A most elfogott kun-mediátoros Marcsi búvóhelyét, Belize-t egy brit ügyeskedő üzletember formálta hosszú évtizedek alatt saját offshore-játszóterévé. Az országon sok milliárd összecsalt dollár folyt át, olyannyira, hogy az amerikai hatóságoknak is elegük lett, és néhány éve külön kis háborút indítottak a belize-i pénzügyi rendszer amerikai szereplői ellen.
Lord Michael Ashcroft egy elképesztő hatalommal rendelkező ember. A vagyona nagyjából annyi lehet, mint Belize GDP-je. Nem olyan, akivel ujjat húz az ember. De ez a mi házunk, a mi országunk, itt mi vagyunk az urak.
2009-ben kelt ki így a kis karibi ország, Belize miniszterelnöke egy brit vállalkozó-politikus, de mondhatjuk nyugodtan azt is, hogy a helyi kiskirály ellen. Ashcroft ugyanis addigra gyakorlatilag teljesen saját játszóterévé tette a brit birodalomról 1981-ben függetlenedett országot.
A most 70 éves brit üzletember a karibi országban nőtt fel, és 1984-ben alakította meg a Belize Holdingsot, amin keresztül komoly érdekeltségeket szerzett a helyi telekomágazatban, ingatlanbizniszben, citrusgyümölcsök kereskedelmében. 1987-ben pedig megvette a Royal Bank of Canadától a legnagyobb belize-i bankot, ezzel megszerezve az ottani pénzügyi piac több mint felét. Három év múlva az ország – részben az ő tanácsára – elfogadott egy törvényt, amivel lényegében offshore pénzügyi központtá alakították Belize-t.
Ashcroft innen tulajdonképp egy személyben működtetett egy nagy offshore-birodalmat. 2001-ben a Guardian közölt cikket arról, hogy a totálisan átláthatatlanul működő Belize Bankra az amerikai hatóságok is felfigyeltek. Nem igazán tetszett nekik, hogy a helyben regisztrált cégeket – a regiszter is Ashcroft kezében volt – senki nem világította át, így mindenféle jövedelmet simán be lehetett tenni a bankba, de akár kamu cégek alapítására, kamu kimutatások gyártására is jó volt az egész rendszer, állították az amerikaiak.
„A tulajdonosok, részvényesek, ügyvezetők és munkatársak nevét nem kell benyújtani a belize-i kormánynak, és ezek nem lesznek nyilvánosan sem elérhetők” – írta a New York Times újságírója abban a cikkében, amiben a belize-i offshore számlanyitási lehetőségeket szedte össze.
Az amerikaiak két ügyet külön is megemlítettek: 1993-ban két kaliforniai létrehozta a Banner alapot, ami valójában egy belize-i cégen keresztül csalt ki 6,5 millió dollárt tízezer amerikai és brit befektetőtől nagy hozam ígéretével. A másik ügyben egy amerikai csempész 700 ezer dollárnyi drogpénzt tett be belize-i számlákra.
Ashcroftra azonban nem tudtak semmit rábizonyítani, csak annyi volt biztos, hogy közben nagy, illegálisan szerzett vagyonok vándorolnak az adóparadicsom és nem mellesleg drogelosztó központ Belize-be. A brit férfi minden illegális tevékenység vádját visszautasította, mint ahogy azóta mindig teszi, amikor felmerülnek hasonló bírálatok. 2005-ben a kormány nyomására azért kicsit átláthatóbbá kellett tennie a bankját, 2007-ben csak azért nem lett baja a pénzmosásellenes törvény 80 rendbeli megszegésének gyanújából,
2009-ben pedig – a cikk elején idézett erős mondatok után – Belize államosította az Ashcroft cégének vélt Telemedia telekomvállalatot.
