A jobboldali ellenzéki HDZ párt koalíciója megnyerte a horvátországi parlamenti választásokat, de a kormányzó szociáldemokratáknak szövetségeseikkel együtt pont ugyanannyi képviselőjük lehet a törvényhozásban. A döntés így a meglepetésre a vártnál is jobban szereplő Most párt kezében lehet, amit mindkét oldal próbált komoly ajánlatokkal megkörnyékezni. A szoros állás miatt pedig akár képviselők átcsábításával is megpróbálkozhatnak. Magyarországnak is komoly hatása volt a horvát belpolitika alakulására.
A szavazókörök 99,79 százalékának feldolgozottsága alapján hétfő reggel az ellenzéki, jobboldali Horvát Demokrata Közösség (HDZ) vezette koalíció a külföldön szavazó horvátok három képviselőjével együtt 59 képviselői helyet szerezhet, szemben a jelenleg kormányzó Horvátországi Szociáldemokrata Párt (SDP) koalíciójával, ami 56 képviselővel áll a vasárnapi horvát parlamenti választások után. Az Isztriai Demokratikus Gyűlésnek (IDS) 3 helye lesz, amivel a szociáldemokraták természetes koalíciós partnerként számolnak, vagyis lényegében totális patthelyzet alakulhat ki a legnagyobb erők között.
Az már biztosan látszik, hogy egyik oldal sem tud önmagában kormányt alakítani. A megkerülhetetlen királycsináló az a Híd Függetlenek Listája párt (Most) lehet, ami a vártnál jobban szerepelt, a nem végleges eredmények szerint 19 képviselője lesz a törvényhozásban. A parlamenti többséghez ugyanis 76 képviselőre lehet szükség a 151 fős törvényhozásban.
A választások utolsó közvéleménykutatások még a Horvátország Növekszik! koalíció győzelmét jósolták. Eszerint a Zoran Milanović kormányfő vezette tömörülésnek 60, a HDZ-féle Hazafias Koalíciónak 57, a Mostnak 12 képviselője lett volna a száborban. Az első exit pollok pedig rettentő szoros, fej fej melletti eredményt jósoltak.
Reggel héttől este hétig 3,8 millió horvát adhatta le szavazatát. A választási bizottság adatai szerint este hétig 60,29 százaléknyian mentek el szavazni, ami sokkal magasabb, mint a 2011-ben ugyanekkor regisztrált 54,3 százalék. De nem lett rekord, mert 2003-ban 61,7 százalékos volt a részvétel.
A választás nyugodtan folyt, de a kampánycsend megsértéséről több helyről érkeztek hírek. Az Index.hr szerint emellett Jadranka Kosor volt miniszterelnök és Radimir Čačić volt miniszterelnök-helyettes is problémákba ütközött a szavazásnál. Čačić csak otthon felejtette a személyijét, ezért haza kellett mennie érte, Kosoré viszont konkrétan le is járt.
A most hirtelen a középpontba kerülő Mostot három éve alapította a politikán kívülről érkezett Božo Petrov a 2012-es helyhatósági választások előtt. Az akkor mindössze 33 éves Petrov fölényesen nyert Metković városban az 1997 óta hatalmon lévő, szinte tejhatalmú Stipe Gabrić polgármesterrel szemben. A párt leginkább a magyar Lehet más a Politikához (LMP) hasonlítható.
A párt egy harmadik utat kínált a választóknak: rendszerkritikusak és korrupcióellenesek, konzervatív költségvetési, de liberális gazdaságpolitikát képviselnek. A választások előtt a kormány költekezéseinek megvágásával, adó- és bürokráciacsökentéssel kampányoltak. De fontos elem még a gazdálkodók támogatása és az élelmiszeripar függetlenségének elősegítése.
A Mostban több politikus is van, aki korábban a szociáldemokraták vagy a HDZ színeiben politizált, mások viszont független tisztviselőkből lettek a jelöltjeik. A párt önmagát balközép pártként határozza meg, ezért inkább húznak a kormányzó SDP-hez, míg a jobboldali ellenzék távolabb áll tőlük a Sanader-kormány korrupciós ügyei miatt. „A HDZ egy undorító lejárató kampányt indított ellenünk, főként Božo Petrov pártelnök ellen” – mondta Ivan Kovačić, a Most politikusa. A politikus szerint fontos, hogy egy erős kormány legyen Zágrábban, mert még egy újabb választás is olcsóbb, mint a tehetetlen vezetés.
A nem végleges eredmények szerint az IDS mellett a vártnál jobb eredményt ért el Milan Bandić korábbi zágrábi polgármester pártja, a BM 365. Csak egy helyet vártak tőlük a közvélemény-kutatók, de egyelőre úgy fest, két képviselőjük is benne lesz a törvényhozásban. Kettő helye lehet a Szlavónia és Baranya Horvát Demokratikus Szövetségnek (HDSSB) is, de csak egy az Élőláncnak (Źivi Zid). Egy mandátummal a Reformista Néppárt és a Progresszív Szövetség koalíciója (Uspješna Hrvatska) is bekerülhet a száborba.
