Az Egyesült Államokban ismét országos problémává váltak a bandaháborúk. Az FBI szélmalomharcot vív az egyre erősödő bűnszervezetek ellen, amelyek olykor egy államon belüli renegát államként működnek. A vezéreknek már a börtön sem szab gátat: Kenneth Eric Jackson két éve a rács mögül adott utasítást egy csecsemő meggyilkolására.
2014. május 10-én három fegyveres berúgta a Georgia állambeli Stone Mountain egyik külvárosi házának ajtaját, és azonnal tüzet nyitottak az épületben lévő három nőre és egy kisbabára. Az áldozatok hiába próbáltak meg a fürdőszobában elbújni, támadóik többször meglőtték Tanyka Smitht, a gyerek édesanyját és a nővérét.
A kilenc hónapos Kendarius Edwardst kitépték Tanyka karjaiból, majd belelőttek a vállába, a hasába és a mellkasába. 15 perccel később, néhány saroknyira a tetthelytől, a támadók felhívták az afroamerikai Sex Money Murder (Szex, Pénz, Gyilkosság) banda vezetőjét, Kenneth Eric Jacksont, hogy tájékoztassák: kivégezték a célszemélyt.
Jackson ekkor épp egy szigorúan őrzött georgiai börtönben ült kábítószer-kereskedelemért, bűnszövetkezetben elkövetett rablásért, több rendbeli gyilkosságért és felbujtásért. A fegyházban szigorított őrizet alatt állt, eltiltották attól, hogy kapcsolatot tartson a külvilággal. Mégis hozzájutott egy mobiltelefonhoz, a rács mögül ezen keresztül vezette tovább a bandáját – mesélte Robert James, Dekalb megye körzeti ügyésze a Newsweek beszámolója szerint.
Kendarius Edwards megölése aggasztó kérdéseket vet fel mind a börtönök biztonsági intézkedéseivel, mind a bandák országos térnyerésével kapcsolatban
– folytatta James, aki azt is elmondta, hogy az általa vezetett nyomozás azt is kiderítette, hogy az SMM több különböző, szigorúan őrzött börtönökben lévő tagja kapcsolatban állt egymással és a külvilággal is.
Az ügyben majd' 50 börtönőr és büntetés-végrehajtásban dolgozó ember ellen vádat emeltek még februárban. Jackson mindannyiukat megvesztegette, cserébe hozzájuthatott a telefonhoz és leveleket juttattak el a számára.
Soundview-ból jöttünk, ahol minden a szexről, a pénzről és a gyilkolásról szól
– ez volt a szállóige Bronx egyik főként latinók és afroamerikaiak lakta külvárosában, Soundview-ban, ahonnan a 2000-es években Pistol (Pisztolyos) Pete vezetésével elindult az SMM banda. A bűnszervezet eleinte a közép-amerikai gyökerekkel rendelkező Los Angeles-i Blood (Vér) nevű banda alá tartozott, tőlük vették az utcán terített kábítószert, a nyugati partról kapták a fegyvereiket is. Később függetlenedtek, saját beszállítókkal kezdtek dolgozni, de soha nem vesztek össze az anyaszervezettel, baráti maradt a kapcsolat.
A banda ezután a keleti part egyre több nagyvárosában jelent meg, a 2010-es évekre a szervezet már Bostonban, Baltimore-ban és Atlantában is megerősödött. Az utóbbi egyik külvárosában, Stone Mountainben működő sejt vezetője a rettegett Kenneth Eric Jackson lett.
Egy, az SMM történetét bemutató könyv szerint míg az ilyen bandákra általában az jellemző, hogy vezetőit istenként, élet és halál uraiként tisztelik, addig Jacksont csak félelem övezte: a tagok úgy tekintettek rá, mintha ő lenne a Sátán és a halál egy személyben. Nem bízni akartak benne, hanem a kedvében járni. A hű követőit jutalmazta, a vétkesek viszont nem remélhettek irgalmat.
Ez azután sem változott, hogy 2012-ben Jacksont letartóztatta az FBI és a kábítószerügyekben illetékes DEA egy összehangolt akcióban. Hiába állt meg a vád és került rács mögé, mindenki érezte, hogy a háttérből továbbra is ő irányít.
A leszámolási hullám, mely a 9 hónapos kisfiú meggyilkolásához is vezetett, 2014 május elején indult, és csak erősítette a láthatatlan kéz elméletet. Három tinédzser SMM-tag, köztük a 19 éves Oslushia Smith lelőtt egy másik bandatagot, a 29 éves Michael Phillipset. Egy drogmámoros bulin támadt köztük szóváltás, majd mindannyian fegyvert rántottak, de Smithék voltak a gyorsabbak. Az elkövetők később kivégezték Phillips barátnőjét is, a gyilkosságot végignéző egyetlen szemtanút.
A bandák alapszabálya – különösen igaz ez az SMM-re –, hogy a tagok megöléséről csak a vezér dönthet. Jackson számára emiatt az ügy egyszerre szólt hatalma fenntartásáról és a büszkeségéről. Amikor a rács mögött értesült az esetről, telefonján elrendelte a leszámolást.
