A marxizmus újjáéled Európában, de nemcsak a bal-, hanem a jobboldalon is – kezdi véleménycikkét a Financial Timesban az az Anne Applebaum, aki 2010-ben Schmidt Máriától vette át a Petőfi-díjat, de korábban is felszólalt már a magyar és újonnan a lengyel jobboldali kormány ellen (nem mellesleg pedig az ellenzéki PO-s Radosław Sikorski volt lengyel házelnök és külügyminiszter felesége).

A baloldali görög Sziriza, spanyol Podemos vagy Jeremy Corbyn Labourje mellett a francia Nemzeti Front, a Fidesz és a lengyel Jog és Igazságosság is régi baloldali eszmékkel növeli támogatottságát – írja Applebaum, aki nemzetközi hírű történész és újságíró, legismertebb könyve a Gulag története. A Vasfüggöny – Kelet-Európa megtörése 1944–1956 című könyve magyarul 2014-ben jelent meg. A konzervatív szerző mostani cikkének címe:

Az új jobb olyan, mint a régi bal.

Applebaum felidézi, hogy a Nemzeti Front, melyet bevándorlásellenes retorikájáról ismer a világ, május elsején felvonulásokat kezdett néhány éve szervezni. Marine Le Pen az egyik munka ünnepén a „drákói megszorítások” ellen emelt szót, melyek „a globális elitet hozzák helyzetbe a kisemberek kárára”. Rendszeresen felszólal a neoliberalizmus ellen, mely szerinte a francia jobbot, balt és az EU-t összeköti, emellett megadóztatná az importtermékeket, és államosítaná a külföldi cégeket és bankokat.

Akik szerint Le Pen tervei a valóságtól elrugaszkodottak, meglepve konstatálhatják majd, hogy máshol már a gyakorlatban működnek: Magyarországon a bankok államosítása (vagy inkább a korábban privatizált bankok újraállamkosítása) nem távoli ideál, hanem a kormányprogram központi eleme.

„Orbán Viktor különadókkal és büntető célzatú szabályozással igyekszik elijeszteni egyes külföldi bankokat, másokat megvett. Azt állítja, a célja, hogy a magyar államnak nagyobb kontrollja legyen az ország pénzügyi szektora felett” – írja a szerző, megemlítve a lengyel példa (bankok különadója, és „repolonizációjuk” terve) mellett azt is, hogy az EU-ellenes brit UKIP hárommilliárd fontot költene közegészségügyre, és a dán és svéd nacionalista pártok is növelnék a jóléti államot – persze csak a született dánoknak és svédeknek. Vagyis régi balos szólamok köszönnek vissza a populista jobboldali retorikában.

„A fiatal szavazóknak a rég diszkreditált eszmék is újként hathatnak. Csak azért, mert az államosítás, a protekcionizmus, a fiskális felelőtlenség és a büntetőadók korábban a gyakorlatban nem váltak be, nem vehetjük biztosra, hogy valaki nem próbálja ki őket újra, csillogó nemzetiszín zászlóba csomagolva az elkoptatott sarló-kalapács helyett” – teszi le a garast cikke végén Applebaum a klasszikus jobboldali eszköztár mellett.