„Hitetlenek” – kiabáltak a Szindzsárt elözönlő dzsihadisták 2014 nyarán. A várost védeni hivatott fegyvereseknek hűlt helye volt, védtelen civilekre támadtak: sikoltozó családtagjaik szeme láttára fejeztek le férfiakat, a nőket és gyerekeket megkötözve pakolták fel a kocsikra. Okab emlékezetébe örökre beleégtek a mészárlás képei, mint például az ötven hátrakötött kezű, földön fekvő jazidi kivégzése. Az embertelenséget látva Okab meghasonlott, ez vezetett végül oda, hogy dezertált az Iszlám Államtól. Az elrettentő bosszú elől bujkáló férfival és sorstársaival a Buzzfeed News készített interjút Törökországban, a szír határ közelében.
Okab egyszer, még egy másik világban cigarettát szívó, lányokat hajkurászó egyetemista volt, aki a polgárháború alatt radikalizálódott: úgy érezte, az Iszlám Állam keményvonalas világképe képes rendet teremteni a káoszban. Mire az IS elfoglalta Rakkát 2013 nyarán, két éve harcolt. Átélte, hogy a szír kormányerők békés tüntetőkbe lőnek és bombázással esnek az ellenzékiek által felügyelt városrészeknek. Az Iszlám Állam lehetőséget kínált neki, hogy azok ellen harcoljon, akik testvéreit, unokatestvéreit megölték, elrabolták.
A kiképzés agymosása alatt megtanulta, hogy eddig hitetlenként, Istentől távol élt, akihez az IS-nek engedelmeskedve kerülhet közelebb.
Nem tudom ezt az érzést elmagyarázni, de azt tanítják, hogy Isten vár rád, hozzá kell menned, nem kell félned a haláltól.
„Ezért meg akartunk halni. Amikor meghalunk, az élet nehézségei véget érnek, és újrakezdhetünk” – mondta arról, hogy megtanították őket úgy harcolni, hogy bármikor készek legyenek meghalni. Több tucat csatában harcolt, gyorsan lépdelt előre a szamárlétrán.
A világkép akkor omlott össze, amikor a szindzsári mészárlás után visszatért Rakkába. Nehéz döntés előtt állt: IS-parancsnokként fegyvere, autója, háza és fizetése volt. Az ország romokban hevert, a családja szétesett, megbecsült harcosból egyszerű menekült lett volna, ha otthagyja az IS-t. Egyelőre nem is tudta rászánni magát.
A Buzzfeed szerint más disszidensek is hasonló útról számoltak be: nem tudtak egyik pillanatról a másikra lépni, inkább hosszú, bizonytalan hánykolódás után jutottak el oda, hogy végül meg mertek szökni.
Tudtam, hogy bűnözők. De nagyon nehéz Szíriában, különösen az IS területén élni úgy, hogy nem csatlakozik hozzájuk az ember.
– magyarázta egy másik, 27 éves harcos, akinek a ház, autó, fizetés mellé még az esküvőjét is az Iszlám Állam finanszírozta. A terrorszervezet anyagi bősége nagy vonzóerő volt: 2014 nyara, Moszul elfoglalása és a kalifátus kikiáltása után olajból, adókból, védelmi pénzekből és váltságdíjból tartotta fenn magát a terrorszervezet egy Belgium-nagyságú területen, miközben más harcoló csoportok alig tudtak fegyvert és zsoldot fizetni. A férfi bűntudata miatt dezertált, Európába akart jönni, de félt, hogy más menekültek felismernék. Törökországban rekedt ő is, a határ mentén.
Okab elmondása szerint parancsnokaitól kapott egy jazidi szexrabszolgát (a jazidi nőket az IS módszeresen fogja el és taszítja rabszolgasorba, egy kiszabadult nő történetével mutattuk be nemrég, milyen borzalmakon mennek keresztül.) A nő fizikailag és lelkileg is rettenetes állapotban volt, Okab állítja: ő nem bántotta, hanem megpróbált segíteni neki elfelejteni a sokszoros traumát, amit átélt. Egyben vele osztotta meg, hogy dezertálni készül a Szindzsárban átélt iszonyat hatására.
De megszökni már csak azért sem egyszerű, mert az Iszlám Állam külön hírszerző egységet tart fenn, informátorokkal a területén belül és azon túl. A Buzzfeed egy volt amni-taggal is beszélt, akinek az volt a feladata, hogy az IS tagjai után kémkedjen. A férfi szerint az IS külföldről érkező harcosai különösen naivak voltak: amikor Szíriába érve szembesültek a valósággal, sokan próbáltak meg elszökni. Ők a legkiszolgáltatottabbak, nekik a legkevesebb a helyismeretük. Az informátorok sokukat az Iszlám Állam börtöneibe juttatták.
