Rosszul érintheti Vlagyimir Putyin szíriai katonai beavatkozását, ha kiderül, hogy az orosz utasszállítót valóban az Iszlám Állam semmisítette meg Egyiptom felett. Moszkva egyelőre spekulációnak nevezi a nyugati gyanút, de azért nem zárja ki teljesen a lehetőséget. Kétségtelen, hogy bármi is történt, Moszkvának a terrorakció tagadása, a Putyin szíriai akcióját kritizáló Nyugatnak a merénylet esélyének hangoztatása az érdeke.
Szeptember végén, az ENSZ közgyűlésén tartott beszédében az iszlám szélsőséges terroristákat nevezte meg Vlagyimir Putyin a legfőbb globális fenyegetésnek. Mégis, a Sínai-félszigeten szombaton lezuhant orosz személyszállító gép kapcsán nem győzi hangsúlyozni a Kreml, hogy korai lenne terrortámadást gyanítani a 224 ember életét követelő tragédia mögött. Mindezt úgy, hogy az Iszlám Állam magára is vállalta a merényletet.
De miért jobb azt állítani, hogy egy orosz légitársaság vitatható reputációval működött éveken át, kétes technikai állapotú repülőgépekkel, az orosz hatóságok asszisztálása mellett, mint azt, hogy Oroszország annak a globális fenyegetésnek az áldozata, amelyről az orosz elnök New Yorkban is beszélt?
„Az orosz népet eddig sem tudta senki elrettenteni, az ijesztgetés Oroszországgal szemben hatástalan eszköz” – mondta Putyin szerdán az oroszországi Dagesztánban. Az orosz elnök azonban ezzel nem csak a terroristákra utalt, hanem a nyugati államokra is, amelyek Moszkva szerint most mintha a terrorizmussal ijesztgetve akarnának Oroszországra hatni.
Putyin ugyanis közölte: amit Moszkva eltervezett Szíriában, azt végre fogja hajtani. Márpedig az orosz vezetést Washingtontól Ankaráig kritizálják, amiért légi erejével beavatkozott a szíriai polgárháborúba, Bassar Aszad elnök oldalán. A beavatkozásról minden bizonnyal egyeztetett New Yorkban Putyin és Barack Obama. Az amerikai elnök több napig hallgatott, de az amerikai kormány több tagja már másnap kritizálta Moszkvát, amiért nem annyira az Iszlám Állam gyengítésére, mint inkább Aszad megerősítésére koncentrál a légitámadásokkal.
Putyin azért nem ismerheti el az Iszlám Állam (IS) akciójának a repülőgép-szerencsétlenséget, mert azzal igazat adna azoknak, akik azt mondták, hogy Oroszországból csak célpontot csinál a Kreml azzal, ha beavatkozik Szíriában.
Kétségtelen az is, hogy nem kizárható a műszaki hiba, az IS akár blöffölhet is – és a terrortámadás hangsúlyozása jól jön az orosz beavatkozás kritikusainak –, de mindenképp bizarr, ahogyan a terrorszervezet bejelentkezése után Moszkva nem győz mindenkit óvni a terrortámadásra vonatkozó elhamarkodott nyilatkozatoktól.
A furcsa helyzetet csak erősíti, hogy az érintett légitársaság, a Kogalimavia (Metrojet) is a terrortámadás felé hajlik – igaz, a cégre nézve kevésbé volna fájó, ha a gépe nem a biztonsági előírások hanyag kezelésének, hanem a globális terrorizmusnak volna áldozata.
Az orosz hatóságok jelentései mind a terrortámadásról szóló verzió gyengítéséről szólnak: a a roncsokon nincs nyoma robbanóanyagnak, nem találtak jelet külső behatásra – tehát nem érte rakéta a gépet, bár azt amúgy sem állította senki komolyan, hogy az IS-nek 9500 méteren repülő gépek leszedésére alkalmas fegyvere volna, hiszen a merénylet lehetőségét hangoztatók szerint a gépre felcsempészett bomba végzett a Sarm-es-Sejkből Szentpétervárra tartó Airbus A321-gyel.
Az orosz fél szerint a fekete dobozok adatai sem mutattak semmi merényletre utaló jelet – bár ez nem világos, hogy mit jelent, hiszen az, hogy a pilóták nem adtak le vészjelzést és beszélgetéseikben sem utaltak veszélyhelyzetre, az csupán annyit jelent, hogy ami történt, hirtelen következett be, legyen az bombarobbanás vagy bármiféle végzetes műszaki hiba, esetleg a géptest megroppanása a 18 éves repülő farrészének korábbi sérülése miatt.
