Az MKP Ghymessel és Charlie-val, a Híd Kovács Katival és Peter Srámekkel támad Szlovákiában a magyar szavazókra. Utóbbi csodafegyverként hat. Szombaton választ Szlovákia: a Bugár Béla-féle Híd szerdai kampányzáróján és a helyi csapat focimeccsén jártunk Dunaszerdahelyen, hogy egy picit belekóstoljunk a magyarokat megszólító határon túli politikába.
Szlovákiában szombaton választást tartanak. A tucatnyi kérdés közül talán a legfontosabbak: a most kormányzó Smer − Robert Fico vezetésével − mennyire nyeri meg a választást, tud-e egyedül kormányozni, ha nem, kivel lép koalícióra, van-e esély rá, hogy ismét legyen a kormánykoalícióban magyar párt, illetve hogy egy vagy két magyar párt lesz-e a parlamentben. Dunaszerdahelyen jártunk a Híd kampányzáróján, éppúgy mint a legutóbbi választáson.
A határt Párkánynál léptük át, hogy végigautózzunk a Duna mentén a többségében magyar lakta területeken, a fél Csallóközön egészen Dunaszerdahelyig. Ahogy négy éve, most is tele van óriásplakátokkal az út. De míg az előző választáson számos smeres, ficós plakát is volt, sőt a magyargyűlölő Ján Slota is óriásplakáton ijesztgetett Orbánnal, most az egész úton egy Smer- és egy SDKU-s plakáttal találkoztunk: a verseny a Magyar Közösség Pártja (MKP) és a Bugár Béla vezette Híd között van.
Míg az előző választásnál kampánytéma volt a magyarság és Orbán: lehetett ijesztgetni, gyűlöletet kelteni a magyarokkal, addig ebben a kampányidőszakban ez nem volt jellemző. A tisztán szlovák pártok gyakorlatilag elkerülték a kampánnyal a magyar területeket, tudják, az itt élők 90 százaléka magyar pártra fog szavazni, felesleges lenne időt és energiát beleölniük a kampányba.
A Híd és az MKP folytatott itt plakát- és szavazatszerző háborút, és bár korai lenne mindkettőben eredményt hirdetni, a plakátragasztásban mintha az MKP nyert volna, szavazatszerzésben pedig a Híd.
Az MKP − korábbi nevén Magyar Koalíció Pártja − volt A Magyar Párt Szlovákiában nagyon sokáig. És bár mindig is megvoltak a különböző belső ágai, és párton belüli változó erőviszonyai, mégis egy pártként képviselték a magyarokat. Később azonban ezek a belső ellentétek felbomlasztották a pártot, és létrejött Bugár vezetésével a Híd-Most, amely szakítani kívánt a magát kizárólag etnikai alapon meghatározó párt vonalával, a szlovák–magyar megbékélésre, együttműködésre fektette a hangsúlyt, tagjai, jelöltjei között több szlovák politikussal.
Végül 2010-ben a Híd − egy másik párttal koalícióban − 8 százalék fölötti eredménnyel jutott a parlamentbe, 14 képviselőt juttatva be ezzel (fele magyar, fele szlovák), és kormánypárti koalícióba kerültek, az MKP azonban 5 százalék alatti eredménnyel lemaradt, nem jutott be. Két évvel később, 2012-ben előrehozott választást tartottak Szlovákiában, ahol ismét bejutott a Híd, az MKP azonban ismét nem.
És mit mondanak most az előrejelzések? A Hidat 8-9 százalékra mérik, míg az MKP továbbra is a bejutási küszöb környékén billeg, leginkább egyébként kicsivel alatta. Az MKP most rendesen lecserélte a jelöltjeit, a listája tele van civil társadalmi szervezetek fiatal tagjaival. Persze ettől függetlenül a párt elnökének, Berényi Józsefnek a legnagyobb kampányhúzása mégis csak az, hogy a világegyetem biztonságpolitikai szakértőjével, Nógrádi Györggyel turnézta végig fél Szlovákiát.
