Az FBI-nál technikusként dolgozó Joey Chun Budapesten próbálta rábírni egy ismerősét, hogy az a kínaiaknak kémkedjen. Azt azonban Chun nem tudta, hogy ismerőse nem az, akinek mondja magát, hanem az FBI kémelhárítással foglalkozó fedett nyomozója, aki csak azért barátkozik vele, hogy lebuktassa őt. Átnéztük a legújabb amerikai kémügy bíróság elé tárt nyomozati anyagát, ekkor szúrt szemet, hogy a nyomozásban fordulópont volt a budapesti találkozó.
Közel húsz éven át dolgozott az amerikai Szövetségi Nyomozó Irodánál, az FBI-nál a 46 éves Kun Shan Chun, akit az ismerősei csak Joey-nak neveztek. Chun még Kínában született, de 1980-ban óta az Egyesült Államokba élt, az amerikai állampolgárságot is megszerezte. 1997-ben kapott állást az FBI-nál, ahol technikusként dolgozott. Mivel ilyen pozícióban akár titkos adatokhoz is hozzá tudott férni, ezért a legszigorúbb biztonsági ellenőrzéseken esett át.
Ha külföldre utazott, akkor külön ellenőrizték. Ezek az ellenőrzések rutineljárások az FBI-nál, mivel az ott dolgozók értékesek lehetnek a külföldi titkosszolgálatoknak, így nagyon nem mindegy, hogy külföldi útjuk során kikkel találkoznak. Az ellenőrzéskor néha csak egy kérdőívet kell kitölteniük, azaz a vizsgálat sokszor egyszerű önbevalláson alapul. 2009-ben Chun is aláírta azt a dokumentumot, amit az FBI-nál dugtak az összes munkatárs orra alá, és amiben szó szerint ez a figyelmeztetés szerepelt: „Külföldi hírszerző szolgálatok érdeklődhetnek ön után, mert amerikai, kormánytisztviselő, a hírszerzői közösségnek dolgozik, érzékeny adatokhoz van hozzáférése, és a bűnüldözésben dolgozik."
Chun tehát tudta, mik az ilyen munkával járó kockázatok. Ahogy azt is, hogy ekkor már javában behálózták őt a kínaiak. Ebből évekig nem volt gondja, de ma nagy bajban van, nemrég bűnösnek is vallotta magát a bíróságon, elismerve, hogy a kínaiaknak kémkedett.
Chun 2005 decemberében, egy kínai útja során került kapcsolatba a kínai titkosszolgálattal. Persze nem közvetlenül azzal, hanem egy Kolion nevű céggel, azon keresztül pedig a kínai állammal. Ha kezdetben nem is, később tudnia kellett, kik is az új ismerősei. 2006 januárjában egy bizonyos Mr. Sunak írt emaiben azt írta, nagyon örül az újdonsült kapcsolatnak, és bízik abban, hogy a jövőben jól együtt fognak működni azzal a Kolionnal, amit Mr. Su ismertetett meg vele. Egyúttal arra kérte Mr. Sut, hogy a levelét továbbítsa Simon Chow-nak is, és a jövőben az interneten kommunikáljanak egymással. Később Simon Chow volt az állandó kapcsolata.
A Kolion nevű kínai székhelyű vállalat, a nagyjából száz főt alkalmazó társaság a weblapján közölt információk szerint főleg nyomtatókat és ahhoz tartozó eszközöket gyárt, ezt a céget mutatta be Mr. Su Chunnak.
Valószínűleg azért nem, mert tudta, hogy a kapcsolatból csak úgy profitálhat, ha csendben marad. 2006 és 2012 között Chun rendszeres kapcsolatban állt újdonsült barátaival, a Kolion nevében Simon Chow pénzért apróbb szívességekre, különféle eszközök beszerzésére kérte. Előfordult olyan is, hogy egy olyan tintapatront gyártó cégről kértek piaci adatokat, amely vállalat beperelte a Koliont. Ilyenkor Chun a testvérét is megkérte, hogy segítsen az információk vagy az eszközök beszerzésében.
A gyümölcsöző munkakapcsolatot 2011 őszén a kínaiak azzal koronázták meg, hogy meghívták Chunt és leendő feleségét egy tíznapos európai utazásra, a pár ötcsillagos francia és olasz szállodákban szállt meg, a számlát a kínai cég állta. Chun a családja előtt nem csinált titkot abból, hogy útjukat a kínai vállalat fizeti.
