Tíz év börtönre ítélték a helsinki rendőrség drogellenes osztályának vezetőjét, miután kiderült róla, hogy valójában ő a finn drogbáró. Az eset megrázta Finnországot, ahol sem a bűnözés, sem a korrupció nem jelent komoly társadalmi problémát. Jari Aarno.
Igencsak megdöbbentette a finn közvéleményt, amikor 2013-ban letartóztatták a helsinki rendőrség drogellenes osztályának vezetőjét, Jari Aarniót, mondván, ő irányította az egyik legjelentősebb finn drogkereskedő bandát. Meghatározó szerepet játszott abban, hogy csempészek 2011-2012-ben csaknem 800 kiló marihuánát csempésszenek Hollandiából Finnországba.
Az 58 éves exfőrendőrt csütörtökön tíz év börtönre ítélte a bíróság . Az Aarnio-ügy az egyik legjelentősebb bűnesetként vonul be a finn kriminalisztika történetébe, hiszen egy olyan országban derült ki egy főrendőrről, hogy valójában egy korrupt gengszter, ahol alig van korrupció. A Transparency International szerint Finnország a világ 3. legkevésbé korruptabb állama, arrafelé sem a bűnözés, sem a kábítószer-fogyasztás, sem a korrupció nem jelent komoly társadalmi problémát.
A munkáscsaládból származó Jari Aarnio 1979-ben szerelt fel rendőrnek. Járőrként kezdte, de egy év múlva már a helsinki rendőrség drogellenes részlegénél dolgozott, 1999-ben pedig annak vezetője lett. Megérdemelten kapta meg ezt a posztot, legalábbis annak fényében, hogy kinevezése előtt sorra zsebelte be a kitüntetéseket. 1987-ben az Év Rendőre volt, rendőri érdemkeresztet is kapott, és állítása szerint egyszer egy kézigránáttal majdnem megölték. A kollégái Császárnak hívták.
A helsinki drogellenes osztály 2007-ben új stratégiát eszelt ki: ha egy bűnöző rendőrségi informátor lett, akkor cserébe a zsaruk elnézték a kisebb-nagyobb bűncselekményeit. Hasonló volt ez ahhoz, ahogyan a kilencvenes években Magyarországon "kereskedett" egymással a rendőrség és az alvilág. Csakhogy ez igen sikamlós terep és megfelelő, írott szabályok híján elmosódhatnak a határok, a rendőrből könnyen bűnöző válhat, a szerepek felcserélődnek.
Aarniónak és néhány kollégájának már ebben az időszakban sikerült is átlépnie a határokat. Nem csak bűncselekmények felett hunytak szemet, de az együttműködéséért cserébe figyelmeztettek bűnözőket arról, milyen nyomozást folytat ellenük a drogellenes osztállyal amúgy erősen rivalizáló "finn FBI", a Nemzeti Nyomozó Iroda. Igaz, akkor ezek a vádak nem álltak meg Aarnio ellen, aki ennek ellenére otthagyta a rendőrséget. Egy privát cégnek kezdett el dolgozni és csak 2011-ben tért vissza a drogellenes osztályhoz. Két évvel később viszont már nem úszta meg. De ehhez kellett egy prostituált, aki kitálalt a hatóságoknak a rendőri vezető piszkos ügyeiről.
A prostituáltat a bírósági iratok csak Saara néven említik. Saara és Aarnio akkor kötöttek barátságot, amikor a nő a rendőrség informátora lett. Egy börtönben ülő, bosszúszomjas bűnöző Saara segítségével juttatott el egy listát társainak, a listán azoknak a neve szerepelt, akiket meg akart öletni. Állítólag köztük volt Aarnio is. A prostituált azonban a rendőrséghez fordult, együttműködött a zsarukkal, így később a gyilkossági kísérlet bírósági tárgyalásán már tanúként szerepelt. Ekkor kötött szorosabb barátságot Aarnióval. Valójában ez munkakapcsolat volt, a nő állítása szerint ugyanis Aarnio futtatta őt, ügyfeleket szerzett neki.
A barátságnak azonban 2011-ben vége szakadt, miután Saara prostitúcióból származó pénzének egy részét, több mint ötmillió forintot Aarnio ellopott tőle. A nő többször elmesélte a rendőröknek, hogy mit művel Aarnio, de ők nem hittek neki, ezért aztán közvetlenül a belügyminisztériumhoz fordult. Ott már komolyan vették a bejelentését és nyomozást indítottak. Végül a prostituált vallomása okozta Aarnio vesztét. Egyre több bizonyíték gyűlt össze ellene, így hát 2013-ban letartóztatták. Másfél évig ült előzetes letartóztatásban abban a börtönben, ahová korábban ő juttatta a bűnözőket.
A nyomozók Aarnio házának kertjében eldugott készpénzt találtak. Egy virágágyás alá rejtett ládában több mint 25 millió forintnak megfelelő összeget találtak a nyomozók - ez volt az egyik legerősebb bizonyíték ellene.