Az Orbán-kormánynak minden környező országban megvan a maga által létrehozott vagy támogatott magyar pártja, Szlovákiában egyértelműen az MKP az. Sok hír, még több pletyka szól arról, hogyan folyatja a pénzt, emberi erőforrást, know how-t ezekbe a pártokba a Fidesz, hol közvetlenül, hol különböző egyesületek, alapítványok révén.
A hidasok szerint ez az előző választásnál is nagyon keményen ment, akkor úgy érezték, mivel a kormány, amelynek koalíciós tagja volt a Híd is, megbukott, így eltüntethetik a Hidat, ám ez nem sikerült. De ebben a kampányban is beszéltek furcsaságokról, például egy célzottan csak a felvidéki magyarok telefonjára érkező hívásról, sms-ről, amelyben az MKP-ra való szavazás fontosságára hívják fel a figyelmet. A legvadabb pletykák szerint Kubatov (és listája) az MKP vendégségében húzta meg magát két kampánytanács között, amíg elül az Alkotmány utcai Fradi-közeli kopaszok keltette kisebb vihar.
A menekülttémát mindenesetre szépen átvette Orbánéktól az MKP, aláírásgyűjtésbe is kezdtek a menekültek ellen, de MKP-s jelöltek terjesztették azt az álhírt is, miszerint Bugár Béla, a Híd elnöke menekülteket telepítene Gömörbe. Volt némi táptalaja a dolognak, hiszen a nem túl távoli Bősre érkezett néhány száz menekült Ausztriából ideiglenesen a helyi, részben felújított menekülttáborba, de egyes elemzők szerint Szlovákiában nem működik annyira a menekültes kampány, mint Magyarországon, hiszen a szlovákok nem találkoztak a menekültekkel, az országon nem vonult keresztül több százezer migráns.
Részben ennek, a téma kifáradásának tudható be az is, hogy a Fico vezette Smert decemberben még 40 százalék fölé mérték, most 30 és 35 százalék közé. Persze ez nem akadályozta meg Ficót semmiben: február végén még arról beszélt, akár kerítést is építene a menekültek ellen a magyar–osztrák–szlovák hármas határra.
Szlovákiában a pártok jelöltjeinek egyéni kampánya sokszor igen sajátos. Legalábbis ha nagy vonalakban követi is a párt irányvonalát, arculatát, sokszor sajátos, egyedi, saját ötletek alapján megvalósított. A Híd egyik jelöltje, a roma származású Varek István, rimaszécsi polgármestere nemes egyszerűséggel csak a gömöri Obamának hívja magát a plakátjain. Egy másik Híd-jelöltnek a nevéből készült szóvicc, Balódi László Balódi változást ígér. A MKP négy fiatal független jelöltje pedig azt a szlogent választotta: „Nem pofázunk, megcsináljuk!”
A Híd kampányzárója a helyi sportcsarnokban hatkor kezdődött, egy órával korábban a csarnoktól 50 méterre pedig a helyi focicsapat fogadta a bajnokság utolsó helyezettjét. A DAC-meccsek tradíciója, hogy a szurkolók egy énekes vezetésével eléneklik az Ismerős arcok Nélküled című számát. És még akinek hidegrázása is van a Wass Albertbe mártott nemzeti rocktól, azt is valószínűleg kirázza a hideg, ha élőben hallja, ahogy együtt énekel a tömeg. Ennek megfelelően tehát:
A stadionba lépve már túl voltunk az éneken, sőt, egy-nullra vezetett a helyi csapat. A félidőben mentünk át a Híd kampányzárójára, ahol nem mástól, mint Kovács Katitól tudtuk meg, hogy ez maradt a végeredmény is.
Egy-nullra nyertünk!
− olvasta fel a neki színpadra feladott cetlit a művésznő, és bár addig is visítva énekelte mindenki a szövegeit, ezzel a bejelentéssel végképp kitört a boldogság.
