Jelenleg több olyan ország van az EU-ban, ahol a választók fejében komolyan felmerülhet az unióból való kilépés gondolata. Ahol olyan politikai klíma alakult ki az elmúlt időszakban, ami kiválthatja azt a dominóhatást, amitől az uniópártiak rettegnek.
Franciaországban a szélsőjobboldali Marine Le Pen vezette Nemzeti Front dolgozik gőzerővel azon, hogy minél többen megutálják Brüsszelt. Le Pen orosz támogatással a háta mögött minden alkalmat megragad, hogy az EU ellen hangolja a franciákat. A brit népszavazás eredményét a "szabadság győzelmének" nevezte. És már most azt hangoztatja, hogy ugyanilyen népszavazást kell tartani Franciaországban és az EU többi tagállamában is. Korábban még azt mondta, hogy ha a jövő évi elnökválasztáson győz, akkor először tárgyalni akar Brüsszellel a szuverenitás kérdéseiről, majd ha ez nem vezet eredményre, akkor kell referendumot kiírni. Most már szó sincs tárgyalásról, a brit eredmények láttán egyből referendumot akar.
Bár az unió magjaként teljesen stabilnak tűnik a helyzete az országnak az EU-n belül, de Németországban is erősödnek az euroszkeptikusok. Nem véletlen, hogy náluk is az az EU-ellenes Alternatíva Németországért (AfD) nevű párt kampányol az unióból való kilépéssel, amelyik élvezi Oroszország támogatását. Ráadásul az elmúlt hónapokban a legtöbbet tette azért, hogy a bevándorlásból és idegenellenességből politikai tőkét kovácsoljon. Az AfD most ugyanazt követeli, mint Le Pen: referendumot.
A németeknél és a franciáknál nem csak a szélsőségesek kritizálják erőteljesen az EU egyes alapelveit. Mindkét ország komoly szakszervezeti hagyományokkal rendelkezik, a belső munkavállalói érdekképviselet pedig egyes esetekben kimondottan unióellenes szabályozásért lobbizik a hazai dolgozók érdekében. Erre példa a Németország és Franciaország területén kötelezően bevezetett, áruszállítási szektorra vonatkozó helyi minimálbér esete.
A német és francia kamionosok versenyhátrányba kerültek lengyel, magyar és egyéb kelet-európai társaikkal szemben, mert azok jóval olcsóbb órabérért dolgoznak az ő országaik területén is. Ezért kitalálták, hogy állampolgárságtól és a foglalkoztató cég székhelyétől függetlenül mindenkinek meg kelljen adni a helyi minimálbért, amíg az ország területén dolgozik. Innentől kezdve folyamatos birkózás megy a szabályozáson, melynek egy héttel ezelőtt bekövetkezett legutóbbi fordulata, hogy az Európai Bizottság eljárást kezdeményezett Németország és Franciaország ellen, mert az intézkedés ellentétes a munkaerő szabad áramlását lefektető uniós jogszabállyal.
Hollandiát is könnyen elérheti a népszavazási láz. Ezzel a holland kormányfő, Mark Rutte is tisztában van, nemhiába mondta a brit döntést látva, hogy valamit csinálnia kell végre az uniónak, mert az EU-val szembeni elégedetlenség más országokban, így például Hollandiában is jelen van. Valóban, hiszen a népszerűségi listát a populista Geert Wilders irányította euroszkeptikus és bevándorlásellenes Szabadságpárt (PVV) vezet. Wilders a brit döntés után a következőket mondta: "Mi akarjuk irányítani a hazánkat, saját pénznemet akarunk, országhatárt, saját bevándorláspolitikát. Itt az ideje az újrakezdésnek. Saját erőnkre, szuverenitásunkra kell támaszkodnunk. Ha miniszterelnök leszek, akkor Hollandiában is rendezünk népszavazást az Európai Unióból való kilépésről. Döntsön a holland nép!"
Dániában már tavaly év végén komoly győzelmet aratott az EU-ellenesség, amikor a dán népszavazáson a szavazók 53 százaléka mondott nemet a szorosabb közös belügyi és igazságügyi politikára. A migránshelyzet és a párizsi terrortámadások ügyét az ellenzők használták ki, holott épp biztonsági okokból lett volna szükség az igenek győzelmére.
Ausztriában is erős az euroszkeptikus Szabadság Párt. A legutóbbi elnökválasztáson csak a levélszavazatokon múlt, hogy ne az EU-ellenes párt jelöltje, Norbert Hofer nyerjen. A Zöldek által támogatott, Európa-párti Alexander Van der Bellennek a levélszavazatokkal sikerült megfordítania az állást, és 0,6 pontos különbséggel ő győzött.
Ahogy a németeknél, úgy az osztrákoknál a külföldi munkavállalókkal lehet a leginkább riogatni az EU ellen. Sokan vannak ugyanis, akik belépnek az osztrák munkaerőpiacra, aztán később munkanélküliek lesznek, de a rendszerben maradnak. A "segélyturizmus" nem csak Ausztriát érinti, hanem Hollandiát és Németországot is. A megoldás valószínűleg az lenne, ha szűkítenék azoknak a körét, akik a munkavállaláshoz kapcsolódó szociális támogatásokra jogosultak.
De nem csak a nyugati tagállamoknál téma a kilépés. Közvetlenül a brit népszavazás után a cseh euroszkeptikusok is referendumot követelnek. „Csehországban 3,5 millió ember él, akinek nem volt esélye szavazni 2003-ban az ország EU-s tagságáról, mivel vagy még nem élt, vagy nem volt nagykorú. Ráadásul az EU azóta alapjaiban változott meg" - ezzel érvelt Petr Mach, az euroszkeptikus Szabad Polgárok párt elnöke pénteken. Mach egyébként EP-képviselő is. Az EU-ból való kilépés mellett foglalt állást Tomio Okamura, a szélsőjobboldali Szabadság és Közvetlen Demokrácia, japán-morva származású elnöke is, aki együtt a Polgárok Jogai Pártja - Zemanisták (SPOZ) képviselőivel indul az őszi szenátusi választásokon. „Mozgalmunk a parlament következő ülésén javasolni fogja Csehország Európai Unióból való kilépéséről szól népszavazás kiírását. Amennyiben kezdeményezésünk elbukik, a népszavazás kiírását támogató aláírásgyűjtő akcióba kezdünk." - jelentette be péntek reggel Okamura.
Bár Magyarországon korábban csak a Jobbik támadta az EU-t, ma már számtalan kérdésben a Fidesz is egy euroszkeptikus párt képét mutatja. A kvótaellenes népszavazási kampányban kifejezetten unióellenes hangulatra építi a kormány a kommunikációját („Üzenjük Brüsszelnek, hogy ők is megértsék"), ami nem új, hiszen korábban nyílt „szabadságharcot" folytattunk Brüsszel ellen, miközben a magyar gazdaságot jelentős részben az EU-s támogatások tartják életben.