Eljelentéktelenedik a NATO, Putyin tálcán kapja meg Európát, az autoriter politikai vezetők orrára senki nem koppint majd, a világ pedig veszélyesebb hely lesz - sokan ettől tartanak azok után, hogy Donald Trump lett az Egyesült Államok új elnöke. De valóban ennyire sötét a helyzet? Biztonságpolitikai szakértők szerint korántsem ilyen egyszerű a helyzet.
Még márciusban, bőven a brit népszavazás és az amerikai elnökválasztás előtt írt egy elég borúlátó cikket Anne Applebaum amerikai történész a Washington Postba. Az írás lényege, hogy ha a britek kilépnek az EU-ból, Trumpból amerikai, Le Penből pedig francia elnök lesz, akkor nagyjából búcsút mondhatunk azoknak az értékeknek és intézményeknek, amelyek az ötvenes évektől határozták meg a nyugati világot. A kelet-európai viszonyokat is elég jól átlátó Applebaum konkrétan a NATO és az EU szétesését vizionálta abban az esetben, ha ez a fent említett három esemény bekövetkezik.
Applebaum cikkének megjelenése óta megszavazták a Brexitet, Trumpból pedig elnök lett. Már csak az oroszok által támogatott Marine Le Pen megválasztása kell ahhoz, hogy kiderüljön, az amerikai történésznek igaza lesz-e vagy sem. Az európai szélsőjobb és a populisták örülnek, mondván, bejött, amire számítottak, a liberális demokráciáknak előbb-utóbb annyi, azok pedig aggódnak - köztük Applebaum -, akik éppen ez utóbbi mellett állnak ki.
De tényleg olyan riasztó a helyzet, hogy már csak egy hajszál választ el minket attól, hogy például a NATO szétessen és Európa tálcán kínálja magát Oroszországnak?
Ha csak azt vesszük figyelembe, amit Trump a kampány alatt mondott, illetve abból indulunk ki, hogy az amerikai politikusok be is akarják tartani, amit a kampány alatt ígérgettek, akkor akár igazuk is lehet azoknak, akik egy veszélyesebb, az eddigieknél kiszámíthatatlanabb világot és egy növekvő orosz befolyást vizionálnak Európában.
De a helyzet korántsem ennyire fekete vagy fehér. Már csak azért sem, mert Trump sincs egyedül. Ott van az úgynevezett valóság, amivel ha elnökjelöltként nem is, de elnökként szembe kell néznie, akkor pedig pláne, ha saját szavazóinak is meg szeretne felelni. Ez a valóság pedig a politika minden területén, így a kül-és biztonságpolitikában is jelen van. A kérdés az, hogy mindez milyen hatással lesz ez Európára.
A biztonságpolitikai szakértők egyelőre nehezen tudják megválaszolni, mi várható. Ezzel persze nincsenek egyedül. Olyannyira nem, hogy például Putyin orosz elnök esküdt ellensége, a Svájcban élő Mihail Hodorkovszkij exoligarcha szerint sem lehet kiszámítani Trumpot, azt, hogy mit fog lépni, ez pedig Oroszország számára sem túl előnyös. Hodorkovszkij értelmezése szerint Putyin boldogabb lett volna egy kiszámítható, vele ellenséges Hillary Clinton vezette Amerikával, mint egy kiszámíthatatlan, de az orosz elnökhöz hasonlóan macsó Trumppal.
Még nem teljesen világos például az sem, hogy Trumpnak kik lesznek a tanácsadói és kik kerülnek majd be az elnöki adminisztrációba. Márpedig ez sokat nyom majd a latban. Trump tanácsadói körében megtalálható az a volt katonai hírszerző, Michael T. Flynn, akinek elege van abból, hogy több NATO-tagállam nem járul hozzá a katonai kiadásokhoz. Ezt Trump szóvá is tette a kampány alatt, a konklúzió pedig általában az, hogy az amerikaiaknak nincs közük ahhoz, ami Európában zajlik, így a konfliktusait a kontinens lehetőleg oldja meg maga. Ez leginkább Ukrajna miatt érdekes, amit valóban feladhat az Egyesült Államok.
És hogy mi következhet ebből? Abban az általunk megkérdezett biztonságpolitikai szakértők, Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, valamint Bartha Dániel, az Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány igazgatója is egyetértenek, hogy a NATO nem fog szétesni, Anna Applebaum vízióját mindketten erősen túlzónak, szélsőségesnek gondolják.
Wagner Péter szerint ha Flynn, vagy a hozzá hasonló figurák befolyással bírnak majd az új elnökre, akkor Trump normalizálni fogja a viszonyát Putyinnal. Azaz engedményeket tehet majd neki. Hogy milyen gesztusokat, arra egyelőre legfeljebb csak tippelni lehet, de Wagner szerint szó lehet arról, hogy csökken majd az amerikai katonai jelenlét Közép-Európában.
Bartha Dániel biztonságpolitikai szakértő viszont úgy látja,
Az oroszok elleni szankciós politika is mérséklődhet, az ukránok pedig nem kapnak fegyvereket.
