek megvédeni az alkalmazottaikat a visszaélésektől, a nyilvánosság elé kiálló áldozatokat pedig bajkeverőnek titulálják.
Az egyik nyilatkozó nőt, aki korábban az atlantai Carter Centernél dolgozott, saját bevallása szerint kirúgták, miután egy helyi civil szervezetnél dolgozó kollégája megerőszakolta, mikor Dél-Szudánban együtt dolgoztak. Segítséget nem kapott, és miután tovább tiltakozott e bánásmód ellen, eltávolították. A Carter Center reagált a vádra, szerintük ők minden segítséget megadtak a nőnek, de arról bizalmas információra hivatkozva nem nyilatkoztak, miért küldték el.
Alicia Jones, a segélyszervezetek munkatársainak pszichológiai segítséget nyújtó Headington Intézet munkatársa szerint a probléma sokkal nagyobb, mint gondolnánk, a legtöbb szervezeten belül hallani ilyen esetekről, de ezek nagyon ritkán jutnak ez a nyilvánosság elé. A témában szinte semmilyen statisztika nem érhető el, de Jonesék becslése szerint a humanitárius munkások 1 százaléka, vagyis
A kanadai International Women’s Rights Project nevű szervezet nevű nőijog-védő szervezet az utóbbi néhány hétben megpróbálta számszerűsíteni a problémát. Több mint ezer ember állt elő a személyes történetével – főleg, de nem kizárólag nők.
Megan Nobert, a nyilvánosságot is vállaló kevesek egyike idén júliusban állt elő a maga esetével: egy dél-szudáni ENSZ-küldetés során erőszakolta meg egy munkatársa. Szerinte a többség azért nem mer kiállni, mert fél attól, hogy rajta csattanna a dolog – vagyis hiába speciális körülményekről van szó, ezek szerint ugyanaz a forgatókönyv érvényesülhet, mint bármilyen más nem erőszakkal kapcsolatos esetben. A Guardiannek megszólalók egyetértenek abban, hogy a fő probléma az erőszak ellen felszólalók stigmatizálása, feminista bajkeverőnek címkézése.
Mélyen ironikus, hogy a közvélemény szemében olyan erősen él a humanitárius munkások hősiessége, amiért háborús és konfliktusos helyeken dolgoznak. Valójában a nők számára a kockázatot sokkal inkább a körülöttünk lévő férfiak jelentik
– mondta a Nemzetközi Menekültügyi Bizottság egyik névtelenül nyilatkozó munkatársa.