Nagyjából félmillió embernek kellett elhagynia az otthonát a török hatóságok egy éve tartó brutális zaklatásai miatt, ami felveti a kollektív büntetés gyanúját – olvasható az Amnesty International (AI) jelentésében.

Ahogyan az ellenzékinek tekintett kurdok elleni leszámolás egyre nagyobb méreteket ölt, Diyarbakir történelmi központjából a fokozott biztonsági intézkedésekre hivatkozva egy éve mindennap embereket üldöznek el a török hatóságok. Az egykor nyüzsgő kerületben álló házakra fegyverekkel lőttek, lerombolták, majd kisajátították azokat, hogy a területen új házakat építsenek és egyéb beruházásokat indítsanak.

Egy évvel a kijárási tilalom bevezetése után, több tízezer ember még mindig nem térhet haza az otthonába. Küzdenek a mindennapos túlélésért, az elnyomás pedig egyre nő. Miközben a délkelet-törökországi civil szféra elleni támadásokról gyakran olvasunk a hírekben, kevesen számoltak be a kényszerkilakoltatásokról, amelyek a nemzetbiztonság ürügyén teszik tönkre az átlagemberek életét

– mondta John Dalhuisen, az Amnesty International európai igazgatója.

A Kurdisztáni Munkáspárthoz (PKK) sorolt erők és a török biztonsági csapatok közötti harcok 2015 júliusában robbantak ki újra, amikor a tűzszünet ért véget. A fegyveresek önálló kormányt jelentettek be a területen, barikádokat emeltek és árkok ástak Surban (Diyarbakir központi részén) és más délkelet törökországi városokban. A hatóságok válaszul 24 órás kijárási tilalmat, és komoly fegyveres ellenőrzéseket és műveleteket vezettek be a területen.

2015. december 11-én a Surt alkotó tizenöt területből hatban 24 órás kijárási tilalmat vezettek be, vagyis az emberek még annyi időre sem hagyhatták el az otthonaikat, hogy élelmet vagy gyógyszer vegyenek. A rendőrség a beszámolók szerint utasította az embereket, hogy hagyják el lakásaikat. Hosszú ideig nem volt víz és áram, miközben a házakat katonai rakétákkal és fegyverekkel lőtték.

Surban az összecsapások 2016 márciusában ugyan véget értek, de a kijárási tilalom hatályban maradt a kerület legnagyobb részében. A kényszer kilakoltatásokat követően a török hatóságok majdnem mindegyik lakóingatlant kisajátították, néhányat pedig egyszerűen a földig romboltak. A rombolás és a kijárási tilalom nagyjából lehetetlenné teszi, hogy bárki visszatérjen. Néhányan mégis megpróbálták. Ők azzal szembesültek, hogy az otthonaikat átkutatták, lakásaikat kifosztották vagy egyszerűen tönkre tették a dolgaikat. 

A kilakoltatott lakók nem tudnak megfelelő, megfizethető alternatív lakást találni, és küzdeniük kell, hogy az alapvető szolgáltatásokhoz hozzáférjenek. A kilakoltatás miatt sokan vesztették el az állásukat, gyerekeiknek pedig ki kellett maradniuk az iskolából.

A lakók szerint nem igaz a hatóságoknak az az állítása, hogy a kijárási tilalomra és a házrombolásokra nemzetbiztonsági érdekek miatt van szükség, ugyanis a harcok már nyolc hónapja véget értek. Szerintük valójában a területre van szükségük, hogy új házakat építsenek. A 2012-ben már napvilágot látott városfejlesztési terv újra napirendre került, de a részletek továbbra is homályosak, a lakókkal pedig senki sem konzultált. Törökországban már így is hagyománya van, hogy erőszakkal telepítsenek ki embereket, akik aztán soha nem térhetnek vissza a lakóhelyükre.

Sokkoló látni, hogy a Surban történtek többtucatnyi délkelet-törökországi városban is megismétlődnek. A kormánynak be kell szüntetnie a kijárási tilalmat, teljes körű kártérítést kell nyújtania az embereknek, és segítenie kell, hogy hazatérhessenek a megmaradt otthonaikba vagy legalább azok környékére

– áll az AI jelentésében.