Mit szólnának ahhoz, ha a Gój Motorosok január első napjaiban állig felfegyverkezve elfoglalták volna a töküres kékestetői Mátra-kilátót, tiltakozásul azért, mert két tagjukat elítélték az állami földbérletekkel kapcsolatos visszaélésért. És ha azóta is ott fagyoskodnának? TEK, katonaság, blokád, tanácstalanság. A sajtó az állami hatalom megrendüléséről cikkezne és a felelősök fejét követelné. Nos, az Egyesült Államokban valami hasonló történik épp, csak senki nem reagálja túl.
2015 októberében két farmert (apát és fiát) az USA északnyugati részén fekvő Oregon államban azért ítéltek el, mert a szövetségi államtól bérelt földjeiken húsz éven keresztül égették szabályellenesen az erdős hegyoldalt, hogy marháik új legelőterülethez juthassanak. Hammondék ezzel egy sor szabályt megszegtek, és a rendszeres figyelmeztetésekre is nagy ívben tojtak; egy ízben például ezzel a cizellált válasszal küldték el az egyik hivatalnokot:
letépem a fejét, és leszarok a torkán
A bíró az ilyenkor kiszabandó 5 éves minimális tétel helyett az idősebb Hammondot 3 hónap, fiát egy év letöltendőre ítélte, valamint kiszabott 400 ezer dollárnyi bírságot is, aminek a felét kapásból ki is tudták fizetni. Az államban aláírásokat kezdtek gyűjteni egy Obama elnöknek benyújtandó kegyelmi kérvényhez, a helyi rancherek a bírságra is összedobtak némi pénzt.
Az egész ügy a helyi közvéleményen kívül senkit nem is mozgatott volna meg, ha nem figyel fel rá két férfi, a nevadai Ammon Bundy és a montanai Ryan Payne. Mindkét harmincas éveiben járó férfi tagja fegyveres "önvédelmi" milíciáknak, és tudatosan kerestek egy olyan ügyet, melyben a szövetségi állammal szemben felkarolhatnak egy-két, a földhasználati jogában sértett ranchert. Bundy és Payne ugyanis azon radikális jobboldaliak közé tartoznak, akik az alkotmányra hivatkozva megtagadják a fegyverviselés minimális korlátozásait is, és elvitatják az állam jogát, hogy földet birtokoljon, adóztasson, vagy akár az ott folyó gazdálkodásba beleszóljon (az abszurdnak tűnő alapvetésekről később még lesz szó, de azt azért érdemes rögzíteni, hogy egyikük sem a földből él, Bundy autókölcsönző, Payne villanyszerelő).
A két férfi december folyamán néhány hasonszőrű mozgalmárt összetrombitált az oregoni Burns-be, ahol miután nem tudták rávenni a seriffet Hammondék szabadon engedésére, megalakították a "Biztonsági Bizottságot", ami
egy kormányzati testület, melyet az emberek azért hoztak létre, mert a fennálló kormányzat képtelen a civilizált társadalom védelmére és szükségleteinek biztosítására.
Az Alapító Atyákat idéző archaikus fordulatokat magyarra fordítva: a Bizottság átvette Obamáéktól a hatalmat.
Ennek a radikális fordulatnak a Hammondékkal szimpatizáló helyiek egyáltalán nem örültek, annak meg pláne nem, hogy jelentős mennyiségű fegyverrel érkező 12-20 idegen milicista egy január 2-i tiltakozó megmozdulásról leválva bevetette magát a csaknem 50 kilométernyire található (amerikai léptékben gondolkodva közeli) Malheur vadrezervátumba, és elfoglalta a természetvédelmi terület üres irodaépületeit és látogatóközpontját. Helyes, cseréptetős kőépületekről van szó, egy vadregényes, lakatlan vidék közepén. Harney megye amúgy sem az őrült pezsgésről ismert, egy Oregon állam relatíve szegényebb belső vidékein fekvő, alig 7000 lakosú területről van szó.
És talán most már minden olvasóban felmerült a kérdés mi az isten baja van ezeknek egy természetvédelmi területtel? A kérdés jogos, a válasz pedig elég bizarr: ahogy a radikális republikánusok a fegyverek regisztrációjában a rendkívüli állapot előjátékát látják, úgy a
mely a legelők elvételére biztosít jogalapot.
Ahogy teltek a napok, a védelmi állásokat elfoglaló milicistákhoz csatlakozott néhány szimpatizáns - van, aki családdal érkezett - , néhányan pedig közben otthagyták az egészet (a mozgások miatt igen eltérő becsléseket olvasni, 12 és 50 között lehetnek). Az irodai számítógépeken csináltak egy honlapot, Bundy pedig azóta is szorgosan twittelgeti kormányellenes merengéseit. De a helyi gyűlések látogatása és az aktív netes propaganda ellenére a lázadóknak sem a helyiek, sem az Amerika-szerte aktív szélsőséges milíciák támogatását nem sikerült elnyernie. És az is balul sült el, hogy az egyik raktárban feltúrták az ott őrzött indián törzsi leleteket. Miközben ugyanis a milicisták vissza akarták szolgáltatni a tárgyakat környékbeli paiute törzsnek, azok egyáltalán nem örültek annak, hogy megbolygatták a régészeti dokumentációval ellátott leletegyüttest.
A hatóságok igen higgadtan viselkedtek, nem özönlötték el a környező erdőket rangerek, a kanyargós út mellett sem várakoznak SWAT-furgonok. Senkit nem korlátoznak mozgásában. A helyszínt azért biztosító FBI annyit nyilatkozott, hogy "figyelemmel kíséri a fejleményeket", a helyi rendőröknek pedig sikerült az egyik milicistát azzal letartóztatni, hogy egy, a szövetségi állam tulajdonában lévő furgonnal indult el a közeli szupermarketbe.
