Reformernek választották meg, végül pont a reformtervei miatt kellett lemondania Matteo Renzi olasz miniszterelnöknek. A nagy remények ismét kormányválságba torkolltak az olaszoknál, szürke technokraták jöhetnek, a populisták pedig tovább erősödtek. Mindez pedig nem tesz jót a rendkívül törékeny olasz bankszektornak sem, ami miatt egész Európa izgulhat.
Miután elbukta az elvben az alkotmányreformról, de valójában a kormány megítéléséről is szóló népszavazást, Matteo Renzi olasz miniszterelnök hétfőn benyújtja lemondását az államfőnek, ami újabb politikai káoszt hozhat az eurózóna harmadik legnagyobb gazdaságával bíró országában.
Olaszországban egyébként megvan ennek a hagyománya, az elmúlt hetven évben több mint hatvan kormány váltotta egymást. A balközép Demokrata Pártot vezető Renzi két és fél év után távozik a hatalomból, utódja pedig öt éven belül az ötödik kormányfő lesz Olaszország élén.
Az olaszok a szenátus jogköreinek visszavágásáról szóló, nem könnyen értelmezhető alkotmányos reformról szavaztak, de a voksolás valójában arról szólt, hogy menjen vagy maradjon-e Renzi kabinetje, a nemek győzelme esetére ugyanis a lemondását is előre belengette a kormányfő.
A 41 éves Renzi 2014-ben azzal az ígérettel került hatalomra, hogy felrázza a bénultságból Olaszországot, és magát szinte az elitellenes vonal képviselőjének beállítva azt ígérte, hogy újjáépíti a hírhedten rosszul működő intézményeket. A vasárnapi népszavazással pont a szenátus és a régiók jogköreit akarta csökkenteni, mivel szerinte a törvényhozás felsőházának túlhatalma kormányozhatatlanná teszi az országot.
Olaszországban ugyanis a parlament két háza azonos jogkörökkel bír, és a képviselőház és a szenátus eltérő politikai erőviszonyai és érdekei miatt gyakran tologatják egymás között a jogszabályokat, nagyon nehéz bármit is átverekedni a törvényhozáson. Az ellenzők szerint viszont a szenátus megtörésével túl sok hatalom koncentrálódna a miniszterelnök kezében, ráadásul az olaszok közül sokan egyébként is elégedetlenek voltak a kormány politikájával, így számukra jó alkalom volt a mostani referendum a kormányfő megbuktatására, függetlenül annak pontos tartalmától.
Sokak szerint Renzi reformjainak eddig kevés eredményük volt, és nem igazán tudott mit kezdeni a munkanélküliséggel, sem javítani a gazdasági helyzetet. Az elitellenes hullámot viszont hatékony tudta meglovagolni a populista 5 Csillag Mozgalom, ami a pártok közül a legaktívabban kampányolt a nemek mellett.
Miután Renzi beadta lemondását Sergio Mattarellának, az államfőnek egy sor konzultációt kell kezdeményeznie a parlamenti pártok vezetőivel, mielőtt új miniszterelnök-jelöltet kérne fel kormányalakításra. Renzi pártjának megvan a parlamenti többsége, így minden bizonnyal innen választ majd jelöltet az államfő.
Az egyik legvalószínűbb jelöltnek már előre Pier Carlo Padoan pénzügyminisztert tartották. A 66 éves politikus pont az a szürke, nem karakteres alak, akit bárki el tudna képzelni egy ilyen eredmény után a piacok és az indulatok megnyugtatására bedobott technokrata kormány élén. Padoan egyébként pénteken azzal próbálta nyugtatni a piacokat, hogy a nemek győzelme esetén „sincs esélye egy pénzügyi földrengésnek", de „lehet 48 óráig tartó turbulencia".
Szintén esélyes utódként emlegették Dario Franceschini kulturális minisztert, és Pietro Grassót, a szenátus elnökét is.
Mattarellának lehetősége lenne rendkívüli helyzetben előrehozott választásokat is kiírni, de nem sokan gondolják, hogy ehhez nyúlna a 75 éves volt alkotmánybíró, aki ritkán szól bele a napi politikába. Ez viszont nem jelenti azt, hogy még 2018 előtt ne futna ki végül mégis idő előtti szavazásba a mostani helyzet.
A népszavazás eredményétől függetlenül Renzi pártjának a kezében marad a parlamenti többség, de nagyon sok múlik a következő kormány összetételén, és hogy a bevándorlásellenes, euroszkeptikus pártok mennyit tudnak profitálni a mostani sikerükből. Az 5 Csillag mellett a bevándorlásellenes Északi Liga is előnyt kovácsolhat a népszavazásból, azonban hiába sürget mindkét párt előrehozott választásokat, önmagukban nem tudják kierőszakolni azt.
Ennek ellenére a Barclays bankház elemzői is azt jósolták előzetesen, hogy 2017 közepére írhatnak ki előrehozott választásokat, miután letudták a választási reformot, amivel a kisebbségi kormányzás lehetőségét akarják kiiktatni a rendszerből – nem mellesleg pont az 5 Csillag Mozgalom további erősödésétől tartva. Az 5 Csillag Mozgalom gyors egyeztetéseket sürget, hogy akár már 2017 elején megnyílhasson az út az előrehozott választások előtt.
