Reggel újra elindult a közlekedés Brüsszelben, de a metrókra csak alapos vizsgálat után lehet feljutni. A brüsszeliek nem is bánják a szigorú intézkedéseket, sőt, sokan még több pénzt adnának a rendőröknek a védekezésre. Az itt élők megpróbálják feldolgozni a keddi kettős robbantást, egyre többen gyújtanak gyertyát a tőzsde előtt, de sokakban a harag is gyűlik. Riport Brüsszelből, ahol még mindig a legmagasabb a terrorkészültség.
Hatalmas sor kanyargott szerdán egész nap a brüsszeli Gare centrale-nál, vagyis a központi pályaudvarnál. A legmagasabb terrorkészültség miatt ugyanis a vonatokhoz, metrókhoz csak szigorú vizsgálat után lehet eljutni. Mindez azt jelenti egész pontosan, hogy az egyszerű utasok táskáit a rendőrök és katonák elemlámpával vizsgálják át. És bár a motozás kivételes, de a kabátokat is szét kell tárni, hogy lássák, nem lapul valami veszélyes alatta.
Az emberek láthatóan helyeslik a fokozott ellenőrzést, nincs morgás a sor és a vizsgálat miatt. Amikor szerda délelőtt az Európai Bizottság központjánál, a Schuman megállónál igyekeztem az aluljáróba, egy brüsszeli hölgy azt magyarázta: „nem félhetünk örökké attól, hogy bomba robban a metróban. De most nyugodtabban szállok fel én is, ha mindenkit átnéznek”.
Brüsszelben tehát szerdán újraindult a tömegközlekedés, bár a metrók csak csúcsidőben közlekednek, este hét órakor újra bezárják az összes megállót. Reggel hétkor viszont azok a metrók is elindultak, az 1-es és az 5-ös, amelyek vonalán a robbantás történt kedden.
A Maelbeek megállónál persze még nem járnak a szerelvények, itt pótlóbusz közlekedik, a helyszínelésnek nincs vége. A rendőrök állítólag még most is maradványokat hoznak fel a sínek mellől, a felszínen ugyanakkor kifeszítettek nagy fehér ponyvákat, hogy ezt senki ne lássa. Érdeklődök ugyanis vannak, egyre többen hoznak koszorúkat, virágokat a megállóhoz, és leteszik a rendőrségi szalagok és kordonok mellé.
A legnagyobb megemlékezések helyszíne azonban nem a megálló, és nem is a Zaventem repülőtér, amelyet továbbra sem nyitnak meg. A tőzsde előtt gyújtanak gyertyát, és állnak megrendülten brüsszeliek és turisták, és már a politikusok is ide érkeznek fejet hajtani. Szerdán a flamand kormánytagok, illetve a brüsszeli és a párizsi polgármester is itt emlékezett.
A keddi támadásoknak 31 áldozata és 300 sérültje volt. Az eseményeket percről percre itt követheti.
A belgákat megrendítette a támadás. Az elmúlt nap reakcióiból úgy tűnik, senki nem pánikol, és az általános érzés a szomorúság, a sokk, illetve a nemzeti büszkeség – a sokszínű belga társadalmat újult erővel kovácsolhatja össze a csapás.
A brüsszeli Vivacité rádió szerda délelőtt folyamatosan fogadta a hallgatók telefonhívásait, akik elmondták, hogyan éreznek a támadásokkal kapcsolatban. Egyikük határozottan kijelentette, hogy a merényletek csak még jobban megerősítették abban, hogy minden honfitársa a belga nemzet része, „legyen frankofón, holland anyanyelvű, muszlim vagy keresztény”. Egy etterbeeki úr arról beszélt, hogy mennyire hálás a rendőröknek, katonáknak, tűzoltóknak, akik nem engedik, hogy kitörjön a pánik. „Könnyek gyűltek a szemembe, amikor a metróban utaztam, és láttam, hogy ezek a fiatalok milyen magabiztosan és nyugodtan végzik a munkájukat”.
