Vasárnap a helyére illesztették a Rettenetes Szelim szultán híd utolsó hiányzó elemét, ezzel fizikailag már itt, a Boszporusz felett átívelő harmadik hídon is át lehet kelni a két kontinens között Isztambulnál. Bár a szimbolikus összehegesztést Erdoğan török elnök és Davutoğlu miniszterelnök az ünnepségen már elvégezte, a munkálatok még eltartanak néhány hónapig, az átadás a tervek szerint augusztusban lesz.

Így is nagyon gyorsan haladnak, nem egészen három év alatt készül el 3 milliárd dolláros költségvetéssel a híd. Mint mondják, ez lesz a világ leghosszabb olyan függőhídja, amin vasúti közlekedés is lesz, itt mennek majd át a most épített harmadik isztambuli repteret a már működő két másik repülőtérrel összekötő és a metróhálózatba is becsatlakozó új vonal szerelvényei, de egy új autópálya is lesz majd a hídon.

„Ilyen projekteket csak olyanok tudnak véghez vinni, akik nagyban gondolkodnak” – mondta az ünnepségen Erdoğan, majd a városkörnyéki erdőket féltő környezetvédőket gúnyolta és az aggodalmakkal nem törődő hatalmat dicsőítette. „Azt mondták, nem lehet megcsinálni, még idejöttek tüntetni is, és lám, most itt vagyunk.”

Az Erdoğan-rendszer egyik kiemelt infrastrukturális fejlesztésének hétvégéjén egyébként a rendőrök éppen vízágyukkal és könnygázzal verték szét azokat a tüntetéseket, amelyeken az egyik legnagyobb, a kormánytól független médiacég állami elfoglalása és a fokozódó cenzúra ellen tiltakoztak. Az ünnepségek után Davutoğlu miniszterelnök Brüsszelbe utazott, hogy hétfőn Európa vezetőivel tárgyaljon arról, hogyan állítsák meg a híd helyett gumicsónakokon Európába eljutni próbáló migránsokat, lesznek-e EU-s kvóták arra, hogy a törökországi szír menekültek egy részét repülővel szállítsák az Unióba, és mit kap a menekülthullám hatékonyabb megállításáért cserébe Törökország.

Az új híd névadásának is van szimbolikus értéke: Rettenetes Szelim szultán a most egyre nagyobb ( egészen Szigetvárig érő) állami kultuszban részesített Nagy Szulejmán apja, aki azonban elsősorban a Közel-Kelet meghódoltatásában ért el komoly sikereket bő 500 évvel ezelőtt – ugyanez az egyik fő iránya a neooszmanista irányt mutató mai török külpolitikának. Szelim többek között Kurdisztánt, Mezopotámiát és Szíriát foglalta el, miközben fanatikus szunnitaként 40 ezer síitát gyilkoltatott le; az iszlámon belüli vallási feszültségek kiéleződése idején és a mai szíriai török-politika kapcsán tehát az Európába vezető új híd Kelet felé is hordoz aktuálpolitikai jelentést.