Elbúcsúztatták a moszkvai Megváló Krisztus székesegyházban Andrej Karlovot. Az ankarában meggyilkolt orosz nagykövet temetésén részt vett az orosz elnök is. Vlagyimir Putyin a rendezvény miatt egy nappal elhalasztotta az év végi nemzetközi sajtótájékoztatóját.

A 62 éves diplomata – aki 1976-tól kis megszakítással tíz éven át Észak-Koreában dolgozott, koreaiul is beszélt, tanulmányai is a térséghez kötődtek – három éve került Ankarába, igen érzékeny időben: ekkor a két ország vezetőjének szoros barátsága és a stratégiai partnerség volt a meghatározó, ami Szíria miatt romlott meg, tavaly nyílt ellenségeskedéssé vált, hogy idén nyáron ismét kibéküljön Recep Tayyip Erdogan az orosz elnökkel. Ez is az oka annak, hogy a kiállításmegnyitón végrehajtott gyilkosság nem vezetett újabb súlyos konfliktushoz Ankara és Moszkva között. 

A gyilkosságot magyarázó okokról csak találgatás folyik: orosz elemzőknél hamar felvetődött, hogy az Egyesült Államok hajthatta végre, hogy ismét összeugrassza az orosz és a török vezetést – ehhez passzol az a török állítás, hogy a török rendőrség kötelékében szolgáló Mert Altintas a török elnök egykori szövetségesének, az Erdogannal már évek óta szembekerült, és az Egyesült Államokban élő Fethullah Gülen híve volt. Ez a verzió azért is kényelmes Ankarának, mert egyúttal újabb indokot szolgáltat a nyári, Erdogan elleni sikertelen puccs utáni leszámolásra, amiért sok kritika érte Erdogant. A török elnök magyarázata szerint a puccsot Gülen szervezte.

A fenti – lényegében két, egymással összekapcsolódó – verzión túl kötelező jelleggel számításba jött, hogy a szíriai felkelők szervezték a gyilkosságot. Elvégre Altintas maga is azt kiabálta a gyilkosság után, hogy Aleppóért állt bosszút, ahonnan az orosz erők segítségével Bassar Aszad szíriai elnök erői kiszorították a felkelőket, hozzájárulva az egykor kétmilliós város humanitárius katasztrófájához.

Emellett a szíriai kérdésben török-orosz közeledést ellenző Szaúd-Arábia is felmerült a gyilkosság szervező erejeként, de nem lehet kizárni a legegyszerűbb verziót sem: a magányos merénylőét. Egyelőre nem sikerült megerősíteni, hogy Altintasnak valóban szoros kapcsolata lett volna.

A temetés mellett az orosz sajtó azonban inkább a New York Daily News újságírójára figyel, aki a gyilkosság után arról írt, hogy Oroszország szíriai politikájának ismeretében inkább az a furcsa, hogy nem történt korábban hasonló merénylet. Gersh Kuntzman szerint a véres putyini diktatúra képviselőjeként Karlov kézenfekvő célpont volt. Az újságíró a gyilkosságot a náci Németország párizsi diplomatája, Ernst von Rath lelövésével állította párhuzamba, és az igazság pillanatának nevezte a történteket.

Újabb cikkében Kuntzman visszautasította, hogy bocsánatot kellene kérnie cikkéért. Szerinte előbb ezt Putyinnak kellene megtennie, aki „ágyúzza Ukrajnát, elrabolta a Krímet, civileket gyilkol Szíriában, beavatkozott az amerikai elnökválasztásba, háborús bűnöket követett el Csecsenföldön, békefenntartókat ölt meg 2008-ban Grúziában, megmérgeztette Alekszandr Litvinyenkót Londonban és talán lelövette Lech Kaczynski lengyel elnök gépét 2010-ben.”

Az orosz elnök szóvivője beszámíthatatlannak nevezte a cikk szerzőjét – írta a Kremllel kritikus Dozsgy tévécsatorna, amelynek működését egyébként adminisztratív eszközökkel igyekezett ellehetetleníteni az orosz vezetés, mostanra kizárólag az internetre szorítva a médiumot.