Két hét múlva kezdődik Franciaországban a foci-Eb, amelyet nem is a terror fenyeget most a legjobban, hanem az egyre súlyosbodó belpolitikai válság. A benzinkutak közel felénél üzemanyaghiány van, állandóak és egyre agresszívabbak a tüntetések. Hogy fordulhat ez elő rendkívüli állapot idején? Mennyire veszélyezteti mindez a foci-Eb-t? A kormány miért nem oszlatja fel a blokádokat? Elmagyarázzuk, hogyan érintheti a franciák belpolitikai válsága a focirajongókat.
Elég látványos jelei vannak a nagy francia üzemanyagválságnak: például érezhetően kevesebb autó jár a nagyvárosokban. A hét elején Lyonban járva (ez a magyaroknak fontos Eb-helyszín, itt játszunk a portugálok ellen június 22-én) például azt vettem észre, hogy simán végigszáguldhattunk a busszal a város egyik legforgalmasabb útján a Part Dieu pályaudvarnál a csúcsforgalom idején. Innen - ahogy több nagyvárosból - pár napja eltűnt vagy legalábbis mérséklődött a dugó.
Azt is érzékelni lehetett, hogy a franciák az elmúlt napokban nem a két hét múlva kezdődő foci Európa-bajnokságról, a francia csapat esélyeiről, a biztonsági intézkedésekről beszéltek a legtöbbet. A fő kérdés ehelyett a tévékben, újságoknak, az utcán az volt: van-e üzemanyag a legközelebbi benzinkútnál.
Nem külső okai vannak, egyértelműen a belpolitikai helyzet vezetett idáig. A francia kormány elhatározta, hogy módosítja a munka törvénykönyvét. Ennek lényege a hivatalos kormánykommunikáció szerint a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele, és ezáltal a munkanélküliség csökkentése. Valójában viszont az a lényeg, hogy könnyebben és olcsóbban lehet majd kirúgni és felvenni embereket.
A szakszervezetek emiatt borultak ki, és az egyik legnagyobb tömörülés, a CGT (Confédération générale du travail) tüntetéseket és blokádot szervezett. Ne legyintsen senki, ez nem egy magyar mércével mért tömörülés, a CGT-nek majdnem 700 ezer bejegyzett tagja van a legkülönbözőbb szektorokban. Simán meg tudták szervezni, hogy blokád alá vegyenek számos olajfinomítót és üzemanyag-tározót.
Csütörtök délutánra eljutottunk odáig, hogy a kutak több egyharmdánál van teljes vagy részleges üzemanyag-hiány, a 11 500 benzinkútból több, mint 4500-nál. A statisztika folyamatosan változik, már okostelefon-applikációkkal is lehet követni a dolgot, az interneten pedig interaktív térképeken lehet jelölni, melyik kútnál mi a helyzet.
Emellett folyamatosak a sztrájkok is. Beszüntették a munkát a vasutasok, a légi irányítók, a tanárok, a kórházi és múzeumi dolgozók – valószínűleg kevesebben voltak, akik nem sztrájkoltak március óta, mint akik igen.
Elvileg nem lehetne blokád alá venni az üzemanyag-tározókat, főleg rendkívüli állapot idején.
Éppen pár nappal ezelőtt hosszabbította meg a parlament július végéig. A cél, hogy hogy a nyári foci-Eb, és a Tour de France alatt is érvényben maradhassanak a fokozott biztonsági intézkedések.
A rendkívüli állapotot természetesen a terrorhelyzet miatt rendelték el, de egyebek között azt is tartalmazza a törvény, hogy a kormány gyülekezési tilalmat rendelhet el. Vagyis a politikai vezetésnek egy bólintásba kerülne teljesen törvényesen feloszlatni a blokádot, és beszüntetni a tüntetéseket.
A baloldali kormány elég nehéz helyzetbe került. François Hollande államfő ötéves elnöksége legfőbb reformjának tekinti az új munkatörvénykönyvét, ettől reméli a 10 százalék feletti munkanélküliség csökkentését. Nem visszakozhat tehát sem ő, sem Manuel Valls kormányfő.
Csakhogy a módosítás ellen hangosan tiltakozó szakszervezetek a baloldal egyik legfőbb bázisának számítanak. És jövőre elnökválasztást tartanak Franciaországban, a szocialisták pedig szavazatok millióit veszíthetnék el, ha keményen fellépnének a szakszervezetek ellen. (Nem véletlenül kéri ezt a kormánytól a francia jobboldal.) Arról nem is beszélve, hogy a kutatások szerint a közvélemény többsége egyelőre támogatja a szakszervezeteket.
Lyonban járva azt érzékeltem, hogy mindenki erről beszél, a tévék, újságok tele voltak erről szóló riportokkal. Elsőre meglepőnek tűnhet, de a többség nem elítélően nyilatkozott. Az Ifop közvélemény-kutató intézet csütörtökön közzétett felmérése szerint a franciák 62 százaléka szerint indokolt a reform elleni tiltakozás. Hisz senki nem akar önként lemondani a kényelemes munkavállalói jogairól. Ám magát a blokádot, a balhés fellépést a többség, 58 százalék már nem támogatja.
Inkább használom a tömegközlekedést a jó ügy érdekében
- írta több olvasó is a Figarónak. A konzervatív napilap csak egy olyan olvasót talált, aki rosszallotta a benzinhiányt. "Ha így folytatódik, munkanélküli leszek!" - fakadt ki a Figarónak Remy, aki egy autósiskola oktatója, és már most kénytelen volt az órái felét lemondani.
A most kialakult belpolitikai válság azért jön különösen rosszul a francia kormánynak, mert június 10-én indul a foci-Eb. Egész Európa, de gyaníthatóan az egész világ Franciaországra fog figyelni, milliók érkezhetnek az országba. Elég kellemetlen lenne - gazdasági, logisztikai és országimázs szempontjából is -, és gyorsan káoszhoz vezetne, ha a kutaknál tömegesen nem tudna senki tankolni, és így nem jutnának el jeggyel rendelkező szurkolók az egyik városból a másikba.
Az egyik szakszervezeti vezető fenyegetőzött is azzal pár napja, hogy a várva várt foci-Eb-t is meghekkelik, ha a kormány nem enged:
Az Eb nem szent. Ami szent, az a munkásaink sorsa nálunk és az egész világon!
Valószínűbb azonban, hogy két hét múlva csillapodnak a kedélyek. Manuel Valls kormányfő csütörtök reggel már hajlandóságot mutatott arra, hogy engedjen a tüntetők követelésének, és bizonyos pontokon módosítsák a törvényt. "Lehetnek módosítások, javítások" – mondta a miniszterelnök a BFM TV-nek. A reform teljes visszavonását ugyanakkor kizárta.
Jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyv tehát, hogy bizonyos pontokon engedni fog a kormány, a szakszervezetek szép lassan megszüntetik a blokádokat, a benzinkutakat pedig ellátják újra üzemanyaggal. Mire pedig elkezdődik a foci-Eb, mindenki csak a sporttal, a terrorfenyegetettséggel és a biztonsági kérdésekkel lesz újra elfoglalva.