Bartha nem tartja valószínűnek, hogy az amerikai katonai jelenlét a kelet-európai régióban (Lengyelország, Románia) csökkenne majd, vagy ha mégis, akkor ezek az országok - félve az oroszoktól - saját maguk fogják felfegyverezni magukat, méghozzá az amerikai hadiipar segítségével. És utóbbi nagyon fontos szereplője az amerikai külpolitika irányításának. Nem csak azért, mert a fegyvereket el akarja adni a fegyverlobbi, hanem azért is, mert ha csökken a fegyverkezés, akkor az amerikai munkahelyek megszűnésével járhat. Ez pedig az amerikai gazdaságnak nem tesz jót, és ezt üzletemberként Trump sem hagyná, ahogy politikusként sem.
Arra viszont számítani lehet, hogy Oroszország a közeljövőben teszteli Trumpot. Egy kis légtérsértés itt, egy kis légtérsértés ott, összetűzések Donyeckben, ezekre számítanak a szakértők. Bartha szerint ugyan a szíriai rendezésben Trump az oroszokra is számít, előbb-utóbb szembesülni fog azzal, hogy szüksége van NATO szövetségesekre. Ami nem ugyanaz, mint a NATO, például jelenleg Kurdisztánban csak a szövetségesek vannak jelen, mégis mindenki a képlet részének tartja a jelenlétet és Amerikának tett szívességként fogja fel. Erre korábban is voltak példák.
Trump azért is lesz nehéz helyzetben, mert hiába udvarolgatott Putyinnak, "orosz ügyekben" előbb-utóbb állást kell foglalnia, méghozzá az amerikai érdekek mentén. Nem hagyhatja válasz nélkül a kampány alatt történt kibertámadásokat, ráadásul az európai szövetségeseivel, a lengyeleket és a baltiakkal is együtt kell működnie, akikkel kapcsolatban nem mondhatja, hogy nem teljesítik a NATO-ban vállalt kötelezettségeiket. Ez pedig Bartha szerint egyet jelent azzal, hogy az orosz fenyegetést és befolyási törekvéseket lényegesen komolyabban kell vennie. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy ezért nyomást gyakorol majd az alulteljesítő NATO-tagállamokra, de a jól teljesítőknek védelmet kell garantálnia.
Wagner Péter szerint a legrosszabb forgatókönyv a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy
Washington szerepvállalása nélkül nem lennének új missziói, hiszen erre az európai országok önállóan aligha lennének képesek. Ennek azonban nagyon kicsi az esélye, és itt visszakanyarodunk a pénzhez: ha az amerikaiak az elszigetelődést választják és átengedik a teret az oroszoknak (vagy a kínaiaknak), akkor annak előbb vagy utóbb, de a gazdaságban látják majd a kárát, ez pedig Trump egyéb választási ígéreteit törheti ketté.
"Addig kísérletezhet csak Trump, amíg ezt az amerikai gazdaság és annak főbb szereplői, a multinacionális vállalatok, meg nem sínylik. Ha orosz és kínai gazdasági érdekek előnyt fognak élvezni a világon az amerikai befolyás csökkenése miatt, akkor azt nem fogják Trumpnak tolerálni az amerikaiak" - magyarázta Wagner Péter. "Trump szerintem vissza fog térni a megszokott, normális politikához és a hagyományos republikánus értékekhez" - ezt már Bartha Dániel jósolta.
Bár Trump ijesztő kijelentéseket tett a kampány alatt és nem egyszer a hozzá nem értését is megvillantotta, ráadásul még azt sem tudni, kik lesznek a tanácsadói, biztonságpolitikai téren akkor sem tudna 180 fokos fordulatot venni, ha nagyon akarna, részben a már említett okok miatt. Más kérdés, hogy az orosz propagandának mennyire tud vagy akar megálljt parancsolni. Ez azért is lényeges kérdés, mert szorosan összefügg azoknak az európai szélsőjobboldali, populista pártoknak az esetleges megerősödésével, amelyek orosz támogatást élveznek. Nem feltétlen anyagi, de akár politikai támogatást.
A közhiedelemmel ellentétben az Obama-adminisztráció sem túlzottan törekedett az orosz propaganda visszaszorítására, leleplezésére, noha ez a hibrid háború egyik fontos eszköze. Olyannyira nem törekedtek erre, hogy az orosz propaganda elleni tevékenységet leginkább amerikai pártalapítványok és nem kormányzati szervezetek támogatták (a pártalapítványok közül is többségében republikánusok), ezért Bartha Dániel szerint ezen a fronton nem lesz változás a jövőben sem, függetlenül attól, hogy Trump milyen viszonyban lesz Putyinnal.
– amennyiben Trump csinálja a külpolitikát. Bush esetében is láthattuk azonban, hogy egy Colin Powell vagy Condoleezza Rice típusú vezető mennyire eltérhet az elnöki irányvonaltól, ezért Bartha Dániel szerint korai még bármire is következtetni.