Azonban jól jelzi, hogy mennyire sokrétű ellenzői tábor állt össze a népszavazáson, hogy a hagyományos pártok táborából sokan pont a populizmustól való félelmükben nem támogatták a reformelképzeléseket. Ők úgy látták, a miniszterelnök túlságosan szabad kezet kapna, ami pont a populistáknak adna túl nagy hatalmat, ha egyszer netalántán kormányra kerülnének. Erre hivatkozva a baloldalról is többen, köztük Mario Monti volt miniszterelnök is szembement Renzivel, most viszont az az érdekük, hogy stabilizálják a támogatottságukat a következő választás előtt, bármikor is lesz az.
A közvélemény-kutatások szerint egyébként Renzi Demokrata Pártja fej fej mellett áll az 5 Csillag Mozgalommal, a Silvio Berlusconi-féle Forza Italia viszont lehet, hogy nagyot bukna, nem véletlen, hogy nem híve az előrehozott választásnak.
Az eredetileg baloldali populista, euroszkeptikus és euróellenes 5 Csillag Mozgalmat 2009-ben alapította az idén 67 éves komikus, Beppe Grillo. 2010-ben indultak először választáson, de 2013-ban már 25,5 százalékukkal a legnagyobb párt lettek. Bár az EP-választáson alulmaradtak, a nyáron Virginia Raggi megszerezte a színeikben a római polgármesterséget. Most már a következő parlamenti választásokra készülnek. Itt írtunk róluk bővebben.
Az 5 Csillag Mozgalom most többek között az elitellenes hullámot is meglovagolva próbálna tovább erősödni.
Ma az az arrogancia veszített, ami az elmúlt években hatalmon volt
– mondta Luigi Di Maio, aki még csak 30 éves, de várhatóan az 5 Csillag Mozgalom miniszterelnök-jelöltje lesz a következő választásokon.
A párt térnyerését aggódva figyelik Brüsszelből, mert az egyik legfontosabb ígérete pont az, hogy népszavazást írna ki az eurózóna tagságról. Bár egyelőre kétséges, hogy ezt megszavaznák az olaszok, de eleinte a brexitről sem hitte el senki, hogy megtörténhet, ezért mindenkit idegességgel tölt el ez az ígéret.
A népszavazás bukását követő első reakciók nem mérhetők a brexitet és Trump megválasztását követő piaci kilengésekhez, de ebben az esetben már valamennyire beárazták a nemek győzelmét. Azonban bár a felmérések jól jelezték, hogy bukik a reform, a 20 pontos különbség a vártnál jóval nagyobb pofont jelent.
Az euró az eredmények hatására már az ázsiai piacokon húszhavi mélypontra zuhant a dollárral szemben, miután a piacok aggódnak, hogy a politikai bizonytalanság hazavághatja az egyébként is törékeny olasz bankrendszert, és növeli egy újabb eurózóna-válság esélyét. Ez újabb csapást jelent az Európai Uniónak is, ami így is számos válsággal néz szembe.
„A nemek győzelmét már bizonyos mértékben előre beárazták. Ezért én rövid távon nem várom az euró bezuhanását" – mondta Minori Uchida, a Tokyo-Mitsubishi Bank vezető elemzője.
Hosszú távon viszont bizonytalan a bankrendszer jövője. A legnagyobb közvetlen vesztese a népszavazásnak Olaszország harmadik legnagyobb bankja, a Monte dei Paschi di Siena lehet, aminek ötmilliárd euróra lenne szüksége decemberben, hogy elkerülje az összeomlást. Ha a befektetők a politikai káosztól tartva kivárnak, akkor állami beavatkozásra lenne szükség, ez viszont politikailag elég népszerűtlen lenne.
A közpénzből való bankmentés eleve nem népszerű dolog, ráadásul a csőd esetén a kisbefektetőknek és a betéteseknek is részt kellene vállalniuk a veszteségekből, tehát sok háztartás veszítene megtakarításaiból, ami politikai szempontból vállalhatatlan lenne a demokrata párti kormánynak a jelenlegi helyzetben.
A Monte dei Paschi di Sienával kapcsolatban a legnagyobb félelem, hogy ha becsődöl, az dominóhatást válthat ki a nagyon gyenge és fragmentált olasz bankpiacon, és sok másik pénzintézet is követheti. Olaszországban ugyanis jó pár bank nagy bajban van, összesen 360 milliárd eurónyi bedőlt hitellel rendelkeznek, ami miatt súlyos pénzügyi problémákkal és tőkehiánnyal küzd a bankrendszer.
Így nem kellene nagy lökés ahhoz, hogy egy nagyobb bankválság kerekedjen a dologból, és miután egész Európára igaz, hogy nagyon sok a problémás bank, ez az egész eurózónát fenyegetheti. Az első reakciók alapján azért itt még nem tartunk, de a Monte Paschi di Siena sorsa az európai politika fontos témája lesz a következő napokban.
Elemzők azt is kiemelték, hogy nemcsak a népszavazás eredményét kell figyelni majd, hanem hogy mit lép rá az Európai Központi Bank. Az Európai Központi Bank csütörtökön ülésezik, amin a várakozások szerint akár az olasz helyzetre is reagálhat, ha a piacok reakciója ezt megkívánja.
A bankok gyengesége azonban csak egy nagyobb probléma tünete, Olaszország fő baja ugyanis az, hogy az 1990-es évek óta nem igazán tud növekedni. Ezt a gondot pedig csak mélyíti a mostani népszavazás, ami valahol azt az üzenetet hordozza, hogy az ország csak azért sem képes a reformra, a populizmusra viszont annál inkább hajlamos. Márpedig változtatások nélkül hosszú távon akkor sem lesz jobb a helyzet, ha most végül mégis megmenekül a bankrendszer.