A jelenleg Montréalban élő nő februárban fog tanúvallomást tenni egy német bíróságon, Reinhold Hanning volt auschwitzi lágerőr ügyében. Hanningot azzal vádolják, 170 ezer ember meggyilkolásában volt bűnsegéd 1943 januárja és 1944 júniusa között, auschwitzi tábori őrként. Korábban Hanning elismerte, hogy a tábor bizonyos részein őrként szolgált, de azt mondta, ott, ahol a legtöbb embert kivégezték, sosem dolgozott.

Legutóbb akkor írtunk Oroszról, amikor Oskar Gröning perében szólalt meg. Minden még élő volt SS-őrt bíróság elé kell vinni, legyenek akár kilencven évesek – mondta most az AFP-nek nemsokára esedékes újabb vallomása kapcsán.

Mivel olyan sok idő eltelt azóta, fontos, hogy a megmaradt túlélők megszólaljanak. Valószínűleg én vagyok a legfiatalabb mind közül, az én feladatom is, hogy az emléküket megőrizzem.

Orosz úgy tudja, mindössze két Auschwitzban született csecsemő élte túl a haláltábort, ő az egyikük. Az ő szülei 1943-ban házasodtak össze Magyarországon. Anyja már terhes volt vele, amikor 1944 nyarán marhavagonba terelték a családot. Apja belehalt a kemény munkába, az anyja pedig olyan alultáplált volt, hogy még a hetedik hónapban sem tűnt fel senkinek, hogy terhes. Ötjónapos terhesen útépítésen dolgozott, később a konyhára osztották be.

Közben Mengele hírhedt kísérleteiben is részt kellett vennie, a terhes nő méhnyakjába maró anyagot fecskendeztek. Valóságos csoda volt, hogy a kisbaba végül megszületett, összesen egy hónapot töltött a táborban a felszabadítás előtt.

Auschwitz az egész életemet meghatározta. Nagyon beteges gyerek voltam, úgy néztem ki, mint egy rongybaba. Majdnem egyéves voltam már, mire 1945 novemberében három kilós lettem– mint egy újszülött. Ma is magamon viselem Auschwitz nyomait, alig másfél méter magas vagyok az anyám éheztetése és kínzása miatt.

(A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel.) A haláltábort a nő anyja is túlélte. „Ő volt az egyetlen, aki meg volt róla győződve, hogy életben maradok” – mondta Orosz erről. Évekig kezelte egy orvos, mire a csontjai elég erősek lettek, hogy járni tudjon. Történetéről itt írtunk bővebben korábban, nemrég pedig arról számoltunk be, a 95 éves Hubert Zafke is bíróság elé áll február végén.

A nő először tavaly tért vissza születési helyére, Auschwitzba, féltestvére biztatására. „Hezitáltam, mert anyám mindig azt mondta, ha nincs semmi emléked, ne is legyen. De rengeteget őrlődtem, és végül összeszedtem a bátorságomat” – mondta a nehéz döntésről. Végül két felnőtt gyereke közül az egyik elkísérte.

Nagyon nehéz volt visszatérni. Ugyanakkor én, ahogy más túlélők is, meg akartam mutatni a világnak, hogy túléltünk, Hitler nem győzedelmeskedett, és a zsidó emberek erősek, mindig erősek is maradnak.

Auschwitzban kérte fel egy német ügyvéd, hogy Oskar Gröning perében tanúskodjon. Orosz először nemet mondott. De amikor szembesült vele, hogy más túlélők nyilvánosan megbocsátottak Gröningnek, rögtön elszánta magát: „Mi, túlélők nem bocsáthatunk meg a hatmillió meggyilkolt sorstársunk nevében, ekkor döntöttem el, hogy tanúvallomást teszek” – mondta. A bíróság legalább 300 ezer ember meggyilkolásában találta bűnrészesnek Oskar Gröninget, ezért négy év börtönre ítélte a 94 éves egykori auschwitzi őrt, akinek Auschwitzban a foglyok bőröndjeiben talált pénzt kellett összegyűjtenie.

A bíróságon Gröning szemébe mondta: „Nem tudok megbocsátani neked”. Most pedig újra elmondta:

Hazugság, hogy az alacsony rangú SS-tisztek csak parancsokat teljesítettek. Tudták, hogy az Auschwitzba érkező gyerekeket, férfiakat és nőket meggyilkolták. Érezték a krematóriumokból kiáramló égő emberi hús szagát. Ha ott voltak, részesei voltak a tömeggyilkosságnak.

„Az, hogy kilencven éven felüliek az egykori lágerőrök, nem számít. Olyan elmondhatatlan bűnöket követtek el Auschwitzban, hogy nem állhatunk meg csak úgy, és mondhatjuk azt, hogy túl késő igazságot tenni.” Szerinte az a legfontosabb, hogy a nácik által Európára mért terror emlékét megőrizzük: „Úgy tűnik, a világ feledékeny, Amikor azt hallom, hogy a szélsőségesek, antiszemiták erősödnek Európában, dühöt érzek. De egyben újra meggyőződöm arról, hogy szükség van ezekre a perekre.”

A második világháború végének hetvenedik évfordulójára készült sorozatunkban mutattuk be az Auschwitz után Amerikában gyári munkásból pszichológussá vált magyar nő, Edith Eger életét. A Budapesten élő Homonai Irén történetéről itt írtunk. Nagyképünkön a 70 éve a családjuk számára kijelölt csillagos házba vittünk vissza ma már idős, akkor még gyerek túlélőket. Annak, hogy egy erdélyi származású amerikai katona, majd későbbi nürnbergi főügyész hogyan élte meg a második világháborút, Ben Ferencz-portrénkban jártunk utána, a nürnbergi perről magáról itt írtunk. Budapest ostromának elejéről erre, végéről Vitray Tamás történetén keresztül itt emlékeztünk meg. Arról is írtunk, hogyan találta meg egy zsidó menekült Hitler végrendeletét 1945 karácsonyán.