A meccs alatt a stadionban beszélgettünk pár emberrel politikáról is. Mikor megtudták, hogy a Híd kampányzárójára jöttünk, mondták is, hogy mi a véleményük: az a párt elárulta a magyarságot, megosztotta őket, ha nem csinálnak külön pártot, akkor nagyobb szavuk lehetne a magyaroknak a parlamentben. Ez a kérdés természetesen folyamatosan felmerül, mióta létezik és külön politizál a Híd, megy is az egymásra mutogatás, hogy ki miatt nincs párbeszéd, összefogás, most legutóbb Bugárék zárták le azzal, hogy a választásokig nem akarnak erről tárgyalni.
Közben a pálya mellett folyamatosan dicsérték a Kassáról érkezett, 8-as számú támadót, Erik Pačindát. Hárompercenként lehetett hallani a nevét. A közönség pedig megállás nélkül buzdított, énekelt, vagy épp a szerintük színészkedő ellenfél játékosát buzizta. Ahogy ez egy valamirevaló futballmérkőzésen lenni szokott.
De folytatták a politizálást is: persze tudják, hogy az MKP-nak meg Orbánék mondanak meg mindent, aki mellesleg az utóbbi napokban mintha nagyon elborult volna. „Hát mi volt az a jelenet a kopaszokkal?” − szegezték nekünk a kérdést. Sajnos nem sikerült belemélyedni sokkal jobban a beszélgetésbe, jött a félidő, a sorsolás, nekünk pedig mennünk kellett a kampányzáróra.
A helyi fellépőkön túl a magyarországi sztárok, Keresztes Ildikó − visszatérő vendég, négy éve is ő volt az egyik fellépő −, Kovács Kati és most Fenyő Miki helyett Peter Srámek a sztárok sztárja. A párt egyik segítőjétől megtudtuk, ez a 85. nagy kampányeseményük, október óta folyamatosan tartanak kisebbet-nagyobbat országszerte, és a fellépők köre bár nagyobb, az itt fellépők az A csapat. És a két hónap alatt vagy hetvenszer fellépő Peter Srámeket imádják.
A tökéletes választás: egy szlovákok, magyarok, ruszinok, cigányok békés, konstruktív együttműködésében gondolkodó és azt hirdető párt sztárfellépője egy félig magyar félig szlovák fiú, aki bár gyerekkorában nem, de később megtanult magyarul, és Budapesten csinált karriert. Az este énekelt szlovákul és magyarul is. A közönség minden számot vele énekelt, bár az igazat megvallva, két fiatal bosszúsan vonult ki Zámbó Jimmy Egy jó asszony mindent megbocsájt című száma alatt.
Az est zenei csúcsa az volt, amikor Keresztes, Kovács, Srámek együtt énekeltek, a politikai pedig, amikor a párt elnöke, Bugár szólalt fel. Bugár nem vitte túlzásba, a lényegről beszélt: szerinte el kell menni szavazni sokan, és az esélyes pártra kell szavazni, amely valóban képviselheti a helyiek érdekeit is. Meglepő: szerinte ez a Híd.
A szavazólapon a Híd a 11-es számú párt, magas labda (!) volt tehát, hogy a rendezvény végén a színpadra hívott jelöltek mindegyikénél legyen egy a párt színével azonos színű foci labda, és legalább egyikük jelképesen berúgja a 11-est. Állítólag az eredeti terv az volt, hogy az összes jelölt a tömegbe rúgja a labdáját, erről végül szerencsére letettek. Bugárnak még egy kis tréfa is belefért: „Boldog-boldogtalannak el kell mennie szavazni. A boldogtalannak azért, hogy a parlamentbe jutva boldoggá tehessük.”
A nagy ellenfél, az MKP előző nap tartotta kampányzáróját, náluk a Ghymes zenekar és Charlie voltak a sztárfellépők.