Kapcsolatba lépett Christopher Florence-szel, Devin Thomasszal, és Marco Watsonnal, három fiatal és megbízható SMM-taggal. A banda nevében bosszút követelt. Arra adott parancsot, hogy egyetlen áldozat legyen: Oslushia Smith unokaöccse, a csecsemő Kendarius Smith. Így üzente meg a trónkövetelőknek és a renitens tagoknak, hogy a bandában elfoglalt szerepét és a szervezet szabályait senki nem kérdőjelezheti meg.
Donald Trump, az egyetlen talpon maradt republikánus elnökjelölt-jelölt pont az ehhez hasonló bűncselekményekre mutogatva kampányol az illegális bevándorlók ellen: Mexikó határára kerítést építene, hogy az országon kívül tartsa a drogkartelleket. Hiába egyre több a latinó és afroamerikai bandatag, az FBI szerint az Egyesült Államokba nem a déli határról importálják a bűnözést. A bandák mára országos hálózattá váltak, a legtöbb tag amerikai állampolgárként született, és egyre több fiatal – legyen az fehér vagy színes bőrű – csatlakozik hozzájuk a gettókban.
A szövetségi nyomozók tehetetlenségüket és a probléma nagyságát nem is próbálják leplezni. Májusban a Gangster Disciples (Gengszter Tanítványok) 48 tagját kapták el egy összehangolt államközi akcióban. Az FBI bár büszke volt az eredményre, arra figyelmeztetett, hogy várhatóan a banda tovább folytatja majd a ténykedését, hiába kapcsolták le a fővezéreket is – számolt be az esetről a USAToday.
A csak „Tanítványokként” emlegetett szervezet mára legalább 24 államban jelen van. Kiterjedt hálózatuk van, helyi kormányzókkal és hasonlóan működnek, mint az önkormányzatok. Afféle illegális államok az államban.
A National Gang Center adatai szerint 2012-ben 30 700 banda működött az Egyesült Államokban. Az FBI úgy becsülte, hogy 2015-ben a bíróság elé került büntetőügyek egyharmadát bandatagok ellen folytatták, a leggyakoribbak a rivális szervezetek közötti leszámolások, a betörések, rablások és a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos vétségek. Főként az olyan nagyvárosokat érintik a bandaháborúk, mint Los Angeles, New York, Chicago vagy Atlanta.
A szövetségi nyomozók több stratégiát is kidolgoztak a bandák megfékezésére, de hiába a széles körű együttműködés a belföldi és a különböző országok titkosszolgálataival, egyelőre kevés eredményt tudnak felmutatni. Már az is siker, ha egy külvárosban nem nő tovább az azonosított bandatagok száma.
Az a tény, hogy a hazai terrorizmus ezen formája alapvetően egy utolsó oldalas hír, amiről egy napig beszélünk, rávilágít a fő problémára: hiába van hype a fegyveres erőszak ellen Amerikában, a tömeges lövöldözések annyira részei a napi rutinnak, hogy teljesen észrevétlenek maradnak
– írta Will Bunch, a Philly.com szerzője egy nemrég megjelent vezércikkében, amelyben azt próbálta megindokolni, hírszerkesztőként hogyan mehetett el egy tavalyi apák napi lövöldözés mellett. Bunch mentségére azt hozza fel, hogy senki nem halt meg, amikor egy ámokfutó bandatag sörétes puskával lövöldözni kezdett Nyugat-Philadelphia egyik parkjában. Hiába volt a 11 sérült között egy csecsemő is, az ehhez hasonló esetek annyira mindennaposak, hogy az olvasók és a média is elmennek mellettük.
A lövöldözések gyakorisága miatt maradnak észrevétlenek a bandák által elkövetett fegyveres bűncselekmények is. A politikusok hiába foglalkoznak egyre többet a fegyvertartás szigorításával, a bandaprobléma alig jön felszínre az amerikai közéletben.
Pedig a helyzet minden fronton egyre súlyosabb:
Barack Obama elnök ugyan január elején elrendelte, hogy szigorítsanak a fegyvervásárlás és-tartás feltételein, az amerikai fegyverlobbi és a kongresszus republikánus képviselői folyamatosan fúrják a kötelező erővel nem bíró elnöki utasítást.
Ezzel megakasztották az FBI MS-13 fedőnevű, bandák ellen létrehozott különleges alakulatát is, amelyik beállt Obama javaslata mögé. A hatóság hiába kérte, hogy több forrást bocsássanak a rendelkezésükre, süket fülekre találtak. A társadalom is közönyös az ügy iránt, ezért fordulhat az elő, hogy se a demokrata, se a republikánus előválasztás alatt nem került szóba a bandaprobléma. A kilenc hónapos Kendarius Edwards szimbóluma lehetne a bűnszervezetek elleni harc szükségességének, de közel egy héttel az ügyészi hivatal vádemelése után újra a lapok utolsó oldalaira kerültek a bandák által elkövetett gyilkosságok.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)