Hogy ekkortájt mennyire vonzó volt Belize a csalóknak, arra jó példa, hogy 2010-ben egy piramisjátékos amerikai átverőművészt, Darren Berget pont azelőtt kaptak el, hogy a 100 millió dolláros összelopott vagyonát Belize-be akarta átmenteni, és ő maga is oda akart költözni. Ebből aztán semmi nem lett, viszont kapott 18 évet az egészért. És Belize-ben kötött ki a 2000-es években minden idők legnagyobb kanadai piramisjátékának bevétele is, nagyjából 300 millió dollár.
A Belize–Ashcroft-kiszorítósdinak azonban még nincs vége: 2013-ban elvették a brittől a helyi cégjegyzék (IBCR) működtetését és a helyi hajóregisztrációs rendszer ellenőrzését is.
Az amerikai hatóságok sem szálltak le Ashcroft birodalmáról, és az abban vagyonokat tároló amerikaiakról. 2014-ben az FBI lebuktatott egy pénzmosó hálózatot, amely hat, belize-i érdekeltségű cég segítségével csalt el 500 millió dollárt. Aztán idén egy floridai bíróságon konkrétan el is hangzott: „nagyon valószínű”, hogy az Ashcroft-féle Belize Bank Internationalt (BBI) és a Belize Corporate Servicest (BCS) arra használták amerikaiak, hogy elrejtsenek pénzt és elkerüljék az adófizetést, vélhetően már 2006 óta.
Felhívták a figyelmet arra is, hogy a BBI és a BCS eleve úgy hirdette a szolgáltatásait a nemzetközi ügyfeleknek, hogy „elsőrangú diszkréció, titoktartás és egyszerűség”. Mindezek miatt Amerika simán feketelistára tette a két céget, olyanok mellé, mint a UBS és Credit Suisse svájci bankok. A Guardian szerint az amerikai nyomozás miatt az Ashcroft-bankokból fél év alatt a betétek 75 százalékát kivették az ügyfelek.
Ashcroft fontos finanszírozója volt a brit Konzervatív Pártnak, sőt, 1998 és 2001 között hivatalosan is pártpénztárnokként dolgozott. 2005-ben elnökhelyettes lett, 2010-ig viselte a tisztséget. A Guardian szerint 5,4 millió font érkezett a köreitől az évek alatt a párthoz. Volt olyan összeg, amit kifejezetten Theresa May újraválasztására szánt. A politikus-üzletember a brexitet is támogatta. Ő a ConservativeHome és PoliticsHome weboldalak tulajdonosa.
Ashcroft a társszerzője volt a Call me Dave-nek, annak a David Cameron életéről szóló könyvnek, amely kirobbantotta a „Disznó-gate-et”, azt állította ugyanis, hogy a brit kormányfő ifjúkorában beletette a péniszét egy halott disznó szájába. A könyvet úgy tekintették az elemzők, mint a Cameron-kormányban mellőzött, sértődött Ashcroft kvázi bosszúját.
A kemény amerikai fellépés sikere is, hogy 2015-ben újabb csalót kapnak el Belize-ben az Interpol és az amerikaiak összefogásával, mégpedig
David Nanes Schnitzert. A „főnöke”, azaz a csalás kitalálója ekkor már 110 éves börtönbüntetését töltötte.
Belize a magyar politikában az MTI archívuma szerint 2010-ben került elő először. A Fidesz akkor azt kifogásolta, hogy a Hadik kávéház tulajdonosi hálója egy belize-i székhelyű céghez vezet. 2013-ban egy miniszteri válaszból derült ki (pdf), hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) sok olyan cégnek osztott pénzt, amelyek offshore paradicsomokban, például Belize-ben vannak bejegyezve. Petykó Zoltán NFÜ-vezér nem sokkal később – „természetesen” ettől teljesen függetlenül – lemondott posztjáról.
2014-ben a Bisnode nevű cég Indexen is közölt felmérése alapján Belize a 6. legnépszerűbb magyar offshore-célpont volt, az éves növekedést, azaz az ott alapított magyar érdekeltségű cégek számát tekintve pedig 3. helyen állt.