Délben kezdődő, és késő este véget érő maratoni vitanap után a brit alsóház nagy többséggel megszavazta, hogy a britek Szíriában is bombázhassák az Iszlám Államot. A BBC szerint a képviselők közül 397-en szavaztak a légi csapások mellett, 223-an ellene.
A vitanap több mint tíz órán át tartott az alsóházban, és a kérdés súlyát jelzi, hogy minden negyedik képviselő felszólalásra jelentkezett.
Cameronnak ellenzéki képviselőkre is szüksége volt, mert a kormányzó toryk közül sem minden képviselő támogatta a beavatkozást, viszont már előzetesen is látszott, hogy sok munkáspárti csatlakozásával meglesz a szükséges 321 fős többség. Végül 67 munkáspárti képviselő szavazhatott át, de nélkülük, az északír DUP és a liberális demokraták szavazataival is meglett volna Cameron többsége.
„Ez arról szól, hogyan óvjuk meg a britek biztonságát az IS fenyegetésével szemben" – mondta a szavazásról Cameron a képviselők előtt. Szerinte nem az a kérdés, hogy harcolnak-e a terrorizmus ellen, hanem hogy hogyan harcolnak.
A 2014 szeptemberében engedélyezett iraki légi csapásokat sikeresnek tartja, amiknek köszönhetően az IS területe harmadával csökkent, és súlyosan sérült az infrastruktúrája. Szerinte a katonai lépések a diplomáciai fronton is előrelépést hoznak Szíriában.
Cameron és a brit kormány többek között így érvelt az elmúlt hetekben:
Cameron a szavazás napjához közeledve nem kímélte az ellenzőket, de a parlamentben nem kért bocsánatot, amiért korábban terroristaszimpatizánsoknak nevezte őket. Azonban most már azt mondta, hogy azt is tiszteletben tartja, ha valaki a bombázások ellen szavazott.
Az Economist szerint a szerdai szavazás után további nyolc, Raptor megfigyelő rendszerekkel felszerelt Tornadót adhatnak a már most is Ciprusról bombázó nyolc mellé. A brit miniszterelnök elmondta, hogy a légi csapásaik kizárólag az IS ellen irányulnak majd, vagyis például az al-Kaida helyi fiókszervezetét, az an-Núszrát nem fogják támadni.
Megerősítette, hogy földi erőket semmiképpen nem vetnének be, viszont szerinte a bombázások mellé 70 ezer olyan mérsékelt fegyveres is van Szíriában, aki a földön tud harcolni az IS ellen.
Emellett beszélt 25 ezer olyan harcosról is, akik az IS ellen küzdenek, de nem lehetnek, és nem is lesznek a britek szövetségesei. Egyik esetben sem pontosította, hogy kikre gondol, de a szövetségeseknél a kurdok és a nyugati támogatású milíciák tagjai jöhetnek szóba.
Cameron azt is bejelentette, hogy a brit kormány részéről a jövőben a lehető legtöbbször a szervezet eredeti nevének arab nyelvű rövidítéseként Daeshként hivatkoznak majd az Iszlám Államra, mivel a terrorszervezet szerinte nem az iszlám valódi arca, és nem is állam. A Daesh elnevezésnek ezzel szemben negatív áthallása is van a Közel-Keleten, a néven keresztül pedig az egyre többet ezt használó nyugati vezetők a legitimációjától is igyekeznek megfosztani a terrorszervezetet.
Cameron sokszor hangoztatta, hogy csak akkor vinné szavazásig a szíriai beavatkozás kérdését, ha biztos lenne a támogatottságában. Azért óvatoskodott ennyire, mert 2013-ban egyszer már beleszaladt egy parlamenti pofonba, amikor a képviselők leszavazták a javaslatát a szíriai beavatkozásról. Akkor a britek Bassár el-Aszad szíriai elnök erőivel szálltak volna szembe, miután olyan hírek érkeztek, hogy a kormányerők vegyei fegyvereket vethettek be. A parlamenti stop meglehetősen kínosan jött ki Cameronnak, aki régi hagyományt megszakítva nem tudott rögtön első szóra az Egyesült Államok segítségére sietni.
Azóta azonban sokat változott a helyzet, az Iszlám Állam tavaly nyári előretörése után pedig a brit parlament már 2014 végén áldását adta arra, hogy – az iraki kormány kérésére – Irakban légi csapásokat mérjenek az IS harcosaira. Egy év alatt a brit légierő több ezer bombázásban vett részt, és az iraki légi felderítésnek becslések szerint a 60 százalékát ők végezték el. Közben azonban Szíriától sem maradtak teljesen távol, felderítéssel, hírszerzési információkkal, és logisztikai támogatással segítették az IS ellen ott is harcoló, az irakinál kisebb nyugati koalíciót.
