Eliezer Wiesel néven született 1928. szeptember 30-án a romániai Máramarosszigeten. A Magyarországhoz csatolt településről 1944-ben családjával együtt Auschwitzba deportálták.

Tizenöt évesen megjárta a monowitzi és a buchenwaldi koncentrációs táborokat. Édesanyjától és húgától elválasztották, őket valószínűleg a táborba érkezésük után megölték. A munkatárborban együtt dolgozott apjával, aki 1945 januárjában az éhezés, a kimerültség és a vérhas miatt halt meg.

Elie Wiesel a  háború után először Párizsban élt egy holokauszt túlélőknek fenntartott árvaházban. A Sorbonne-on irodalmat, filozófiát és pszichológiát hallgatott, később újságíróként dolgozott francia és izraeli lapoknak. 1961-ben az Egyesült Államokba emigrált.

A háború befejezése után tíz évig nem volt hajlandó sem beszélni, sem írni az általa átéltekről, az ötvenes évek végétől azonban egész további életét a holokausztra való emlékezésnek szentelte. 

Több tucat könyvben, esszében, novellában és drámában írta meg a koncentrációs táborok borzalmait. Legismertebb műve az önéletrajzi ihletésű Az éjszaka, amelyben saját auschwitzi fiatalkori élményeit írta meg. A könyv először jiddisül, majd franciául jelent meg az ötvenes évek végén. Ebben szerepel művészi hitvallása, amelyhez mindig tartotta magát: "Elfelejteni a holtakat hasonló volna ahhoz, mintha másodszor is megölnék őket." A művet 30 nyelvre fordították le. 

Dolgozott a City University of New Yorkon, meghívott előadója volt a Columbia Egyetemnek és a Yale Egyetemnek, majd a bostoni egyetem társadalomtudományi tanszékének tanára volt. Előadásaiban, közéleti szereplései során a fajgyűlölet veszélyeire figyelmeztetett. Felszólalt a  Jugoszlávia  területén elkövetett etnikai gyilkosságok ellen is.

1986-ban megkapta a Nobel-békedíjat. Feleségével együtt létrehozta a Wiesel Alapítványt az intolerancia és az igazságtalanság legyőzésére a világban. 1987-ben Franciaországban tanúskodott a náci háborús bűnös, Klaus Barbie perében.

A háború után először 2009-ben jött el hivatalos látogatásra Magyarországra az  Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség  meghívására. Díszvendége volt a  Parlament  Felsőházi termében rendezett "Magyar-zsidó együttélés" című konferenciának, és találkozott Sólyom László köztársasági elnökkel is.

2009 nyarán  Angela Merkel  német kancellár és  Barack Obama  amerikai elnök mellett Elie Wiesel volt a harmadik felszólaló, amikor az államfők Buchenwaldba látogattak, hogy tisztelegjenek az oda elhurcoltak és ott megöltek előtt.   

Elie Wiesel 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, 2012-ben azonban visszaadta azt, mivel Kövér László házelnök és több magyar politikus részt vett a Nyirő József tiszteletére rendezett szertartáson Romániában.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök közleményben emlékezett meg Wieselről. Azt írta róla: "Fénysugár volt, az emberiség egy olyan tagja, aki hitt az ember jóságában. Izrael állam és a zsidó nép keserűen gyászolja Elie Wieselt. Rendkívüli személyisége és elbűvölő művei révén kifejezést adott az emberi szellem győzelmének a kegyetlenség és a gonosz fölött".

Simon Peresz volt izraeli államfő Wiesel halálát "a zsidó nép és az egész világ nagy veszteségének nevezte. Reuven Rivlin jelenlegi izraeli elnök pedig azt mondta: "Elie Wiesel a zsidó nép egyik hőse volt, az emberiség egyik igazi óriása."

Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke szerint "Elie Wiesel több volt mint író. Sokunk tanítója volt. Megismertette velünk Auschwitz szörnyűségeit, tanított nekünk a judaizmusról, Izraelről és arról, hogy az igazságtalansággal szemben nem szabad némának maradni."