Gary Devore neves hollywoodi forgatókönyvíró volt, aki a barátjának mondhatta Arnold Schwarzeneggert, Kurt Russelt, és még Janet Jacksonnal is járt. Kasszasiker filmekhez írt forgatókönyvet, és 1997. június 28-án este éppen befejezett egyet, majd éjfél körül elindult hazafelé. Útja a Mojave-sivatagon keresztül Arizonából Kalifornia felé vezetett, de felesége hiába várta, soha nem ért haza. Egy évvel később találták meg, holttestéről mindkét kézfeje hiányzott. A kezeihez hasonlóan frissen elkészült forgatókönyve sem került elő többé, így nem csoda, hogy halálának bizarr körülményei a legkülönfélébb összeesküvés-elméleteket hívták életre. Áprilisban megjelent róla egy új könyv, amit állítása szerint tíz évnyi nyomozás alapján írt a szerző.
Gary Devore az eltűnése éjszakáján felhívta a feleségét, akihez Santa Barbara-i otthonukba tartott. Mivel a nő éppen valami izgalmas sorozatot nézett a tévében, kérte a férjét, hogy később jelentkezzen, de soha többé nem tudtak beszélni. Eltűnése után hiába kereste a rendőrség hosszan és nagy erőkkel a neves forgatókönyvírót, holttestét csak egy évvel később találták meg. A Fordjában, a vezető ülésnél beszorulva leltek rá a kaliforniai vízvezetékrendszer egyik csatornájában egy viadukt alatt a vízben. A rendőrség szerint Devore egyszerűen lehajtott a viaduktról, bele a vízbe, és ott megfulladt.
Mivel holttestének nem voltak kezei, és az esetet az özvegye felettébb gyanúsnak titulálta, azonnal őrületes spekulációk láttak napvilágot azzal kapcsolatban, hogy ki mindenki ölhette meg a forgatókönyvírót, akinek a nevéhez olyan hollywoodi akciófilm kasszasikerek fűződnek, mint a Piszkos alku vagy A háború kutyái. Orosz drogbandáktól a CIA-ig több szervezet is felmerült potenciális gyilkosként az elméletek szintjén, egy brit egyetemi oktató szerint pedig az amerikai kormányzat ölette meg.
Legalábbis ezt a hipotézist állítja középpontba munkáiban dr. Matthew Alford, az a brit egyetemi oktató, aki az elmúlt tíz évben megszállottan foglalkozott Gary Devore rejtélyes esetével. Alford kutatási témája már korábban is az amerikai szórakoztatóipar és a politikai hatalom összefonódása volt, erről írta a doktori értekezését is. A Devore özvegyével, barátaival és pályatársával, rendőrökkel és egyéb hivatalos személyekkel, szakértőkkel készített interjúk alapján A kéz nélküli író címmel készített filmje tavaly, azonos című könyve pedig idén áprilisban jelent meg. A szerző állítja, hogy Devore eltűnése és halála „a legjelentősebb elhallgatott kémtörténet”.
Alford szerint – akivel a Vice készített interjút – Devore-nak nemcsak a kezei tűntek el, hanem az új forgatókönyvet tartalmazó laptopja és a pisztolya is. A kutató szerint a rejtély kulcsa a forgatókönyv témája, Gary Devore új szövegkönyve ugyanis az Egyesült Államok 1989-es panamai hadműveletéről szólt. És arról, hogy annak a hátterében az amerikai kormányzat hogyan köthető különféle bűncselekményekhez, például bankrablásokhoz, prostitúcióhoz, drogterjesztéshez.
Az eset és az azt követő nyomozás sok valószerűtlen körülménye miatt kezdett bele Dr. Alford a kutatásba, és majdnem tíz évet töltött azzal, hogy kivizsgálja, vajon megölték-e Devore-t, és ha igen, akkor kik. Felbérelt egy filmest, aki folyamatosan vele volt és dokumentálta a nyomozást, ebből született a tavalyi film.