A rendezvény után megszólítottunk néhány Híd feliratú lufival, sörnyitóval, kitűzővel távozó embert, hogy mit gondolnak a magyarok képviseletének esélyeiről, illetve az MKP–Híd-viszonyról. Egy idős férfi úgy látja, hogy a Hídnak van nagyobb esélye bármit is elérni a parlamentben, pláne hogy az MKP már kétszer maradt 5 százalék alatt. Egy másik arról beszélt, hogy az MKP annyira elkötelezi magát Orbánnak és a budapesti kormánynak, amivel magára haragítja a szlovákokat, a szlovák kormányt. Így pedig nagyon nehéz bármit elérni, ahhoz tudni kell beszélni, tárgyalni, egyezkedni. Szerinte ezt tudja jobban a Híd.
Minden felmérésből látszik, hogy minden bizonnyal simán megnyeri a választást a Fico vezette kormánypárt, a Smer. Hogy ez 30 százalékkal vagy 40 százalékkal történik, az majd kiderül, 2012-ben 44 százalékkal nyertek. 2014 áprilisában jelentette be a karizmatikus Radoslav Procházka Siet (Háló) nevű pártját, amit májusban már 10 százalék fölé mértek a közvélemény-kutatók. Procházka a korrupció megállításáról, a politikusok anyagi felelősségvállalásáról beszél. A Hídnak 6-tól 8-9 százalékig is mértek az utóbbi időben, az MKP-nak 5 százalék körüli eredményt mérnek. A Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) a második legerősebb frakcióval rendelkező ellenzéki pártot most is bejutásra mérik, de korábbi 8-9 százalékából veszthetett kettőt-hármat. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) nevű formációt is bejutásra mérik. A populista párt vezetőjének néha akad egy kompromittáló felvétel az ellenfeleiről. A liberális Szabadság és Szolidaritás (SAS) pártot korábban kiesőnek mérték, most van, ahol épp hogy bejutónak.
Egy hölgy arról beszélt, hogy az MKP-t is nagyon szereti, de ő valahogy úgy érzi, hogy muszáj a szlovák társadalommal együttműködőbbnek lenni, és bár fontosnak tartják és harcolnak a magyar iskolákért, a szlovák nyelv megtanulása nem lehet kérdés vagy vita tárgya. Más azt mondta, nem döntötte még el, melyik pártra szavaz, de ő nagyon szeretné, ha az MKP is bejutna a parlamentbe.
A beszélgetésekből egyébként kiderült, tartja magát az egyszerűsített megkülönböztetés: „Az MKP azt mondja magyar (esetleg felvidéki magyar), a Híd azt mondja szlovákiai magyar.”
Indulás előtt a helyi gyorsétteremben beszélgettünk néhány fiatallal a magyar pártok esélyeiről. Szerintük a magyarok fele az MKP-ra szavaz − egyikük szintén − de az kevés, mivel a Hídnak van még egyszer annyi szlovák szavazója is. Az MKP szavazói inkább a kisebb településeken élnek, általában az idősebb generáció, akik már nem akarnak változtatni preferenciáikon, nekik a magyar párt az az MKP és kész. Míg a Híd szavazói szerintük inkább a nagyobb városokból kerülnek ki, illetve a kevert részekről. Egyikük hozzátette, „sokakat azonnal elriaszt, ha valaki autonómiázni kezd, márpedig az MKP megpendítette”.
Kiderült, arról az esetről van szó, amikor a párt fiatal pozsonyi jelöltje, aki szegény ráadásul az utolsó volt a párt listáján, kiírta magánakcióként a plakátjára, hogy Kimondom: Autonómia. Arra utalt, hogy az MKP-nak van egy területi önkormányzati koncepciója, amit a sajtó és a köznyelv sokszor leegyszerűsítve autonómiakoncepciónak nevez, amit a párt mindig kikér magának. Hát Halász Béla bátorkodott egy kicsit, de azonnal le is került a párt listájáról.