Haragos vélemények is felszínre törtek:
Semmilyen vallás nem jogosít föl senkit arra, hogy ilyet tegyen
– mondta egy hölgy, és hozzátette: „nem tudom a honfitársaimnak tekinteni azokat, akik ilyesmire képesek”. A La Libre című francia nyelvű újság olvasója, Madeleine Clobus ezt posztolta az újság weboldalára a rengeteg olvasói hozzászólás között, ami az elmúlt két napban érkezett: „Hogyan állítsunk meg olyan embereket, akiknek ilyen keveset ér az emberi élet, nemcsak a másoké, de a sajátjuk is?” A Politique című magazin főszerkesztője Henri Goldman arról írt elkeseredve, hogy a barátnőjét, Nadiát, aki fejkendőt visel, kedden végigmérték az utcán, és rákiáltottak: „Micsoda szégyen!”
Sok kritika érte az elmúlt hónapokban a belga rendőrséget és titkosszolgálatokat, és a támadások után újból többen adtak hangot a kételyeiknek, hogy elég hatékonyan végzik-e a munkájukat, és van-e haszna, hogy katonák őrzik a középületeket. Közszájon forog, hogy a rendőrségnek nem állnak rendelkezésére a megfelelő források, hogy felvegyék a harcot a terrorizmus ellen. Négy hónapig tartott, amíg elfogták Salah Abdeslamot, a novemberi támadások egyik gyanúsítottját, és úgy fest, hogy közben végig Brüsszelben tartózkodott.
Miért nem hoznak létre közadakozásból egy pénzalapot, hogy abból a rendőrségnek mindent a rendelkezésére bocsássanak, amire csak szüksége van?
– vetette föl egy rádióhallgató.
A novemberi párizsi támadás után Brüsszelben is megerősítették a katonai és rendőri jelenlétet az utcán: azóta több, mint ezer egyenruhás járőrözik a városban, illetve áll a kormány és a nemzetközi képviseletek épületei előtt. „Azt mondják, hogy a jelenlétük megnyugtatja az embereket. Ez rendben van. De érdemes elköltenünk erre egymillió eurót havonta?” – kérdezte Patrick Descy, a belga hadsereg alkalmazottainak a szakszervezetétől (CGSP Défense). „Százszor hasznosabbak lennének bevetésben a Boko Haram, az Al-Kaida vagy a Daech (Iszlám Állam) ellen”.
„Nem azért vannak ott, hogy megakadályozzák, akármi is történik a helyszínen” – magyarázta ugyanennek a lapnak Gilles Van Oosthuijze, egy másik érdekvédelmi szervezet, az SLFP Défense képviselője. „Egyetlen hatása lehet annak, hogy ott vannak: sietségre készteti azt, aki el akarja követni a merényletet, és ezzel kevesebben eshetnek áldozatul a támadásnak... De, gyakorlatilag, a katonák nem fogják megakadályozni a robbantást.”
„Az, hogy a hadsereg jelenléte nem tudta megakadályozni a merényleteket, szerénységre int minket, de nem azt jelenti, hogy a megerősített figyelem haszontalan – írta Bart Eeckhout a holland nyelvű DeMorgenben.
Kell, hogy legyen egy középút a szívünknek olyan kedves liberális szabadságjogok és a biztonsággal való megszállottság között, amely a hatalmába kerítette Amerikát szeptember 11. után.
Semmi értelme annak a mentalitásnak, hogy folytassuk az életünket úgy, mintha mi sem történt volna; határozott intézkedésekre van szükség, vélekedett.
Hasonlóan nyilatkozott Bart Sturtewagen a másik nagy holland nyelvű újságban, a De Standaardban. „A modern, nyitott társadalom sebezhetőségére derült most fény nagyon brutális módon” – írta. Annál is inkább szükség van rá, hogy átgondoljuk, milyen biztonsági előkészületekkel vagyunk képesek együtt élni a jövőben, mert Brüsszelben nemcsak turisták és üzletemberek fordulnak meg nagyon gyakran, hanem diplomaták, miniszterek és államelnökök is. Brüsszel, a maga nemzetközi aurájával, már évek óta arra ítéltetett, hogy fölkerüljön New York, Madrid, London és Párizs mellé a terrortámadások által sújtott városok komor listájára, fejtette ki. „Ettől nem lesz kevésbé szomorú, ami történt.”
(Borítókép: Megemlékezés a terrortámadás áldozatairól Brüsszel főterén, 2016. március 23-án. Fotó: AFP/Kenz Tribouillad)