Törökországban többen is foglalkoznak azzal, hogy dezertálni készülő IS-tagoknak segítsenek, sokan más harcoló csoportok képviseletében igyekeznek ezzel meggyengíteni az Iszlám Államot. Egyikük szerint ha könnyebb lenne, rengetegen próbálkoznának szökéssel, de mindenki retteg a büntetéstől.
Az Iszlám Állam-harcosok közvetítőkön keresztül jelentkeznek be, majd miután felveszik velük a kapcsolatot, eldöntik, megbízhatóak-e. Ha igen, tapasztalt embercsempészekkel segítenek nekik kiszökni a terrorszervezet által felügyelt területről, majd átkelni a határon – a folyamat akár hónapokig eltarthat. Itt aztán az Iszlám Állam kémei és a helyi hatóságok elől is bujkálniuk kell. Európában pedig a párizsi, isztambuli és brüsszeli terrortámadások után nem várják tárt karokkal a volt IS-tagokat.
Pedig Shiraz Maher, a King's College radikalizációkutató központjának kutatója szerint nagyon fontos lenne, hogy a nyugati hatalmak segítsenek az Iszlám Államtól dezertálni készülőknek. Ők ugyanis a leghitelesebb forrás az iszlám Állam elleni harcban, hiszen átélték a terrorszervezet valóságát. Ehhez képest nincs egységes elképzelés vagy szabályozás arról, mi történjen azokkal, akik hazatérnének: az IS-ből dezertálni legalább ugyanolyan veszélyes, mint a soraiban harcolni. Mint fogalmazott,
A jelenlegi helyzet azt, hogy ha elmész Szíriába, ott halsz meg, vagy nomádként éled az életed. Senki nem állt elő megfelelő tervvel, stratégiával, ezért az emberek bent ragadnak.
Okab végül az IS engedélyével utazhatott Törökországba, hogy egy régi harctéri sebesülését ellássák. A jazidi nővel együtt szeretett volna elindulni, de a nő máshol fogva tartott gyermekei nélkül nem volt hajlandó elhagyni az országot. Okab elmondása szerint a török kórházban jutott el hozzá a hír, hogy gyanakszik rá az Iszlám Állam, és kivégeznék, ha hazamenne. „A nőt feltehetően újra eladták” – mondta.
A férfiban, aki könnyeivel küzdve mesélte el történetét, az is felmerült, hogy az Iszlám Állam bocsánatát kéri, mert nem tudja, Törökországban mihez kezdjen. Mindenféle vallástól irtózik, még kevésbé vallásos ma, mint egyetemistaként volt.
Az iszlám szabályokból áll, a muszlimoknak pedig alá kell vetniük magukat ezeknek. Én nem szeretnék senki alatt lenni. Szabad szeretnék lenni.
Egy 26 éves, szintén a török határ túloldalára menekült volt harcos hosszas őrlődés után akkor szánta el magát a szökésre, amikor Rakkában nyilvánosan kivégezték a saját anyját. Ő eredetileg egy rivális harcoló csoport tagja volt, de miután legyőzték őket, ultimátumot kaptak: átállnak, vagy végük. Több év háború és agymosás egyre közelebb hozta hozzá a szunnita iszlám IS által szélsőségesen fanatizált verzióját.
Mint mondta, a háború előtt azt is szégyenteljesnek érezte volna, hogy megkérdezze valakitől, az iszlám melyik ágához tartozik. A háború alatt viszont annyira beleégett a síiták és alaviták okolása a szenvedésekért, hogy a családja sem tudta lebeszélni arról, hogy dezertáljon. Bár most már három hónapja elmenekült, a gyűlöletet nem tudta elengedni: „A síita és alavita civileket, ha nem térnek át, meg kell ölni, mert támogatták az ellenünk harcoló rezsimet” – mondta.
A Buzzfeed tudósítója beszélt egy olyan 13 éves fiúval is, akit ugyan tavaly nyáron kiszabadítottak az Iszlám Állam karmaiból, de azóta is ragaszkodik ahhoz, amit az IS indoktrinációjából megtanult.
Vissza akarok menni Szíriába, hogy harcolhassak. Nem vagyok túl fiatal. Mindenki harcolhat, a fiatalok és a száz év felettiek is.
– erősködik máig a fiú, aki mérnök szeretne lenni, de családja minden próbálkozása ellenére hajthatatlan, hogy egyszer minden hitetlent kivégezzen, akár a szomszédait vagy barátait is.
„Legalább mondd azt, hogy nem te akarod kivégezni őket, hanem az Iszlám Állam” – kérte a fiút egyik nagybátyja. „Nem, én akarom” – mondta rendíthetetlenül a fiú.