A Charlie Hebdo-mészárlásért felelős Arab-félsziget al-Kaidája 2010 óta ad tippeket hivatalos magazinjában a nyugati országokban élő magányos merénylőknek. A nizzai terrortámadás módszerét is hat éve leírták, az elkövető csak egy pontban tért el a „gyilkos fűnyíró” receptjétől.
Manapság egy „magányos farkas” terrortámadásról mindenkinek az Iszlám Állam ugrik be, hiszen globális közvéleményben mély nyomott hagyott a kalifátus brutális hangvételű 2014-es felhívása a nyugati kultúrkörben élő, vagy nyugatiakkal kapcsolatba kerülő „igazhitűekhez”:
Ha van lehetőséged végezni egy hitetlen amerikaival, európaival – különösen egy rosszindulatú, mocskos franciával –, ausztrállal vagy kanadaival, vagy bármilyen más hitetlennel azok közül, akik háborút viselnek az Iszlám Állam ellen, akkor hagyatkozz Allahra, és öld meg, amilyen úton-módon csak lehet. Ne kérdd mások tanácsát vagy véleményét. (...) Ha nincs bombád vagy golyód, akkor zúzd be a fejét egy kővel, mészárold le egy késsel, gázold el, hajítsd le egy magas helyről, fojtsd meg vagy mérgezd meg. (...) És ha ezekre sem vagy képes, akkor köpd arcon!
A magányos merénylőknek azonban sokkal átfogóbb támogatást nyújt az Iszlám Állam anyaszervezete, az al-Kaida. A manapság a nyilvánosságban méltatlanul háttérbe szoruló terrorszervezet legveszélyesebbnek tartott jemeni ága (mellyel itt ismerkedhet meg) ugyanis már 2010-ben elkezdte publikálni az angol nyelvű Inspire magazint, melynek egyik fő célja a nyugati országokban élő iszlamisták terrortámadásokra való felbujtása és felkészítése. Az al-Kaida felismerte, sokkal körülményesebb a jemeni, afganisztáni vagy szíriai kiképzőbázisokra titokban elutaztatni, kiképezni, felszerelni, majd visszautaztatni a potenciális terroristákat, mint az, ha neten keresztül nyújtanak nekik segítséget a barkácsterrorizmushoz.
Az amerikai származású – azóta lebombázott – dzsihadista, Samir Khan által elindított angol nyelvű Inspire-ben ezért sorozatban jelentetnek meg anyagokat arról, hogyan lehet kikerülni a reptéri biztonsági ellenőrzést, „hogyan készíts bombát anyukád konyhájában”, vagy arról,
Az Inspire 2010 őszi számában megjelent cikk hasznos, de azért meglehetősen kézenfekvő tanácsok gyűjteménye arról, hogyan lehet maximális pusztítást okozni a tömegbe hajtva. A lényeg:
A cikk nem rejti véka alá, hogy egy ilyen támadásból nem lehet észrevétlenül elsurranni, ezért az elkövetőnek fel kell készülnie a „mártírhalálra”.
Az Inspire útmutatásai közül csak egyetlen dolog hiányzott a nizzai terrortámadásból, de az jó okkal. Az al-Kaida szerzője ugyanis azt javasolja, hogy a leendő merénylő erősítsen pengéket a hűtőrácsra a fényszórók magasságában, hogy azzal kaszabolja az embereket:
A pengéknek nem kell túl élesnek lenniük, az autó tömege és gyorsasága miatt egy tompább penge is simán átvágja a csontokat.
Ha belegondolunk, amellett, hogy sokat kéne szöszmötölni a pengék felerősítésével, egy ilyen Mad Max-járgánnyal percek alatt le lehet bukni a forgalomban.
Azt fontos megjegyezni, hogy a merénylő kilétéről, motivációiról, esetleges iszlám radikalizmusáról egyelőre nagyon keveset tudni. Azt sem tudni, hogy a merénylethez az Inspire-ből merített-e inspirációt, sőt azt sem, hogy egyáltalán hallott-e az Inspire-ről. Franciaországban 2014-ben Nantes-ban és Dijonban is megtörtént, hogy „Allah akbar!” felkiáltással próbált meg valaki minél több embert elgázolni, mindkét esetben 10 ember sérült meg, Nantes-ban egy ember meg is halt. Egyik esetben sem sikerült viszont egyértelmű kapcsolatot találni a pszichésen instabil elkövetők és radikális szervezetek között.
Az mindenesetre tanulságos, hogy az al-Kaida már évek óta dolgozik azon, hogy minél jobban megkönnyítse az önradikalizálódó (azaz a terrorszervezettel közvetlen kapcsolatba nem kerülő) iszlamisták dolgát. Az ötletek, a biztatás és a terrortámadások igazolása („a nyugatiak válogatás nélkül bombázzák a gyerekeket és a nőket is, mi sem kíméljük őket!”) mellett igyekszik minél több hasznos technikai ismeretet is megosztani.
Az önradikalizáción és önképzésen alapuló módszert a szakirodalom igen találó módon „nyílt forráskódú terrorizmusnak” (open source terrorism) hívja; utalva arra, hogy a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztőihez hasonlóan a terrorszervezetek is kiengedik kezükből „termékük” titkait, és egyenesen biztatnak a know-how szabad és kreatív felhasználására.