Dr. Alford többek között ezeket a gyanús momentumokat emeli ki kutatásában:
„Nagyon nehéz bizonyítani, hogy egy gyilkosság tényleg megtörtént-e. Azt viszont lehet bizonyítani, hogy valami nem történt meg, mint például egy lehetetlen baleset. Hogy lenne valaki képes megfordulni az autópályán, és három mérföldet autózni úgy, hogy nem égnek a fényszórói? Amennyiben ezek tények, és egy csomó szakértő állítja, hogy ez nem lehetséges, akkor én el fogok menni ordáig, hogy kimondom, elsőként bizonyítok az amerikai Egyesült Államokban egy állami megrendelésre történő gyilkosságot. Ugyanis deduktívan megállapítható, hogy ennek gyilkosságnak kellett lennie, amire senki más nem lett volna képes” - fogalmazott a Vice szerint. Meggyőződése szerint Devore-nak azért kellett meghalnia, mert túl sokat tudott és írt az Egyesült Államok 1989-es panamai megszállásáról.
Devore egyik barátja, a brit rendező John Irvin például azt feltételezte, hogy „Gary találhatott egy különös szalagot”. (1989. december 20-án az USA valóban lerohanta Panamát, az Igaz ügy nevű hadműveletben 13 ezer amerikai katona szállt partra, hogy megbuktassák Manuel Noriega tábornokot, Panama akkori vezetőjét. Az amerikaiaknak hatalmas fölénye volt, mert még legalább annyi katona állomásozott Panamában, ahány partra szállt, illetve bombázásokkal is erősítették a hadműveletet. Sikerrel zárult az akció, elfogták Noriegát.)
Dr. Alford szerint a szóban forgó forgatókönyv azt a történetet dolgozhatta fel, hogy az egész panamai invázió csupán egy elterelés lehetett annak érdekében, hogy eltüntessék azokat az inkrimináló fotókat és dokumentumokat, amivel Manuel Noriega panamai vezér amerikai kormányzati embereket zsarolhatott. Noriega ugyanis – és erről például a nyolcvanas évek végén a brit Correspondent című lap is cikkezett – állítólag prostituáltakat alkalmazott, akik amerikai hivatalnokokkal szexeltek, és filmre vették az aktust.
Devore özvegye volt az, aki először beszélt arról, hogy a férje a panamai invázió témáján dolgozott. „A panamai invázióról, Noriega megdöntéséről, a panamai bankokban folyó pénzmosásról és arról is írt benne, hogy a saját kormányunk is ott mosta a pénzt” - mondta Wendy Devore évekkel ezelőtt a CNN-nek.
A kéz nélkül megtalált író több forrás, például az AP újságírója, a Daily Mail és Devore sajtósa szerint is nagyon szoros kapcsolatot ápolt a hadsereggel és a CIA-vel. Barátai szerint ugyanakkor a kormányzathoz fűződő ideológiai hozzáállása az évek során sokat változott. A könyvben megszólaló barátok szerint a forgatókönyvíró egyre szkeptikusabb volt az amerikai hatalommal szemben, és az eltűnésekor készülő forgatókönyvből, a Nagy Lopásból ez nagyon erősen kiviláglott. A szöveg olyan mondatokat tartalmazott a Vice cikke szerint, hogy „tényleg azt gondolod, hogy lerohanjuk Panamát csak azért, hogy elkapjuk Noriega-t?”
Alford módszertana ugyanakkor erősen kifogásolható, és a Vice újságírójának bevallotta, hogy kissé megszállott lett az esettel kapcsolatban, például egyszer próbaképpen elkezdett a tök sötétben fényszóró nélkül autózni a viadukton. A megszállottság viszont jellemzően nem kedvez a tényműfajoknak, mint például egy dokumentumfilm, amit Alford készített az esetből.
Kritikusai szerint Alford egyszerűen saját magát nyomja, és filmje nem is a Gary Devore körüli rejtélyről, hanem róla szól, illetve hogy az egész nyomozás nem egyéb, mint egy óriási és alaptalan összeesküvés-elmélet, amivel a szerző egyszerűen túl messzire ment.
(Borítókép: Devore megtalált Fordja a forgatókönyvíró holttestével kaliforniai vízvezetékrendszer egyik csatornájában. Fotó: John T. Barr/Getty Images)