Tizenhatszorosára, 63-ról 1031-re nőtt a menekültszállások ellen elkövetett bűncselekmények száma Németországban 2013 és 2015 között, míg összesen a rasszista, erőszakos bűncselekmények száma majdnem kétszeresére, 693-ról 1295-re nőtt, közölte jelentésében az Amnesty International (AI).
A szervezet összefoglalója szerint a támadásokra adott reakciók kudarcából kiderül, hogy az elérhető védelem azonnali növelésére van szükség, illetve független vizsgálatot kell indítani a rendvédelmi szerveknél, az esetleges előítéleteket kivizsgálandó.
„Mivel a gyűlölet-bűncselekmények száma emelkedik Németországban, foglalkoznunk kell azzal, hogy a rendvédelmi szervek régóta, jól dokumentáltan hiányosan reagálnak a rasszista erőszakra” – jelentette ki Marco Perolini, az Amnesty International EU-kutatója.
„A német szövetségi és tartományi hatóságoknak átfogó stratégiákat kell alkotniuk a menekültek szállásai elleni támadások megelőzésének céljából. A legnagyobb veszélynek kitett szállások rendőri védelmét sürgősen meg kell erősíteni” - mondta
A jelentés megjegyzi, hogy míg Európában a német közvélemény volt az egyik legbefogadóbb a menekültekkel szemben, 2015-ben már hetenként akár hat menekültellenes tüntetést is rendeztek. Több áldozat, illetve megtámadott barátokkal, ismerősökkel rendelkező menedékkérő és menekült mondta el az Amnesty Internationalnek, hogy félelemben él, és többé nem érzi magát biztonságban.
„Az ellenem elkövetett támadás után az összes barátom félt. A háború elől menekültem el Szíriából, nem hiányzik a feszültség itt, Németországban. Én csak dolgozni szeretnék... jó életet élni, akár a háború előtt” – mondta az Amnesty Internationalnek a kurd Ciwan B., aki Szíriából menekült el, 2015 szeptemberében pedig támadás áldozata lett Drezdában.
Az aggodalom, amely szerint a német hatóságok nem képesek hatékonyan nyomozni, vádat emelni és ítélkezni a rasszista bűncselekmények ügyében, már azelőtt is megvolt, hogy tavaly mintegy egymillió menekült és menedékkérő érkezett az országba.
Az AI emlékeztet arra az "elfuserált nyomozásra", amelyet a Nemzetiszocialista Illegalitás (NSU) nevű szélsőjobboldali csoport által 2000 és 2007 között elkövetett gyilkosságsorozat ügyében folytattak.
A nyolc török származású és egy görög származású ember, illetve egy német rendőr meggyilkolásának ügyében folytatott nyomozás során sokadszorra sem tudták megtalálni és rögzíteni a nyomokat, amelyek a támadás mögötti rasszista motivációt támasztották alá, míg az áldozatok rokonait a rendőrség bűnözőként kezelte.
„Azokban az években sosem kezeltek minket áldozatként” – mondta az Amnesty Internationalnek Yvonne Boulgarides, akinek férjét, Theodorus Boulgaridest 2005. június 15-én müncheni üzletében gyilkoltak meg az NSU-hoz tartozó támadók. „Mindig is gyanúsítottként kezeltek, a rendőrök és a politikusok is. Mintha rejtegettünk volna valamit. Senki sem kérdezte meg a véleményünket, senki sem hallgatott meg minket.”
Az NSU ügyében folytatott nyomozás kudarca nyomán több ajánlás is készült, melyeket a német rendvédelmi szervek alkalmazni is kezdtek. Ugyanakkor nem oldották meg a kérdést, mely szerint az intézményesített rasszizmus hozzájárulhat ahhoz, hogy egyre csak képtelenek elhivatottan azonosítani, rögzíteni és kivizsgálni a lehetséges rasszista bűncselekményeket, írja a jogvédő szervezetet.
A török állampolgárságú Abdurrahman életveszélyes sérüléseket szenvedett, miután 2013 szeptemberében megtámadta egy kilenc férfiból álló csoport, amikor éppen a bernburgi vasútállomáson lévő kebabozóját zárta be.
A megtámadott férfi és a támadás szemtanúi (a partnere és egy barátja) is azt állítják, hogy a rendőrség a helyszínen visszaadta a támadóknak a perdöntő bizonyítékot, a támadás során használt légpumpát. A bíróság nem vette teljes mértékben figyelembe a rasszista motivációt, a bizonyítékok hiánya pedig segített alátámasztani a támadók állítását, mely szerint részben önvédelemből cselekedtek.
A kudarcok közül az AI szerint több is arra vezethető vissza, hogy Németországban egy bonyolult rendszer szerint sorolják be és gyűjtik az adatokat a politikai indíttatású bűncselekmények ügyében, beleértve a gyűlölet-bűncselekményeket is.
A rendszer, többé-kevésbé szándékosan, szigorú feltételek szerint határozza meg, mely bűncselekményeket lehet rasszista indokból elkövetett bűncselekménynek minősíteni, és annak megfelelően kezelni. A rendőrségnek minden bűncselekményt, amely mögött rasszista indok érzékelhető, gyűlölet-bűncselekményként kell kezelnie – akár az áldozat, akár mások érzik így.
Marco Perolini összegzése szerint több tényező is arra utal, hogy a német rendvédelmi szervek köreiben intézményesített formában létezik a rasszizmus. „Nincs itt az önelégültség ideje, a rendvédelmi szerveknek hosszan és mélyen tükörbe kell nézniük. Teljes mértékben független, nyilvános vizsgálat keretében kell felülvizsgálni az NSU-gyilkosságban folytatott nyomozást, és általánosan el kell fogadni, hogy az intézményesített rasszizmusnak köze lehet ahhoz, hogy a rendvédelmi szervek összességében képtelenek hatékonyan megbirkózni a rasszista bűncselekményekkel” – mondta.