A vizsgálatok még több hónapon át tarthatnak – idézte az Interfax Alekszandr Nyeragykót. Az orosz légügyi hatóság (Roszaviacija) vezetőjének nyilatkozata meglepőnek tűnik annak fényében, hogy mindkét fekete doboz megvan, a gép repülési adatit rögzítő dobozt már dekódolták, a pilóták beszélgetését tartalmazó doboz megsérült ugyan, de az eddig ismert részletek után a többi is kinyerhető lesz belőle, méghozzá egy-két napon belül.
A vizsgálatokat egyedül az lassítja, hogy homokvihar miatt két napja nem tudnak a szakemberek a helyszínre menni, de ez nem magyarázza meg, hogy a lényegében minden, ilyenkor elvárható adat megléte ellenére hónapokig tart a kielemzése annak, mi is történt az utasszállítóval. Egyelőre a szakértőknek nincsen hivatalos verziójuk.
Mindenesetre Moszkva egyelőre könnyebben fenntarthatónak tartja a szíriai beavatkozást, ha a repülőgéppel kapcsolatban elveti a merénylet lehetőségét, mint ha a terrorizmus áldozatának mutatná fel magát.
A Kreml ezért is hangoztatja, hogy a gép tragédiája és a szíriai beavatkozás között nem kell kapcsolatot keresni.
Nyugaton azonban nagyon is keresnek kapcsolatot a kettő között: először a Stratfor elemző cég, később a Pentagon és Nagy-Britannia állt elő a bombamerénylet lehetőségével. Ez függetlenül attól, hogy megalapozott-e vagy sem, mindenképp jól jön Moszkva kritikusainak, és a Kreml éppen erre játszik rá, amikor azt hangoztatja, hogy a terrorakcióról szóló jelentések csak spekulációk, amelyekkel nyomást akarnak gyakorolni Oroszországra. Ezzel azt sugallják, hogy bármi is történt a géppel, mindenképpen ezeket a reakciókat kapná Moszkva Nyugatról. Ám ez az orosz nyilatkozatokkal kapcsolatban is igaz.
Kétségtelen, hogy hivatalosan még senki sem állt elő a terrorakció vádjával, minden nyugati nyilatkozat csak erős feltételezésként említi meg – a brit külügyminiszter, Philip Hammond is arról szólt, hogy nagy valószínűséggel bomba került a gépre –, Moszkva egyelőre csak ezeket a feltételezéseket utasítja vissza.
Az orosz fél tehát nyitva hagyta a kaput a terrortámadás elismerése felé, arra az esetre, ha megcáfolhatatlan bizonyíték kerülne elő. Abból azonban nem követezik, hogy azután Oroszország azonnal kihátrálna Aszad mögül. Viszont akkor át kell szabni az orosz nyilatkozatokat, például úgy, hogy épp a terrorakcióval igazolják a szíriai beavatkozást: a cél épp az ilyen akciókat végrehajtani képes szervezetek megsemmisítése.
Efelé már tett is lépést kedden Moszkva: az orosz légügyi hatóság vezetője, Alekszandr Nyeragyko közölte, hogy a vizsgálatban résztvevő orosz szakemberek alaposan megvizsgálják a roncsokat és a holttesteket az esetleges bombamerénylet bizonyítékai után kutatva.
Megvizsgálják azt is, mennyire volt biztonságos maga a repülőtér, azaz valóban elképzelhető-e – ahogyan azt az amerikai titkosszolgálati értesülések feltételezik –, hogy Sarm-es-Sejk repülőterének valamelyik munkatársa beépített emberként juttatott fel bombát a gépre.
Kedden Dmitrij Medvegyev miniszterelnök az orosz légitársaságok nemzetközi járatainak szigorúbb ellenőrzését javasolta, ami újabb jelzése annak, hogy Moszkva sem utasítja el teljesen a terrortámadás lehetőségét.
Nyeragyko és Medvegyev nyilatkozata után már csak Egyiptom maradt a terrorista támadás lehetőségét teljesen kizárók csoportjában.
Kairó hozzáállása érthető: nemcsak azért, mert az ország GDP-jének csaknem hatodát adó turizmust érzékenyen érintheti a gépek elmaradása, hanem azért is, mert rossz fényt vet a kormányra, ha nem tudja meggyőzően igazolni, hogy képes a Sínai-félsziget ellenőrzésére és alkalmas arra, hogy távol tartsa területétől az Iszlám Államot.