Erre egészen biztosan nem számított David Cameron, amikor választási ígéretként bedobta a Nagy-Britannia uniós tagságáról szóló népszavazást. Az ígéret ugyanis csúnyán a körmére égett: miután ő maga az EU-val kötött különalkura hivatkozva kihátrált a kezdeményezésből, a Konzervatív Párt gyakorlatilag kettéhasadt a menni vagy maradni kérdése mentén, alsóházi képviselői és a kormány tagjai közül 142-en álltak ki a maradás, 120-an pedig a kilépés mellett. 

És miután Obama a konzervatív napilapban, a Daily Telegraph-ban az Unióban maradásra biztatta a briteket, Cameronnak már amerikai kollégájának is magyarázkodnia kell, akkora szitokáradatot kapott saját konzervatívjaitól. Ennek a legkínosabb epizódját Boris Johnson szolgáltatta, aki keményebben szállt bele Obamába, mint annak idején a német képviselő-válogatott jobbhátvédjébe. Az excentrikus londoni főpolgármester a vulgárnacionalizmus brit zászlóshajójának számító Sun bulvárlapba írt egy publicisztikát arról, hogy az amerikai-brit kapcsolatoknak csak jót tenne a Brexit. Magával a cikk nem is lenne kínos, tele van a két nemzet közti barátság epizódjainak felevenítésével, illetve Obama figyelmébe idézi az amerikai különutasság példáit (az USA számos nemzetközi bírósági fórum joghatóságát nem ismeri el).

Azonban rögtön a cikk elején azt írja Obama gesztusáról:

Van, aki azt mondja, ez a szimbóluma a félig kenyai elnök a Brit Birodalom ellen érzett ellenszenvének - melynek Churchill olyan elszánt védelmezője volt.

És bár az egészet a "van, aki azt mondja" köntösébe burkolja, a brit Munkáspárt képviselőit sikerült kiborítania. A Politico szerint sokan rasszizmust kiáltottak, de a legjobban a nigériai felmenőkkel rendelkező Chuka Umunna reagált, aki azt mondta, hogy "Ez minden határon túlmegy". Hogy ez a frázis miért olyan menő? Azért, mert az angol eredeti (beyond the pale) egy XVII. századi eredetű frázis, mely mögött ősi szokásjogi referenciák rejtőznek - használata ezért egy "birodalmi" származású embertől elegáns fricska.