Amikor 2012 februárjában az FBI rutinszerűen ellenőrizte Chunt és a technikus kitöltötte a biztonsági kérdőívet, nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy az elmúlt hét évben kapcsolatba került-e külföldi cégekkel vagy azok képviselőivel, egyszóval bárkivel, aki nem amerikai állampolgár.
Tavaly azonban sötét felhők gyülekeztek Chun feje felett, bár erről neki fogalma sem volt. Nem tudni miért, de az FBI kémelhárítói foglalkozni kezdtek vele.
Az ügynök megismerkedett Chunnal. A fedősztori szerint ő is – akárcsak Chun – Kínában született, de amerikai állampolgár, és egy olyan cégnek dolgozik független tanácsadóként, amely amerikai kormányzati szervekkel, egyebek mellett a védelmi minisztériummal áll szerződésben. A fedett ügynök a kezdetektől fogva rögzítette a beszélgetéseket. Volt mit. Chun ugyanis elárulta az ügynöknek, hogy egy olyan kínai cégnek segít információkkal és eszközök beszerzésével, amely „a kínai kormánnyal is üzletel”, és amiben „kormányzati figurák is vannak”. Arról is beszélt, hogy a kínai cég néha prostituáltakkal szórakoztatja, az édesanyja Kolion-részvényeket kapott, kínai partnerei pedig amúgy is rendszeresen fizetnek a szüleinek, akik kérlelték is, hogy dolgozzon a vállalatnak.
Chun arra is tett utalást a felvett beszélgetéseken, hogy a Kolionba a szülei már tíz évvel ezelőtt befektettek, és valószínűleg a szülők árulták el a cég vezetésének azt is, hogy az Egyesült Államokban élő fiúk az FBI-nál dolgozik. Chun tudta, hogy a Kolion nem a szép szeméért fizet nekik, hiszen amikor Kínába megy, egyfolytában azt kérdezték tőle, van-e valamije a számukra. Amikor azt mondja, hogy nincs, a kínaiak elégedetlenkednek. Folyton kérlelik, hogy Chun szerezzen információkat, cserébe felajánlják neki, kifizetik az utazásait, bárhova is akar menni. Arról is beszélt a fedett ügynöknek, hogy ő ugyan nem konspirált, de arra azért odafigyel, hogy a kínaiakkal ne telefonon, hanem a WeChat alkalmazással beszéljen.
Tavaly áprilisban Chun jelezte az FBI-nak, hogy a közeljövőben Csehországba, Ausztriába, Magyarországra és Franciaországba szeretne utazni, de nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy találkozik-e külföldi kapcsolattal. Ha igennel felelt volna, akkor le kellett volna írnia, hogy kivel vagy kikkel.
Júniusban Chun szólt az FBI fedett ügynökének, hogy Budapestre utazik, mert a kínai partnerével és a kormányzati kapcsolatával ott találkozik. Ekkor mondta el, hogy a kínai kapcsolatai szeretnék, ha őt is bemutatná nekik, mert a jövőben akár együtt is dolgozhatnának.
Chun egy budapesti étteremben a kínai távolmaradását azzal magyarázta, hogy a férfi túlságosan elfoglalt. A céges partnere ugyan elutazott Budapestre, de a találkozóra már nem, helyette adott Chunnak ötszáz eurót, hogy az ismerősével (azaz a fedett ügynökkel) kárpótlásként szórakozzanak a magyar fővárosban.
Chun elárulta a fedett ügynöknek, hogy a budapesti útját is részben a kínaiak finanszírozták, nemcsak neki, de még a feleségének is. (A nyomozati anyagok szerint a fedett ügynök visszautasította, hogy a budapesti étteremben Chun helyette fizessen.)
Budapesti tartózkodásuk alatt legalább kétszer találkozott Chun és az FBI fedett ügynöke, az FBI-nál technikusként dolgozó férfi a második találkozón egészen nyíltan megpróbálta beszervezni az ügynököt. Felajánlotta neki, hogy ha információkat szerez a kínaiak számára, akkor különféle előnyökhöz juthat, és persze pénzt is kap. Cserébe azt akarta, hogy ha ismerőse a kínaiaktól pénzt kap, akkor annak egy részét csorgassa neki vissza, egyfajta jutalékként.
