A meccs után a klub marketingigazgatója megkönnyebbülten nyugtázta, hogy a papírformának megfelelően – mivel az ellenfél csapatának nincsenek ultrái, így balhé sem volt –, a klub megússza büntetés nélkül. Mint a legtöbb focicsapat esetében, Eszéken is egyben áldás és átok a helyi B-közép megléte.
A csapat bajnokságban elfoglalt helyétől eltérően az NK Osijek ultrái, a Kohorta méltóképpen képviseli a negyedik legnagyobb horvát várost, hiszen a spliti Hajduk Torcidája, a zágrábi Dinamo Bad Blue Boysa és a Rijeka Armadája mögötti legnagyobb törzsszurkolói bázissal ők rendelkeznek. A Kohorta 1988-ban alakult, a legfiatalabb a négy, számottevő horvát ultra-csoport közül, ám az Armadát is csupán egy, míg a Bad Blue Boyst két évvel korábban, 1986-ban alapították, ellentétben az 1950 óta működő spliti Torcidával, ugyanis ők magukat a legrégebbi európai ultráknak tekintik. A Torcida ultrái a nevüket a múlt század negyvenes éveiben Brazíliában kibontakozó, szervezett szurkolói csoportoktól kölcsönözték.
A Kohorta névválasztásakor az ötletadó, az időközben törzsszurkolóból sportújságíróvá „továbbfejlődő” Dalibor Keler a köztársaságkori ókori római légiónál kisebb, ám a centuriánál nagyobb katonai egységet, a cohorsot javasolta. Tulajdonképpen számszerűen is többé-kevésbé stimmel a név, ugyanis egy feltöltött cohorsot hat, egyenként 80 fős centuria alkotott, a Kohorta pedig napjainkban is mintegy ötszáz egyesületi tagot számlál.
A legkomolyabb horvátországi szurkolói balhék még etnikai alapon, Jugoszlávia széthullását megelőzően történtek. Mindez napjainkban a válogatott focimeccsekre, meg a kosárlabdára redukálódott, hiszen az ABA kosárligában szerb és horvát csapatok is játszanak. Egy zágrábi vagy belgrádi Cibona - Crvena Zvezda vagy Partizan meccsen, ha a biztonságiak és a rendőrök nem elég szemfülesek, az ultrák azért megkóstolhatják egymást.
Azonban a pofonokból a szomszéd várral rivalizálva, sőt regionális alapon is kijuthat. Vertek már meg Zágrábban tanuló spliti egyetemistákat Bad Blue Boys ultrák pusztán azért, mert a hazai ősellenség, a dalmát Torcida ultráinak a nyelvjárásán beszélgettek egymással.
Mivel lelkes szurkolók nélkül azonban nincs sok értelme a focinak, ezért
A csapat támogatja a legfiatalabb Kohorta-tagokat, az úgynevezett Kohortićokat (kb. Kohortácskák) A szervezett szurkolás a drapikkal, szurkolói rigmusokkal és dalokkal nagyon is kell, pusztán az erőszakot, a rasszizmust, a nemzetek közötti gyűlölet szítását és a trágárkodást szeretnék kiiktatni.
A fociklub a kis szurkolópalántáknak találkozókat szervez a csapat korábbi játékoslegendáival és a mostani labdarúgókkal meg edzőkkel, akikkel olykor együtt is focizgatnak. No meg biztosítanak nekik alapanyagot a drapik készítéséhez és saját szurkolói rigmusok kiötlésére buzdítják őket, persze azzal a kikötéssel, hogy a nyomdafestéket nem tűrő szavakat mellőzzék. Születtek is egészen cuki, kreatív jelmondatok.
Bízzunk benne, hogy beválnak az eszékiek módszerei. Ugyanis egy hithű szurkoló válthat munkahelyet, házastársat, vagy akár vallást és országot, de kedvenc focicsapatáért egy életen át rajong. Amíg vannak olyan drukkerek, akiknek az utolsó kívánsága az, hogy a focicsapatuk stadionjának a gyepén szórják szét a hamvaikat, addig nincs az a vénaszkenner, amelyik képes lenne kifakítani egy szurkoló ereiből szeretett csapata színeit.