A párt vezetése azonban egyelőre nem beszélt konkrétumokról egy esetleges koalíció esetében. „Azért érkeztünk a politikába, hogy változást hozzunk, nem hazudtolhatjuk meg a szavazóinkat” – mondta Petrov, aki kész tárgyalni bármelyik politikai erővel. Viszont hozzátette, hogy csak akkor hajlandóak megegyezni, ha a kampányukban ígért reformokat végigvihetik. Azonban az sem kizárt, hogy csak külső támogatást ígérnek majd valamelyik oldalnak, mivel a november 6-i kampányzárójukon bemutatott állásfoglalás szerint nem kezdenek koalíciós tárgyalásokba egyik nagy párttal sem.
Pedig már konkrét ajánlatokat is kaptak mind a két oldalról. Milanović szabadkezet kínált nekik a reformokhoz, szerinte az SDP kész bármilyen javaslatot támogatni, amit Petrov pártja kér. „Bármit aláírunk, amit a Most elénk rak” – mondta egy másik SDP-s politikus a Jutarnji-nak.
Eközben a másik oldalról is megy a licitálás: a HDZ felajánlotta a parlament elnöki posztját Drago Prgometnek. A politikus, aki korábban a jobboldali párt képviselője volt, de átment a Mostba, csak annyit kérdezett vissza: „Miért nem a Most jelölheti a miniszterelnököt?” Vannak, akik szerint akár ez is egy reális feltételként merülhet fel az esetleges tárgyalásokon. De hivatalosan egyik megkeresésre sem reagáltak a Mosttól.
A most kormányzó Horvátország növekszik! koalíció 2010-ben jött létre négy párt összefogásából, akkor még Kukurikú néven. Az SDP jelöltje, az akkor 44 éves diplomata Zoran Milanović lett a miniszterelnök 2011-ben. A koalíció fölényesen nyert választáson, miután a HDZ és Ivo Sanader volt miniszterelnök botrányai kapóra jöttek Milanović-nak.
Kormánya átláthatóan vezette a pénzügyeket, és több korábbi képviselőt elítélt a bíróság vesztegetések és sikkasztások miatt. A gazdasági növekedés azonban idén is csak 1,2 százalékos Horvátországban, ezt is jó részt az uniós támogatások pörgetik. A munkanélküliség sem csökkent érzékelhetően, de a probléma kiegészült a kivándorlással. Emiatt a kormánykoalíció folyamatosan veszített támogatásából.
Az országot kisebb-nagyobb megszakításokkal 1990-től 2011-ig irányító konzervatív, kereszténydemokrata HDZ-t a horvát kormányban 2009-ben kirobbant korrupciós botrányok gyengítették meg, végül pedig a 2011-es választási kudarc után belső átszervezésekbe kezdtek. A korrupciós ügyekben érintett politikusokat kizárták, vagy azok maguktól távoztak.
A párt élére Tomislav Karamarkót választották meg, aki megváltoztatta a HDZ kommunikációját, az SDP-t leginkább a kivándorlás és a gazdasági növekedés elmaradása miatt kezdték kritizálni. A stílusváltás bevált, a 2015-ös elnökválasztáson a párt jelöltje, Kolinda Grabar-Kitarović nyert. A menekültválság alatt a kormány tehetetlensége miatt is sok szavazatot szereztek. A korábbi belügyminiszter megítélése viszont legalább annyira ellentmondásos, mint Milanović-é, miután a jugoszláv időkben az államvédelmi rendőrségnek dolgozott, 2002-től az elhárítási hivatalt, 2006-tól 2008-ig a horvát titkosszolgálatot vezette.
A választásokig úgy jutottak el, hogy szeptember végén feloszlatta magát a horvát parlament, mert lejárt a mandátuma. Valójában a menekültválság rántotta magával a zágrábi vezetést: miután Magyarország lezárta Szerbiával közös határait, a menekültek Horvátországon át indultak Ausztriába. A helyi hatóságok fél, a kormány pedig négy napig sem bírta a terhelést. Végül a magyar módszert választották: mindenkit tovább buszoztattak a határokig, áttolva a problémát a szomszédokra, amilyen gyorsan csak lehet. November 6-ig több mint 330 ezer menekült zúdult át az országon.
A válságban nemcsak a horvát kormány helyzete ingott meg, de a nemzetközi kapcsolatok is megromlottak. Zágrábot Brüsszelből, Belgrádból, Ljubljanából és Budapestről is többször megszólták. Még a kormány is belátta: a gyors rendezéssel nem várhatnak a februári választásokig. A parlament feloszlatása után Kolinda Grabar-Kitarović, a HDZ színeiben megválasztott elnök november 8-ára tűzte ki a szavazást. Elemzésünket bővebben itt olvashatják>>>
Már a Mol-INA-ügy kirobbanásakor látszott, hogy Orbán Viktor és Milanović nehezen találnak közös hangot. Aztán a menekültválságban és a horvát választási kampány alatt heteken át ment a nyílt üzengetés a két ország között: október elején Orbán a Szocialista Internacionálé megbízottjának nevezte Milanovićot, és azt is megüzente, hogy nem tekinti a horvát emberek véleményének azt, amit a miniszterelnök mond. „Az, aki elkeríti magát, saját magából csinál vakbelet” – nyilatkozta Milanović a magyar kerítésről, de a Budapesttel szimpatizáló ellenzékét is a magyar miniszterelnök ügynökeiként jellemezte.
