Azok az emberek, akik előszeretettel látnak át a szitán, és a világ kérdéseire a választ nagy összefüggésekben keresik, joggal teszik fel a kérdést, hogy miért járnak terroristák iratokkal merényleteket elkövetni, és miért esnek azok könnyebben ki a farzsebükből, mint hétvégén a bulinegyed részeg angol tudósainak útlevelei. A német Bild egyik mai cikke erre a kérdésre ad választ. 

A Charlie Hebdo szerkesztősége ellen elkövetett merényletet, a nizzai ámokfutást és a berlini támadást is összeköti az a részlet, hogy mindhárom esetben iratokkal a zsebükben indultak el a támadók, amit aztán úgy tűnt, hogy a nagy kapkodásban hátrahagytak a hatóságoknak. 

Hogy egyáltalán miért van náluk irat, arra elég egyszerű a magyarázat: ha belefutnak egy igazoltatásba, legalább minimális esélye megvan annak, hogy továbbengedik őket és nem akadnak fent egy ellenőrzésen útközben. Az már azonban nem annyira egyértelmű, hogy ezeket miért hagyják maguk után. 

Az egyik ok, hogy egy merényletnél bele van kalkulálva, hogy az a merénylő halálával végződik, sokszor akár az elkövető holttestének teljes roncsolódásával. Az elkövetőnek viszont fontos, hogy be lehessen azonosítani és összefüggésbe lehessen hozni egy terrorszervezettel, különben tűnhet egy akció akár egy véletlen balesetnek is. Az iratok hátrahagyására úgy kell tekinteni ezeknél a cselekedeteknél, mint egy mártírvideóra, amely igazolja a szándékosságot és összeköti a merényletet egy csoporttal. 

Az ISIS egyik legveszélyesebb fegyvere, hogy magányos szociopaták is csatlakozhatnak, és egy merényletet egyáltalán nem biztos, hogy egy kiképzett ember végez el, így nem csak a társadalomnak, vagy az ügyben nyomozó hatóságoknak, de magának az Iszlám Államnak is egy üzenet lehet a hátrahagyott igazolvány. Ezzel a témával többek között ebben a videóban is foglalkoztunk: 

Egy merénylet véghezvitele egy nárcisztikus, gőgös személyiségben gyökerezik, aki saját magát  egy magasabb hatóság, illetve istenség meghosszabított karjaként látja, és aki felhatalmazva érzi magát arra, hogy másoknak ártson. Ezért fontos nekik, hogy a mártírvideókban összemossák az áldozatok állítólagos bűnösségét, illetve azoknak az állítólagos bűnösségét, akiket az áldozatok testesítenek meg, hogy így a támadást egy szükséges cselekedetnek állítsák be.