A humusz ismerőseim körében még mindig egy megosztó étel. Ez köszönhető annak, hogy fő összetevői, azaz a csicseriborsó, a szezámpaszta és a római kömény közül egyik sem sűrű vendége a magyar konyhának.

Az viszont vitathatatlan, hogy az Orbán Viktor  által is méltán magasztalt körút menti kebabosok valamint a humuszra specializálódott helyek nyitásával egyre inkább csökken az a feszültség, amely sokszor az ismeretlentől való félelemből ered. 

Ezt a gondolatmenetet továbbcsavarta egy netánjai étterem, ahol magától a humusztól nemhogy nem tartanak, hanem a vendégei  egyenesen imádják. A hely tulajdonosa felkínálta, hogy azoknak az arab és zsidó vendégeinek, akik egy asztalnál békességben étkeznek, féláron ehetnek és még repetázhatnak is kedvükre.

Ez azért is fontos gesztus, mert már maga a humusz eredete körül is egy kisebb etnikai és etimológiai konfliktus húzódik. Az egyik csoport a humusz szó arab eredete miatt mondja magáénak az ételt, míg a másik pedig egy ószövetségi idézetet hoz elő, amiben Rúth egy falatot egy tál ecetes ételbe márt. Akárhogy is legyen, ami tény, hogy az arab világ régóta sajátjának tartja a humuszt, míg Izraelben csak a negyvenes és ötvenes évek óta van jelen hangsúlyosan a nemzet konyhájában. 

Az étterem akcióját természetesen mindenki pontosan annak tartja, aminél semmivel sem több, mégpedig egy kedves gesztusnak. Főleg, mert a konflitkusok egy kicsit komolyabb dolgokra vezethetőek vissza, mint amit egy tál étel elfogyasztása mellett meg lehet oldani vagy beszélni. Viszont ha tévedünk és a részben Hamász által is fenntartott feszültségre a humusz lesz a gyógyír, kezdeményezni fogom, hogy emeljék be a gyakorlatba Henry Rollins javaslatát, ami szerint minden háborút meg lehetne szüntetni, ha a két háborús fél egymásnak Ramones kazettákat lövöldözne a frontvonalon túlra. A célbaérés után pedig a felek összeülhetnének megbeszélni, hogy kinek melyik szám tetszett a legjobban és már meg is valósulna az a béke, amiről sokan és régóta álmodoznak világszerte.