Üzbegisztán első és eddigi egyetlen elnöke 78 éves volt. Múlt szombaton sztrókot kapott, ekkor került egy taskenti kórház intenzív osztályára. Halálhíréről már vasárnap és hétfőn is írtak a nemzetközi híroldalak, de az erről szóló híreket a Kreml és Karimov családja is cáfolta. Csütörtökön, az ország függetlenségének 25. évfordulóján még felolvasták ünnepi beszédét. Karimov a Szovjetunió utolsó éveiben lett az Üzbég SZSZK minisztertanácsának elnökhelyettese. Az 1991-es választáson megszerezte az elnöki posztot, az elmúlt 25 évben autoriter rendszert épített maga köré, szinte teljhatalmú volt. A Foreign Policy Watch A legrosszabbak legrosszabbjai című, diktátorokat rangsoroló listáján a hetedik lett, mert a szovjet uralom vége után is kényszermunkatáborokat tartott fenn, cenzúrázta a médiát, tüntetők százait végeztette ki, még saját lányát is bebörtönöztette, amikor ellene beszélt.
78 éves korában egy taskenti kórházban pénteken meghalt Iszlam Karimov, Üzbegisztán teljhatalmú elnöke, írja a Reuters három diplomáciai forrására hivatkozva. Múlt szombaton súlyos agyvérzéssel szállították kórházba az 1991 óta hatalmon lévő vezetőt. Azóta többször is felröppent a hír, hogy meghalt, ám az üzbég kormányzat eddig hivatalosan nem erősítette meg, hétfőn pedig a Kreml cáfolta azokat az orosz sajtóértesüléseket, amelyek tényként írták, hogy Karimov már nem él.
Csütörtökön, az ország fennállásának 25. évfordulóján felolvasták Karimov ünnepi beszédét, úgy beszéltek az elnökről, mintha még élne, noha addigra a nemzetközi sajtó és orosz blogok is arról cikkeztek, hogy a hét elején meghalt. Szülővárosát, Szamarkandot szerdán este kezdték el kitakarítani a hatóságok, a Csorraha mecset környékét lezárták, és előre nem tervezett felújításba kezdtek. Sok elemző szerint a vezető temetésére készülnek, már az emberek is biztosra veszik, hogy meghalt.
Üzbegisztánban a média teljes cenzúrája miatt sokáig egyáltalán nem írtak az elnök betegségéről vagy halálhíréről. Az állami újságában, a Halk Szoziban csak csütörtökön jelent meg az első, az államfő állapotáról szóló cikk. Ebben az üzbég kormány azt közölte, hogy Karimov állapota kritikus.
Karimov 1938. január 30-án született az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Szamarkandban. Anyai ágon tádzsik, apai ágon üzbég származású volt, de szüleit nem ismerte, egy szovjet árvaházban nőtt fel. Múltjáról keveset tudni, amit mégis, az sem biztos, hogy igaz: maga Karimov dolgozta ki a saját legendáriumát. Eszerint jó tanuló volt, könnyen felvették mérnök-, majd közgazdászképzésre az egyetemre. Kiváló eredményekkel végzett, majd 1964-ben csatlakozott a kommunista párthoz.
Itt gyors karriert futott be, 1970-re már titkárhelyettes volt, 1986 után a jogelőd üzbég tagköztársaság minisztertanácsának elnök-helyettesének választották. Jó időben került hatalomba: ekkor ért véget a Szovjetunió 1979-ben kezdett háborúja Afganisztánban. Az 1989-es békekötésnél úgy helyezkedett, hogy jó diplomataként tetszelegve ő legyen az Üzbég Szovjet Szocialista Tagköztársaság elnöke 1990-ben. Miután ez teljesült, 1991-ben hatalmát, az állami apparátust és propagandagépezetet kihasználva maga mellett kampányolt, ellenfeleit bemocskolta, csalt a szavazatszámláláskor. Nem meglepő módon Üzbegisztán első elnökévé választották.
