Noha Törökország nem katonai diktatúra, azaz a hadsereg nem a hatalom megszerzése miatt avatkozik be a politikába, de többször megtörtént már, hogy igenis beavatkozott, méghozzá azért, hogy a politikai hatalmat befolyásolja.
A hadsereg ezen szokása éppen a jelenlegi elnöknek, Recep Tayyip Erdogannak nem tetszett soha, elég nagy volt a feszültség közte és a hadsereg között. Erdogan csökkenteni szeretné a hadsereg befolyását a politikában részben arra hivatkozva, hogy az EU-s csatlakozást veszélyezteti, másrészt magát a demokratizálódást is. A hadsereg viszont Törökországban rendszerint mint a világi eszmék "őrzője" lép fel a politika és az általános közélet iszlámosodásával szemben.
A köztársaság kemáli-világi alapelveinek védelmezőjeként fellépő török hadsereg 1960-ban, 1971-ben, 1980-ban és 1997-ben beavatkozott a politikába, kétszer - 1960-ban Cemal Gürsel tábornok vezetésével és 1980-ban Kenan Evren tábornok alatt - közvetlenül át is vette a hatalmat. Legutóbb 2007-ben például pedig amiatt volt feszültség Erdogan és a hadsereg között, hogy a vezérkar kifogást emelt Erdogan államfőjelöltje, Abdullah Gul ellen. 1960 óta négyszer döntötte meg a hadsereg a kormányt, közte az Erdogan-kormány elődjét is.
Akkor a hetekig tartó felfordulásban százezreket vettek őrizetbe, 250 ezer ember ellen emeltek vádat, ötven embert felakasztottak, többen a kínzásokba haltak bele, tízezrek pedig külföldre menekültek.
Az 1980-as puccs végrehajtói sokáig mentelmi jogot élveztek, amit éppen az Erdogan-vezette iszlamista gyökerű konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) kormánya által kezdeményezett, 2010-as alkotmánymódosítással töröltek el, majd a szervezőket négy évvel később életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.
Erdogan és a hadsereg viszonyáról sokat elárul, hogy 2010-ben több tucat főtisztet vettek őrizetbe, köztük a légierő és a haditengerészet nyugalmazott parancsnokait, mondván, destabilizálni akarták az országot 2003-ban. Tavaly novemberben a török rendőrség őrizetbe vette az amerikai száműzetésben élő Fethullah Gülen befolyásos iszlám hitszónok több tucat hívét, mondván, puccsot akarnak.
Az 1982-ben elfogadott és többször módosított alkotmány értelmében az egyszer újraválasztható államfőt közvetlenül, öt évre választják. Az első közvetlen elnökválasztást 2014. augusztus 10-én az addigi kormányfő, Erdogan már az első fordulóban megnyerte. A törvényhozó hatalom letéteményese az egykamarás Nagy Nemzetgyűlés (Büyük Millet Meclisi), amelynek 550 tagját négy évre, közvetlenül választják.
Bármennyire is autokratikus vezető Erdogan, a puccs hírét több nemzetközi elemző azért is fogadja félelemmel, mert a török elnök ennek ellenére továbbra is népszerű az országban, emiatt pedig első látásra nehezen tűnik elképzelhetőnek egy sima, vér nélküli hatalomátvétel.
A katonai puccs egyébként az EU-hoz való közeledésnek sem használ. A törökök 1959-ben jelentkeztek az Európai Gazdasági Közösségbe, 1964-ben pedig hatályba lépett a társulási egyezmény. De amikor 1980-ban a katonaság államcsínyt hajtott végre, akkor három évre befagytak a kapcsolatok az EGK és Törökország között. Csak 1983-ban, a választásuk után rendeződött a viszony.