Fidel Castro halála után a világ vezető politikusai sorra teszik meg ilyenkor szokásos nyilatkozataikat. A megszólalók nagyjából három táborra oszlanak: a forradalmárból lett diktátor tisztelői, akik nagyvonalúan elfelejtik a Castro-rendszer diktatórikusságát, mérsékeltebb hangokra, amelyek érdemei mellett megemlítik az emberi jogi visszásságokat is, és a diktátorozókra, akik szerint Castro csak elnyomta a népét.
A katolikus egyházfő az óvatos, de nem egyértelműen elítélő kategóriába tartozik, ahhoz képest meglepően jóindulatúan nyilatkozott Castróról, hogy az jó kommunistához híven ateista volt. Az argentin egyházfő spanyol nyelvű üzenetet küldött Raúl Castro kubai elnöknek, melyben arról ír: bánatát szeretné kifejezni Fidel Castro testvérének és utódának, és imádkozik a volt államfő lelki üdvéért.
A kínai pártfőtitkár, Hszi Csin-ping egyáltalán nem fogta vissza magát a kubai elnök méltatásában, szerinte Castro nagy ember volt, akinek emlékét megőrzi a történelem, a világ pedig egy "jó és őszinte elvtársat vesztett el" a személyében. Hasonló szépeket mondott róla a mexikói, illetve a venezuelai elnök is.
Nicolas Maduro szerint néhai elődje, Hugo Chávez és Fidel Castro "lefektette az utat a két nép felszabadításához", és egy sor térségbeli társulást hozott létre, a történelem pedig őket igazolta. Enrique Pete Nieto mexikói elnk pedig a múlt század egyik jelképének nevezte Castrót, aki Mexikó barátja volt.
A nap folyamán az európai politikusoktól is záporoztak a halálhírre reagáló nyilatkozatok. Francois Hollande a huszadik század kimagasló egyéniségének nevezte a volt kubai államfőt. "Fidel Castro maga volt a megtestesült kubai forradalom, annak reményeivel és kudarcaival együtt", mondta a jelenleg épp Madagaszkáron tartózkodó francia elnök, aki szerint ideje teljesen felszámolni a kubai embargót.
Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök Castro halálával kapcsolatban azt mondta: kezdetben nagy reményeket ébresztő forradalmár volt, de fokozatosan diktátor lett belőle. Lubomir Zaoralek cseh külügyminiszter azt idézte fel, hogy bár Castro is küzdött a szabadságért, soha nem lesz képes megbocsátani neki, hogy 1968-ban támogatta, hogy a Varsói Szerződés országai a Szovjetunió vezetésével bevonuljanak Csehszlovákiába, leverve a szintén a szabadságot zászlajára tűző prágai tavaszt.
A brit külügy tartózkodó hangvételű közleményt adott ki, amelyben elismerték, hogy Castro ellentmondásos, de mindenképpen történelmi figura, és azt írták, egy korszak lezárul most Kubában. A minisztérium a most kezdődő új korszakban együttműködését ajánlotta fel a kubai kormánynak az emberi jogok kiterjesztésében.
Brüsszelben némi kommunikációs zavar támadt Castro halála után. Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker rövid közleményében azt írta, hogy Castro a múlt század történelmi jelentőségű alakja volt, és halálával egy olyan ember távozott, akit sokan hősnek tekintettek. "Örökségét a történelem fogja megítélni", tette hozzá Juncker.
Pár perccel korábban viszont Cecilia Malmström, a testület külkereskedelmi biztosa azt írta az egyik közösségi oldalon: Fidel Castro diktátor volt, aki ötven éven át elnyomta a népét, és furcsállja, hogy milyen sokan megemlékeznek róla. Mindennek a tetejébe Federica Mogherini, az EU külügyi főképviselője közleményében azt írta: Castro elszánt ember volt és történelmi alak.
Donald Trump, az Egyesül Államok következő, megválasztott elnöke nem lenne önmaga, ha nem sarkosan fogalmazott volna most is. A Twitterére először csak annyit írt ki, felkiáltójellel, hogy Fidel Castro halott. Pár órával később aztán rendes közleményt is kiadott, ebben Castrót brutális diktátornak nevezte, aki majd' hat évtizedig nyomta el a saját népét. Szerinte Castro öröksége: halálbrigádok, tolvajlás, elképzelhetetlen szenvedés, szegénység és az alapvető emberi jogok megtagadása.