A november 13-i párizsi támadások új helyzetbe hozták az európai országok vezetőit, amit az is jelez, hogy a külföldi katonai beavatkozásoktól hagyományosan tartózkodó Németország is részt vállal majd felderítő gépekkel, hadihajóval és katonai műholddal a szíriai katonai akcióban, Angela Merkel kormányának döntését pedig pénteken hagyhatja jóvá a Bundestag is.
Azonban már a párizsi támadások előtt is több mozgástér nyílt saját pártján belül a májusban nagy választási győzelmet arató Cameronnak. A toryk között korábban kétkedőnek számítók közül például Crispin Blunt, az alsóház külügyi bizottságának elnöke is úgy vélte, hogy olyan helyzet állt elő, amik szükségessé tehettek egy brit beavatkozást Szíriában. Az elmúlt hetekben aztán Cameronék próbáltak minél több konzervatív képviselőt megnyerni, de előzetesen az is látszott, hogy biztos többségük lesz, mert az északír DUP, a korábbi koalíciós partner liberális demokraták, és nem kevés munkáspárti képviselő is jelezte, hogy támogatni fogja a szíriai beavatkozást.
Ahogy 2013-ban Cameronnak jelentett politikai pofont a tory képviselők szembefordulása, ezúttal a Munkáspárt új elnöke, Jeremy Corbyn szenvedett vereséget saját pártján belül. A Labour balszárnyához tartozó Corbyn azt akarta elérni, hogy a párt egyöntetűen ellenezze a légi csapásokat, azonban még a pártvezetésben sem volt egyetértés.
Végül visszakoznia kellett, és saját szembenállása mellett csak azt jelenthette be, hogy minden munkáspárti képviselő szabadon döntheti el, támogatja, vagy ellenzi a beavatkozást.
Ennek ellenére az utolsó pillanatig próbált kampányolni, és az egy hétig tartó kavarodás végén arra kérte a Cameron felé húzó munkáspárti képviselőket, hogy gondolják át újra álláspontjukat. Azzal próbálta győzködni őket, hogy a Labour tagságának háromnegyede a felmérések szerint ellenzi a beavatkozást. Éppen ezért az utolsó pillanatig sem lehetett pontosan tudni, hogy mennyi képviselőjük támogatja majd a bombázásokat.
Viszont hat különböző pártból legalább 110 képviselő, többek között a harmadik legerősebb erő, a skóciai SNP is bejelentette, hogy biztosan elutasítja a javaslatot. Nicola Sturgeon, az SNP vezetője azt mondta, hogy a bombázás önmagában nem vet véget a terrorfenyegetésnek, és nem hozza közelebb a szíriai békét sem.
Corbyn a szerdai vitanapon azzal támadta Cameront, hogy azért utasította el a kétnapos vitát, mert tudta, hogy egyre nő az ellenzők száma. Szerinte a nemzetbiztonsági kérdések fontosabbak annál, semmint hogy buldózerként, politkai haszonszerzés céljából verjék át ezeket a parlamenten.
A politikusokon kívül is sokakat megosztott a kérdés. Kedd este négy napon belül a második utcai tüntetést tartották a beavatkozás ellen tiltakozva. A The Timesnak készített felmérés is azt mutatta, hogy csökkent az elmúlt néhány hétben azoknak a briteknek a száma, akik támogatják az IS elleni brit katonai fellépést.
A szerdán, a szavazás napjára időzítve nyilvánosságra hozott felmérés szerint 48 százalék támogatná a beavatkozást, míg a korábbi, de szintén november második felében készített poll még 59 százalékos támogatottságot mutatott ki. Az ellenzők tábora 20 százalékról 31 százalékra nőtt.
A kormánynak azért is fontos volt a szavazás, mert Franciaország és az Egyesült Államok megbízható szövetségeseként csatlakozhat az eddigi koalíciós légi csapásokhoz, de többek között a megosztott közvélemény miatt továbbra is rengeteg kérdés nyitott maradt Cameron előtt. Ilyen Aszad személye is: Cameron a párizsi merényletek előtt még rettenetes hibának nevezett bármiféle alkudozást Aszaddal kapcsolatban, Párizs után pedig arról beszélt: kompromisszumot kell kötni a szír elnökkel kapcsolatban.
Viszont az is látszik, hogy Cameronék a mostaninál jóval ütőképesebbé akarják tenni a brit hadsereget. Felülvizsgálták a 2010-es változatot, és a most november 23-án bejelentett új védelmi stratégia alapján az SAS és más különleges erők további 2 milliárd fontot kapnak új felszerelésekre, királyi légierő tízéves költségvetését megemelték további 12 milliárd fonttal (így már 178 milliárd font lesz), valamint 1900 új munkatársat vesznek fel a hírszerzéshez és a biztonsági szolgálatokhoz. Felgyorsítják az új F-35B lopakodó vadászgépek beszerzését is, a cél az, hogy a haditengerészet mindkét új repülőgép-hordozóján legyen legalább egy-egy F-35-ös osztag, amikor a hadihajók hadrendbe állnak 2023-ban.