Egy amatőr svéd lóversenyző, a 24 éves Helena Stahl úgy döntött, hogy megeszi a sérült versenylovát. Az eset nagy vihart kavart Svédországban.

Stahl lova, Iffy Mant komoly sérülést szenvedett. Az állatorvosok azt tanácsolták, hogy altassa el. Amikor megkérdezték, hogy mi legyen az állat tetemével, Stahl a vacsora mellett döntött. A heteken át húzódó vita azután indult, hogy Stahl megírta a sztorit a Facebookon.

A kommentelők között egyaránt akadtak kíváncsiskodók és gyűlölködők is. Arra viszont Stahl sem számított, hogy a főztje ekkora figyelmet kap. Egy helyi újságnak elmondta, hogy számára ez volt a normális döntés, és ismer másokat, akik ugyanígy tettek.

A kommentelők válogatott érvei:

• A nő nyilván nem normális. Ahelyett, hogy minden tiszteletet megadna a lovának, inkább megeszi.
• A nőnek valószínűleg nem volt pénze a ló elhamvasztására, ezért döntött úgy, hogy megeszi.
• Barátokat nem eszünk meg, akkor sem, ha az macska, kutya, vagy ló. Ki lesz a következő, egy ember?

So it goes.

Számomra nem volt más alternatíva, mivel úgy gondolom, hogy a húsipar rossz irányba tart. Helyesnek érzem, hogy megeszem egy állatot, aminek jó élete volt. Megmondtam anyámnak, hogy ha nem ehetek egy olyan állat húsából, ami boldogan élt, akkor soha többet nem eszem húst.

– magyarázta Stahl a Local újságírójának.

Megenni egy állatot, ami talán soha nem látott napfényt – erről senki nem gondolja, hogy furcsa lenne. De megenni egy állatot, amit te magad gondoztál, hirtelen a legbizarrabb dolognak látszik, amiről valaha hallottak. Szerintem ez elég ijesztő.

De jöjjön a lényeg: Stahl azt állítja, hogy a lóhús nagyon finom volt. Ízét tekintve legalább a marhahúsra emlékeztetett, és remek alapanyag volt spagettihez, tacóhoz vagy chilis babhoz, szóval a tradicionális svéd ételekhez.

A barátaim többsége szerint ez volt a legjobb hús, amit valaha ettek.

– mondta Stahl.

Így látják az érintettek és az internetezők. Nézzünk néhány további szempontot.

• A lóhús egészséges. Igen, ez vörös hús - bizony, szép piros, még a marhahúsnál is sötétebb színű -, amiről köztudott, hogy egészségtelen, elvégre az Egészségügyi Világszervezet hivatalosan is rákkeltő anyagnak minősítette. De nem a lóhús. A lóhúsnak elképesztően alacsony a zsírtartalma, mindössze 2,7 százalék. (A sovány marhahúsé 7, a hagyományosé 22 százalék körül van.) A fehérjetartalma mindkettőnek kábé ugyanannyi, átlagosan 20 százalék. Orvosi szempontból nézve a lóhúsfogyasztás kifejezetten ajánlott, sokat segíthet a szív- és érrendszeri megbetegedések elkerülésében.
• Finom. Nemcsak Stahl lelkendezik a lóhús ízéért. A világon mindenhol használják Japántól Németországig, és nyersen szeletelve éppúgy kínálják a legjobb éttermek, mint vákuumcsomagolású konzervgulyásként a sarki Lidl.
• Kicsit veszélyes, és nehéz hozzájutni. A nem megfelelően elkészített nyers lóhús rohadtul egészségtelen, szóval ha megkóstolnák, inkább keressenek egy jobb éttermet, ne otthon próbálják elkészíteni. Ez alól kivételt képezhet néhány eset, például a második világháborús blokádok. A jobb lóhúséttermeket arról ismerjük fel, hogy a kirakatüvegen japánul vannak a feliratok, bent japánok esznek, japán a pincér, a szakács és a mosogató, az étterem egy japán nevű utcán található, az utca meg Japánban. Kevésbé megbízható étteremnek számít, ahol a rendelés után nyerítést és puskadörrenést hallunk. Igaz, Üzbegisztánban és Kirgizisztánban is vannak kiváló lóhúséttermek, ahol simán elképzelhető ilyesmi. De ilyenkor ne egyék nyersen.
• Perverz. A lónak Magyarországon és egyes civilizált országokban is nagyobb megbecsülése van, mint a vágóállatoknak. A ló volt már harci jármű, mezőgazdasági eszköz, mitikus figura, szóval egy multifunkcionális lény, van egyénisége, csináltak róla rajzfilmet, az indiánok mellé odatemették a lovukat, és így tovább. És hát ezek után valaki képes lenne megenni? Hát nem ugyanolyan lenne az, mint megenni egy Abrams tankot, egy dízeles traktort, Zeuszt, vagy Dumbót a Disney-meséből? Még jó, hogy ezt az erkölcsi dilemmát Quentin Tarantino már filmre vitte disznóval és kutyával, így nem nekünk kell megoldanunk.
  (Egyébként nem ugyanaz megenni egy lovat, mint egy traktort. Harapjanak bele kettőt, és megértik.)