Tíz éve zuhant le a szlovák légierő csapatszállító repülőgépe a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Hejcén. A negyvenkét halálos áldozattal járó szerencsétlenség okait máig nem tisztázták. A hivatalos magyarázat szerint a gép pilótája hibázott, de gondok lehettek a repülőgép műszereivel és a szervizelésével is.
2006. január 19-én a szlovák légierő An-24-es gépe Koszovóból tartott a kassai repülőtér felé, fedélzetén 43 emberrel. A békefenntartó küldetésről katonákat közel negyedóra választotta el attól, hogy a több hónapos szolgálat után hazatérjenek. 20:39-kor a repülőgép jó látási és időjárási viszonyok között, 20 kilométerre a leszállási helytől, 3 kilométerre a szlovák határtól, 210-230 kilométer/órás sebességgel a Borsó-hegybe csapódott . A szerencsétlenséget egyetlen ember élte túl, Martin Farkas főhadnagy.
Elsőként két magyar rendőr ért a még lángoló géphez a közeli Hejcéről, de több civil is a helyszínre sietett. Látták, hogy a repülőgép egy majd egy kilométer hosszú, 30-40 méteres széles sávban letarolta a környező fákat, az égő roncsok pedig nagyjából 1800 négyzetmétert borítottak be. Túlélők után kutatva terepjárók reflektoraival és zseblámpákkal jártak körbe, de csak a félig eszméletlen Farkast találták meg. A lángoló hegy egy utasszállító repülőgép pilótájának is feltűnt, ő is jelezte a balesetet a hatóságoknak.
“Mintegy három órája feküdhettem a roncsok között, amikor arra eszméltem, hogy körülöttem ég az erdő és egy ember elemlámpával világít a szemembe. Magyarul beszélt hozzám. Nem értettem, de jött még valaki, aki angolul is tudott. Neki mondtam, hogy lezuhantunk, nézzenek szét, él-e még valaki” – emlékezett vissza Farkas a baleset utáni helyzetre a Bumm.sk-nak öt évvel a baleset után.
A repülőgép becsapódása után mobiltelefonon felhívta feleségét. Annyit tudott mondani, hogy a gép lezuhant, ezért arra kérte, hogy riassza rendőrséget. Ezután elérhetetlenné vált, majd kórházba szállították, ahol három napig feküdt eszméletlenül.
Az eset kivizsgálásában rövid ideig a magyar hatóságok is segítettek, de a szlovák fél a roncsok feltárása és elszállítása után átvette az ügyet. Tisztázásra várt, hogy a pilóta miért tért el nagyjából három kilométernyire a kijelölt repülési útiránytól valamint az, hogy miért repült az ideális leszállási magasság alatt közel száz méterrel.
A félévig eltartó vizsgálatban a szlovák légügyi hatóság szakemberei pilótahibát állapítottak meg. A repülőgép magassági radarja feltehetőleg nem volt bekapcsolva, a pilóta ezért nem tudta, hogy veszélyesen megközelítette a hegyet. Az oldalirányú kitérésre viszont nem találtak magyarázatot a hatóságok: ha a gép tovább halad a Hernád folyó völgye felett, a katasztrófa még az alacsony magasság ellenére is elkerülhető lett volna. Azonban a pilóta vizuálisan, azaz a látása szerint tájékozódott, de a sötét miatt vélhetően rosszul értelmezte a közelkörzeti irányítás utasításait. Ez utóbbit viszont nem sikerült feltárni.
Az áldozatok hozzátartozóinak a szlovák kormány az áldozatoknak együtt a lehető legmagasabb, 67 millió koronás (ma nagyjából 700 millió forintos kártérítést) ítélte meg. Hárman panasszal éltek a műszaki hibát kizáró jelentéssel szemben, de ezeket az ügyészség 2006 októberében elutasította.
Ugyanekkor a TA 3 szlovák tévécsatorna oknyomozásából kiderült, mégsem állítható biztosan, hogy a balesetben ne játszott volna szerepet műszaki hiba. Az AN-24-es utoljára hat évvel a baleset előtt esett át nagyjavításon – az előírt 5 év helyett. A szlovák légierő azonban engedélyezte a gép használatát, mert az ellenőrzéseken nem találtak problémákat. Az ügyészség is ezért nem vette figyelembe a szervizelés elmaradását.
A balesetben viszont fontos szerepe lehetett a gép átalakításának: 1999-ben amerikai műszerekkel újították fel az orosz gyártmányú repülőt, a folyamatba viszont nem vonták be a gyártót. Repülési szakértők nem tartják kizártnak, hogy ezek valamelyike mondta fel a szolgálatot, vagy zavar támadt az eredeti és az új műszerek között.
A légierőnél is számba vették ezt az eshetőséget, ezért kivonták a másik An-24-es gépet is. De a felvetéssel ennél többet nem foglalkoztak. Így sokak szerint mindmáig nem derült fény az igazságra, vagyis a felújítás és a típus hibájára.
A pilótahibát sokan elvetik, magyar szakértők szerint érthetetlen, hogy a közelkörzeti irányítás miért nem jelezte az útirányt a repülőnek. Ugyan látás szerint (szakszóval vizuális tájékozódással) repültek, de NOTAM információkat akkor is közölni kellett volna a pilótákkal. Ezek közé olyan jelzések tartoznak, mint például az, hogy megváltoztak az időjárási körülmények, vagy a megváltoztatott útvonalon veszélyt jelentő domborzati elemek lehetnek. Olyanok, mint a Borsó-hegy. Ezért többen úgy gondolják, ha a pilóta hibázott, akkor az irányítás is.
Hejcén minden évben megemlékeznek az áldozatokról családtagjaik, a katonatársak, a szlovák és a magyar honvédség vezetői, a mentésben részt vevők és a helyiek. Az elhunytak emlékére szlovák-magyar összefogásból 42 kopjafát állítottak.