Első ciklusa alatt látszatdemokráciát épített ki: intézményesítette a szabad választásokat, de a rendszert úgy alakította, hogy valódi ellenzék, kritikus civil társadalom ne jöhessen létre, biztos legyen az újraválasztása. A függetlenedés után kihasználta, hogy Üzbegisztán bőséges kőolaj-, földgáz- és aranykészletekkel rendelkezik. Úgy lavírozott, hogy Oroszország, az Egyesült Államok és a nyugati világ is tőle importáljon. A szovjet örökséget nem számolta fel: megtartotta a munkatáborokat, az iskolai szünidőben térítés nélkül dolgoztatta a gyerekeket és az elítélteket az ország gyapotültetvényein. Antiiszlamista és nemzetiségellenes politikát folytatott Üzbegisztánban, ezzel megteremtve az állandó indoklást a bebörtönzésekhez: aki szembemegy vele, az iszlamista/tádzsik/egyéb szélsőséges.
1996-ban népszavazáson hosszabbította meg elnöki hivatali idejét 2000-ig, amikor is új elnökválasztást tartottak, hogy megőrizzék a demokrácia látszatát. Egyetlen ellenjelölt indult, Abdulhafiz Jalalov, aki nyilvánosan hirdette, hogy csak alibiből jelölteti magát, ő maga is Karimovra szavazott, amit szintén nagydobra vert. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma elítélte a szavazást, mondván az üzbég embereknek nem volt valódi választásuk, szabadnak pedig semmiképpen sem nevezhető egy ennyire megbundázott voksolás.
A demokrácia színjáték volt a számára, a diktátorságot komolyan vette: 2005-ben fegyvertelen tüntetők vonultak fel Andijanban, hogy a rendszere és a teljhatalma ellen demonstráljanak. Karimov viszont parancsot adott, hogy éles lőszerrel lőjenek a tömegbe, legalább 1500 ember halt meg a hadsereg mészárlásában. 2007-ben letartóztatta az ellenzéki Üzbegisztáni Napfény párt vezetőjét, Sanjar Umarovot, az elkövetkező években több száz újságírót, aktivistát és politikust tartóztattatott le, hogy hatalmát fenntartsa. Kit árulás, kit szélsőséges nézetek terjesztésének vádjával.
Rendszerét Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz hasonló módon a titkosszolgálatokra építette: exszovjet kémekkel töltötte fel a vezető állami hivatalokat, afféle üzbég III/III-as besúgóhálózatokat épített ki. Még kriptamozgalmakat sem szerveztek a 31 milliós országban, mert biztos volt a letartóztatás. Putyin elnökkel nem csak ebben találták meg a közös hangot, kifejezetten jó, szinte baráti viszonyt ápoltak. Rendszeresen felköszöntötték egymást születésnapjaikon és karácsonykor. Nagy volumenű ajándékokkal lepték meg egymást. Orosz kollégája volt a bőkezűbb, amikor 2015-ben 890 millió dollárnyi államadósságot engedett el Üzbegisztánnak.
Az Egyesült Államok sem maradt le Karimov támogatásában: az afganisztáni szomszédság miatt az USA fontos katonai partnerévé vált. 2012-ben Barack Obama elnök egyeztetett vele a tálibok kiűzéséről, cserébe még ebben az évben kereskedelmi és beutazási szankciókat oldott fel az országról. De 2016-ban a külügyminisztérium bejelentette, hogy használt hadianyagot küldenek katonai segítségnyújtásként Üzbegisztánnak.
Pedig eddigre már túl voltunk azon, hogy 2014-ben saját lányát, az egykori popdíva, divattervező és vállalkozó Gulrana Karimovát is házi őrizetbe helyezte, mert nyilvánosan ellene beszélt. Hivatalosan korrupciós vádak miatt tüntette el a sokáig az utódjának gondolt Gulranát, akire addig a svéd, svájci és finn hatóságok is dolgoztak egy hozzáköthető telekommunikációs cég gyanús pénzfuttatásai miatt.
Fia egyáltalán nem született, így halála után kérdés, hogy milyen hatalmi átrendeződés lesz Üzbegisztánban. Bár kisebbik lánya, Lola Karimova-Tillyaeva élete végéig hű maradt apjához, ENSZ-diplomataként periférián van az ország politikai életében.