43 év után szabadult ki a 1,8 x 2,7 méteres magánzárkájából egy louisianai börtönben fogva tartott férfi - írja a Guardian. Albert Woodfox a négy évtizednyi fogsággal rekordernek számít az Egyesült Államokban.
A 69 éves férfi 1972-ben került magánzárkába, miután megölt egy börtönőrt, bár mindvégig ártatlannak vallotta magát az ügyben. A 43 év alatt napi 23 órában embertelenül szűk cellában raboskodott, a maradék egy órában pedig csak egy betonkerítéssel körbevett, zárt udvaron sétálgathatott, ott is csak egyedül.
Woodfox gyilkossági ügye a '70-es évek fekete polgárjogi mozgalmaival függött össze: állítólag a Fekete Párducok szimpatizánsaként, az eltérő politikai nézeteik miatt balhézott össze egy Brent Miller nevű börtönőrrel. Az ügyvédje többször is perújrafelvételt kért az ügyében: 1992-ben és 2008-ban is megtámadta Woodfox ítéletét a bíróságon azzal, hogy hamis tanúzás és rasszista diszkrimináció juttatta Woodfoxot a börtönbe. Mindkétszer kimondták, hogy a férfi nem bűnös, de a bíróságon később megtámadták a vádejtést.
Woodfox egyike az "angolai hármas"-ként emlegetett három fogolynak, akik eredetileg a hírhedt louisianai Angola börtönben ültek. Robert King 2001-ben szabadult, Herman Wallace pedig 30 évig volt fogoly egy magánzárkában, és bár 2013-ban kiszabadult, két napra rá meghalt.
A tudósok régóta igyekeznek felhívni a börtönök figyelmét arra, hogy a magánzárkának mint büntetésnek szörnyű következményei lehetnek a foglyokra nézve. Sokan emberkínzásnak tartják ezt a fajta büntetést, ami hosszútávon szorongást, pánikbetegséget, hallucinációt, öncsonkítást, zavart viselkedést és öngyilkosságra való hajlamot okozhat.
Januárban Barack Obama amerikai elnök is felszólalt a magánzárkák ügyében: minden hatalmát latba vetné azért, hogy a szövetségi börtönökben be legyen tiltva ez a fajta büntetés.