Ilyen körülmények között nem volt meglepő, hogy október elején Áder János köztársasági elnök több napos látogatáson fogadta a jobboldali Grabar-Kitarović elnököt. A Fidesz-KDNP horvátországi keresztény-konzervatív megfelelője, a HDZ pedig kapva kapott az alkalmon, hogy a magyar béküléssel kampányoljon. De még fontosabb, hogy ezzel Budapest is nyíltan megüzente: kész beleszólni a horvát belpolitikába.
Az előzetes magyar kormányzati várakozások szerint a befagyott horvát-magyar kapcsolatok egy csapásra felmelegedhetnek, ha a mostani balközép helyett jobbközép kormány alakulhat. Hiszen Orbán Viktor jó kapcsolatot ápol a horvát jobboldali ellenzék vezérével. Viszont ha Milanović marad, akkor biztosan újra terítékre kerül még Hernádi Zsolt kiadatásának kérdése és az INA korrupciós ügye is.
A szociáldemokratáknak már van egy valószínű szövetségesük, az IDS. A regionális párt korábban többször indult együtt Milanović-ékkal, és a HDZ ellen készek bárkivel szövetségre lépni, de a szociáldemokratáknak azért még velük is tárgyalniuk kell. A legfontosabb koalíciós egyezetetéseket azonban a Mosttal folytatja majd az SDP és a HDZ a következő napokban, viszont a rettentő szoros állás miatt a háttérben könnyen lehet, hogy a másik szövetségeseit is próbálják majd megszerezni.
Horvátországban azonban valójában több tucat apró párt van, és összesen két nagy politikai erő. A HDZ és az SDP azonban az utóbbi időben nem indult önállóan a választásokon, szinte mindig koalíciók versengenek a kormányzásért. Négy éve a Kukurikú-koalíciónak négy tagja volt, a mostani választásra Horvátország növekszik!-re átkeresztelt szövetségben már hat párt van. Az ellenzéki HDZ vezette Hazafias Koalícióban pedig nyolc párt fogott össze.
A HDZ hiába jobboldali párt, szövetségesei között ott van a baloldali Szociálliberális párt is. Utóbbinak akár három mandátuma is lehet a száborban a listás eredményektől függően. Őket adott esetben akár magához csábíthatja Zoran Milanović pártja. Ugyanez igaz azonban a másik oldalon is, a HDZ az SDP-vel egy koalícióban induló Horvát Parasztpártot állíthatja maga mellé, ezzel akár 2 plusz mandátumot is szerezve. Ez nem lenne példanélküli: a legutóbbi ciklusban az IDS szállt ki a kormányzásból. Másrészről viszont 2011 és 2015 között viszont a keményvonalas baloldali Munkáspárt szavazott együtt a HDZ-vel.
A HDZ legjobb tárgyalási alapja, hogy a jelenlegi államfő, Grabar-Kitarović az ő jelöltjük volt. Az elnök alkotmányosan úgy dönthet, hogy a HDZ-t kéri fel a kormányzásra, ha a választáson akár csak egy mandátummal is többet szerez, mint az SDP. A mostani kormány viszont próbálhat azzal kommunikálni, hogy közelebb áll a harmadik utas politikájú Mosthoz, mint riválisa.
A programokban nincsenek olyan lényegi különbségek, amik a Mosttal kizárnák az együttműködést, habár Petrovék gazdaságpolitikájához egy hajszállal, de talán az SDP programja áll közelebb. A szociáldemokraták ugyanúgy csökkentenék az államapparátust, működését átláthatóbbá tennék. Hangsúlyos pont az is, hogy az uniós támogatásokat és a kormányzati befektetéseket megtérülő fejlesztésekre fordítanák. Ilyen a sztrádamatricák bevezetése és a zöldgazdaság erősítése is. Előbbi már felmerült az SDP kormányzása alatt is, de akkor az egyeztetések végén maradt a fizetőkapus rendszer.
Ugyanígy a HDZ gazdaságpolitikája is több ponton egyezik a Mostéval. A jobboldali tömörülés szintén erős, független gazdasági szereplőket akar Horvátországban. Egy véleményen vannak a szigorú fiskális szabályozásról. De a HDZ konzervatív piacpolitikát folytatna, megőrizve az erős állami szerepvállalást.
Bárhogy is alakul azonban a hatalmi átrendeződés Horvátországban, valószínütlen, hogy egy erős és stabilan kormányozni képes erő kerül majd hatalomba. A sokkoalíciós szövetségek könnyen szétesnek. Ezért az sem kizárható, hogy Petrov és pártja sehova sem áll be. Helyette a kormányon kívülről kényszerítik majd tárgyalásokba a hatalmon lévő erőt. Emellett szól, hogy a párt álláspontja szerint „olcsóbb egy új választás, mint egy kormányozni képtelen zágrábi vezetés.”