A hatóságok valószínűleg tanultak a kilencvenes évek véres véget érő incidenseiből (például a Waco megyei szekta erődjének 76 halálos áldozattal járó tragikus ostromából), illetve a 2014-es nevadai esetből, melyben Amon Bundy apja, Cliven lázadt fel a legelőit lezáró szövetségi állam ellen. Akkor a hatóságok túl sok konfrontációt vállaltak, ezért az idős rancher mögé is többen álltak be – köztük republikánus politikusok, akik csak akkor rebbentek szét, amikor Cliven egy kiadósat négerezett.
A helyszínt viszont megszállták a tévétársaságok közvetítőkocsijai, és mindenki, aki úgy gondolja, hasznot tud húzni a médiafigyelemből a "közvetítőnek" jelentkező milicistáktól a PETA húsfogyasztás ellen tiltakozó állatvédőig – ők vegán beef jerkyt (ez a tipikus amerikai bélszín-snack bélszín nélküli változata) osztogatnak a területfoglalóknak.
Az elbaltázott akció látszólag arra van ítélve, hogy a balhéra összegyűlt arcok megunják a metsző hidegben teljesített őrszolgálatokat és a különféle deklarációk megszövegezését, és hazamenjenek. Azonban van pár tényező, ami sokakat nyugtalanít.
Az üggyel kapcsolatban - ha nagy tanulsága nincs is -, több érdekes háttérmozzanat merült fel.
A szövetségi állam azért nem siet, mert egyfelől a nagy fegyverlóbálás ellenére erőszak nem történt (ezért is félrevezetők az olyan hasonlatok, hogy "bezzeg, ha iszlamisták/feketék csinálnák, akkor..."), másfelől az állami hatalom elleni lázongásnak igen nagy hagyománya van az Egyesült Államokban. És bár az egész oregoni eset különc szereplői és agyament érvrendszere miatt leginkább a 2006-os Kossuth téri táborozásra emlékeztet, azért az elvi alapállásnak van egy olyan magja, ami az USA Magyarországétól teljesen eltérő államszervezési elveit mutatja. Nálunk a legtöbb emberek tudatában az intézményi hierarchiáról olyan kép él – alapjogok ide vagy oda –, hogy az állam a legfőbb hatalom és kész, amiről pedig az állam lemond, az mehet az önkormányzatoknak, testületeknek, egyéneknek. Az Egyesült Államokban ezzel szemben a mai napig elevenen él a tudat, hogy mindennek az alapja szabad egyén, a szövetségi kormányzat pedig csak a fontossági sor végén kullog a község, a megye és a tagállam mögött.
Természetesen a többi modern állammal együtt az USA történetét is végigkísérte a központi hatalom fokozatos erősödése – elég ha a Roosevelt New Deal-jére gondolunk –, de a lépésekkel szembeni mindig igen heves volt az ellenállás. Az ellenállásban a XIX. században élen járt a mormon egyház, mely saját vallási vezetése fölött sokáig semmilyen világi hatalmat nem ismert el – árulkodó, hogy alapítójuk és evangélium-szerzőjük, Joseph Smith 1844-ben a Fehér Házat a csodálatos nevű Teodemokatikus Párt jelöltjeként vette célba. Történetük során a mormonokat három államból is mini-polgárháborúkkal kellett kiverni, míg végre sikerült elfogadniuk a szövetségi fennhatóságot, és – többek között a többnejűséget feladva – integrálódni az ameikai társadalomba. A szövetségi kormánnyal szembeni bizalmatlanság azonban a mai napig meghatározó a mormonoknál, sokan nem traják véletlennek, hogy Amon Bundy is közéjük tartozik, és apjához hasonlóan ő is isteni elhivatottságra hivatkozik tettei magyarázatánál:
Pontosan úgy cselekedtem, ahogy Isten kérte tőlem.
Bundy ráadásul önmagát gyakran azonosítja a Mormon Könyvének (ez lényegében a Biblia bestseller-fantasy stílusban megírt harmadik testamentuma, Joseph Smith tollából) egyik hősével, Moróni Kapitány-nyal.
Az oregoni eset másik érdekessége, hogy ijesztően sok paramilitáris szervezet bukkant fel, és az is szembetűnő, hogy ezek - a Magyar Nemzeti Arcvonaltól eltérően - nem airsofttal, hanem a legmodernebb lőfegyverekkel gyakorolhatnak, és sokszor önkényes módon eljátsszák a közrendvédelmi hatóság szerepét. Ahogy a milíciákról szóló összesítésekből, illetve a Vice pár éve forgatott videójából kitűnik, Pretoriánusoktól az Eskütartókon át a 3 Százalék-ig (ez az 1776-os függetlenség háború egyik toposzáról kapta nevét, miszerint a gyarmati lakosságnak csak a három százaléka fogott fegyvert a brit uralom ellen, de az is elégnek bizonyult) az egész országot átfogják a különböző fegyveres szervezetek, melyek száma 2013-ban 1360 volt, összesen nagyjából 60 ezer taggal.
Ezek a szervezetek négy dolgot utálnak, de azt nagyon
Ezen kívül az amerikai alkotmány is egyesíti őket. Persze ez nem azt jelenti, hogy csupa mini-Dworkinként újra meg újra értelmezik, definiálják az alapjogokat, hanem azt, hogy magát a dokumentumot kezdték el – a magyar szélsőjobb Szent Korona-tanéhoz hasonlóan - nemzeti fétisként tisztelni. De az biztos, hogy legalább az amerikai alkotmány Második Kiegészítését minden milicista szó szerint fel tudja mondani:
Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani.