A vasárnapi parlamenti választásokat Mariano Rajoy miniszterelnök Partido Popularja (Néppárt) nyerte, és több képviselői helyet szerzett, mint a fél évvel ezelőtt tartott szavazáson, de így is messze alatta marad a parlamenti többségnek. Másodiknak az exit pollok az Unidos Podemost mutatták, azonban a szavazatok összeszámolása után a szocialisták maradtak a második legnagyobb frakció.
Mindkét hagyományos nagy párt jobban tudott szerepelni az előzetes felméréseknél. Az El Diario szerint 98,06 százalékos feldolgozottságnál a 350 fős parlamentben
A TVE és az Rtve exit pollja még az előzetes felméréseknek megfelelően azt mutatta, hogy a PP enyhén gyengül, a Podemos pedig nagyot erősödve átveszi a szocialisták második helyét.
Fél éven belül másodszor kellett választásokat tartani. Előzetesen mindenki azt hitte, hogy a Podemos tudott leginkább előrelépni december óta, végül azonban a PP nyert valamennyire teret, 13-mal növelte képviselői számát, míg a szocialisták csak minimálisan veszítettek pozícióikból, és nem szorultak végül a harmadik helyre, ami először fordulhatott volna elő velük történetük során.
A várakozásokhoz képest mindenképpen csalódást keltő eredmény ez a Podemosnak, még ha papíron nem is veszített eddigi képviselői helyeiből, a szavazás előtt ugyanis abban is reménykedtek, hogy még a PP-t is beelőzhetik a győzelemért.
Többen azt is találgatták az utolsó napokban, hogy vajon a hagyományos nagy pártokat, vagy inkább a Podemost erősítheti a csütörtöki brit népszavazás, amin eldöntötték, hogy kilépnek az EU-ból. Végül úgy tűnik, hogy a PP tudott minimálisan erősödni, és a szocialisták visszaszereztek szavazókat a Podemostól.
A kampányban Mariano Rajoy miniszterelnök a választást a gazdasági stabilitás és a szerinte a Podemos képviselte bizonytalanság közötti döntésként próbálta beállítani.
A megszorításellenes tüntetésekből kinőtt Podemos vezetője, Pablo Iglesias viszont a kampányban tagadta, hogy euroszkeptikusok lennének.
A pártok a kampány előtt azt ígérték, hogy spórolnak a választási költségeken, és pl. óriásplakátokat sem használtak ezúttal. A választók nem voltak túl lelkesek a december után előálló huzavona miatt, ezért alacsonyabb, 69,6 százalékos volt ezúttal a részvétel.
Előzetesen az volt a fő kérdés, hogy a szocialisták ki mögé állnak be – a Néppárt mögé egy korábban elutasított nagykoalícióban, vagy, amit korábban kizártnak neveztek, leülnek a Podemosszal.
Ugyanakkor a szavazatok összeszámolása után egyedül a nagykoalíciónak lenne meg a szükséges többsége 225 képviselővel a parlamentben.
Viszont egy jobboldali szövetség sincs teljesen kizárva, a PP-nek és a Ciudadanosnak együtt 169 képviselője is lehet –héttel kevesebb, mint amire szükség volna –, ez pedig azt jelentené, hogy a kisebb, regionális pártok, akár külső segítségével kormányképes pozícióba kerülhetne egy ilyen felállás is.
A Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) 9, a Katalán Demokratikus Konvergencia (CDC) 8, a Baszk Nemzeti Párt (PNV) 5 mandátumot szerzett. A baszk EH Bildu 2 képviselői helyet nyert, a kanári-szigeteki nacionalista pártszövetség 1 képviselővel lesz jelen a törvényhozásban.
Az sem zárható azonban ki, hogy megint hosszas alkudozásokra kell számítani, a végeredmény ugyanis nem oldotta fel teljesen a korábbi patthelyzetet.
A december 20-i parlamenti választások után totális patthelyzet alakult ki, végül aztán 111 napig tartó huzavona után május elején VI. Fülöp spanyol király feloszlatta a parlamentet, és új szavazást írt ki.
A decemberi választásokat a kormányzó konzervatívok nyerték meg, a szocialisták pedig a második helyen jöttek be. Azonban sem egyedül, sem természetes szövetségeseivel együtt nem szerzett egyik párt sem szerzett elegendő többséget.
A választás az addig hagyományosan a két nagy párt váltógazdaságáról szóló spanyol politika végét is jelentette. A kétpártrendszer kicsúcsosodását jelentő 2008-as választáson a két nagy párt összesen a szavazatok több mint 83 százalékát szerezte meg, decemberben viszont együtt már csak a szavazatok alig több mint felét.
A harmadik a Podemos, a negyedik a várakozásoknál rosszabbul szereplő, mérsékelt jobboldali Ciudadanos lett.
VI. Fülöp előbb felkérte Mariano Rajoy miniszterelnököt, majd pedig a szocialistákat kért fel kormányalakításra, de egyikük sem tudott stabil kormányt alakítani a 350 fős parlamentben. Végül Rajoy alakított ügyvivő kormányt, de többsége nem volt a parlamentben, ezért borítékolni lehetett az új választásokat.