Valószínűleg a magyar hatóságok semmit sem tudtak a budapesti randevúról. Ha van magyar szála az ügynek, és emiatt az FBI együttműködik a magyar hatóságokkal, akkor egy ilyen találkozóról értesíti is a partnerszolgálatot. De ha nincs magyar vonatkozása, és Magyarország szerepe pusztán az, hogy a kínaiak egy „biztonságos”, harmadik országban bonyolítsák le a találkozót az emberükkel, akkor szinte biztos, hogy az FBI nem szólt a magyaroknak a műveletről – árulta el az Indexnek egy, a kémelhárításban jártas szakember. Ez egyébként egy teljesen bevett eljárás, egyik titkosszolgálat sem várja el egy szövetséges partnerszolgálattól, hogy ilyen esetekben értesítse. Márpedig a hivatalos iratokban semmi nyoma nem volt annak, hogy Chunnak bármilyen érdekeltsége lett volna Budapesten, a találkozót valószínűleg a kínaiak akarták a magyar fővárosban lebonyolítani.
A budapesti megbeszélés után Chun és a fedett ügynök New York környékén találkozott újra. Ekkor a fedett ügynök elmondta az FBI technikusának, hogy milyen érzékeny információkhoz férhet hozzá. Chun erre azt felelte: „Össze tudnálak velük hozni, és aztán én kívül is maradnék ebből. Tudod, te teszed a dolgod, keresel pénzt, nem igazán rám tartozik, de... Ha ebből pénzed lesz, akkor adj belőle nekem egy keveset..."
Ezen a találkozón Chun azt is elmondta, hogy „nagy szarban van”, mert ezekről a kapcsolatokról ő nem jelentett az FBI-nál, ez pedig bűncselekmény. Ennek a beismerése azért is fontos, mert ezzel bizonyossá vált, hogy a technikus nem volt naiv, pontosan tudta, hogy amit csinál, az kémkedés – függetlenül attól, hogy igazán fontos információt nem tudott vagy akart átadni a kínaiaknak. Bár az sem teljesen igaz, hogy ne adott volna át érzékeny adatokat. 2013-ban például egy nevek nélküli FBI-os szervezeti ábrát továbbított a kínaiaknak, tavaly januárban pedig az FBI által használt megfigyelési technológiákról szóló dokumentumot fotózott le.
Ahogy arról sem tudott, hogy az ismerőse, akit megpróbált kémkedésre bírni, valójában az FBI fedett ügynöke. Neki később el is panaszolta, hogy az állását elveszítette, ráadásul miután kirúgták, a kínai kormányzati emberével sem tudott kapcsolatba lépni.
Chunt idén márciusban, titokban tartóztatták le. Azzal vádolták meg, hogy hazudott a biztonsági ellenőrzések során. Ügyvédje, Jonathan Marvinny a Washington Postnak küldött emailben azt állította, hogy Chun „néhány hibáért” elismeri a felelősségét, nagyon sajnálja a történteket, de imádja az Egyesült Államokat, és soha nem akart kárt okozni az országnak, egyben reméli, hogy előbb-utóbb egyenesbe jön az élete. Az ügyvéd szerint védence alkut kötött az ügyészséggel. Elismerte, hogy a kínaiaknak kémkedett, cserébe „elnézték” neki, hogy a biztonsági ellenőrzésen hazudott. Pontosabban ejtették ellene azt a vádpontot. De így is kemény büntetésre számíthat, akár tíz évre is leültethetik.
A kínai hírszerzés tevékenységét komoly fenyegetésként éli meg az Egyesült Államok. Ahogy azt a volt amerikai titkosszolga, John R. Schindler az Observerben közölt cikkében korábban kifejtette, részben az amerikai kémelhárítás gyengesége az oka annak, hogy Peking viszonylag sikeresen kémkedik Amerikában.
Az FBI egyik tavalyi jelentésében azt írta, hogy az Egyesült Államokon belüli ipari-gazdasági kémkedés 53 százalékkal nőtt az előző évekhez képest, az esetek többsége mögött pedig Kína áll. Schindler szerint Peking sokat nyerhet és keveset veszíthet azzal, ha próbálkozik, márpedig emberanyag van bőven, hiszen például csak az amerikai egyetemeken 300 ezer kínai tanul. Igaz ugyan, hogy rendszeresen lehet olvasni arról, hogy kínai kémet fognak el az amerikai hatóságok, de ennél nyilván jóval nagyobb a beszervezettek aránya. Ahogy a hidegháború idején a szovjetek igyekeztek beszervezni a nyugatra emigrált oroszokat, úgy teszik ezt a kínaiak, az irániak vagy éppen az izraeliek. Chun esete is csak egy volt a sok közül.
(Borítókép: Bloomberg / Getty Images Hungary)