Aarnio akkor azzal védekezett, hogy a pénzt valaki más tette oda. A helyzetet bonyolította, hogy az elrejtett pénzt nem az első házkutatáskor találták meg a nyomozók, hanem csak másodszorra. Igaz, a két keresés között eltelt időben az éppen előzetes letartóztatásban lévő Aarnio a börtönből megkérte egy kollégáját (más értesülések szerint a feleségét), hogy tegyen forgácsot a virágágyásra. Később ezt azzal magyarázta, hogy nem szerette volna, ha a virágágyás a hideg időben megfagy.
Ugyanakkor Aarniónak volt még több mint 144 millió forintnyi készpénze. Erről azt állította, hogy egy finn milliárdostól kapta, akinek az elmúlt években biztonsági ügyekben adott tanácsokat. De hogy ki ez a gazdag finn, azt nem árulta el, arra hivatkozva, hogy az illető anonim szeretne maradni.
Aarnio ellen az első bírósági ítélet 2015-ben született. Akkor 1 év 8 hónap börtönre ítélték egy korrupciós ügy miatt, ennek nem volt köze a drogkereskedelemhez. Aarnio egy Trevoc nevű cégtől vásárolt a helsinki rendőrségnek megfigyelő berendezéseket. Csakhogy a cégben tulajdonos volt egy biztonsági cég, amelynek a tulajdonosa az egyik legnagyobb finn szervezett bűnözői csoportnak, az Egyesült Testvériség vezetőjének a nővére volt. Az Egyesült Testvériség egy 2010-ben alakult motoros banda. Több más bandából jött létre, állítólagos vezetője pedig egy Keijo Vilhunen. A banda főleg kábítószerüzletben utazik. (Ebben a korrupciós ügyben egyébként nem csak Aarniót vádolták meg, hanem a finn titkosszolgálat, a Supo egyik munkatárását is.)
Vilhunen és Aarnio a kilencvenes évek óta ismerte egymást. Még a rendőrségen belül is csodálkoztak ezen a kapcsolaton, ami nyílt titok volt. Olyannyira, hogy a rendőrségen tudták: ha Vilhunen ellen folytatnak nyomozást, akkor annak nem nagyon lesz eredménye. Amikor a prostituált Saara vallomása után a Nemzeti Nyomozó Iroda és az ügyészség kifaggatta Vilhunent, a bűnöző részletesen beszámolt minderről. Konkrétan arról, hogy a drogbiznisz feje nem más, mint Aarnio, ő áll a hasiscsempészet mögött, ő a legnagyobb hal. Csakhogy a bíróságon Vilhunen már mindezt tagadta. Kérte, a nyomozás során tett vallomását ne vegyék figyelembe, mert azt a rendőrök nyomása alatt tette, a zsaruk pedig mindenáron Aarnióra akarták húzni a vizes lepedőt, ezért adtak a szájába olyat, amit ő nem is mondott.
Aarnio házában, egy cipőben megtalálták azt a mobiltelefont, amit a férfi a sötét ügyleteihez használt. Számtalan üzenetet is találtak benne, kiderült, hogy erről a telefonon legtöbbször Vilhunennel kommunikált. Védekezésében a volt rendőr azt állította: a fedett munka miatt kellett ilyen telefon és a SIM-kártyákat is csak azért cserélte olyan sűrűn, hogy biztonságban legyen a munkája során.
A vádirat szerint Aarnio igyekezett jól konspirálni. Olyan bűnszervezetet irányított, amelyben az alatta állók közvetlenül nem álltak egymással kapcsolatban. Az erőssége pedig a hivatali pozíciójából is adódott: büntetőeljárásokkal tudott fenyegetni, de arra is képes volt, hogy a kollégáit félrevezesse egy-egy nyomozásnál. Ebben volt az ereje és emiatt tartottak tőle a bűnözők. Utólag különösen érdekes, hogy Aarnio 2000-ben a finn köztévének adott interjújában arról beszélt, hogy a drogkereskedelemmel foglalkozó szervezetek valódi vezetői ellen nem nagyon vannak bizonyítékok, mert a valódi vezetők a "bukott srácok mögé bújnak". Mintha csak magáról beszélt volna.
Merthogy valóban Aarnio irányított mindent. 2011 decemberében például a helsinki drogellenes osztály kapott egy fülest a holland rendőrségtől, hogy nagy mennyiségű hasis érkezik majd Finnországba. Ezt a szállítmányt Aarnio felügyelte. Aarnio ezért arra figyelmeztette az embereit, hogy ne vegyenek át Hollandiából érkező árut, nehogy lebukjanak. Egy Halász gúnynevű embere, bizonyos Peter-Mikael Fagerholm nem hallgatott rá, el is kapták. Kilenc évet kapott. Annak érdekében, hogy enyhítse büntetését, Peter-Mikael Fagerholm 2012-ben úgy döntött, bemártja Aarniót és ellene vall. Válaszul Aarnio a férfi ügyvédjéhez küldött két megtermett bandatagot és rajtuk keresztül megüzente a lekapcsolt drogdílernek: vonja vissza a vallomását, máskülönben neki és a családjának is baja esik. Hogy nyomatékot adjon a fenyegetésnek, elintézte, hogy Fagerholm cellájába kerüljön az Egyesült Testvériség egyik bandatagja. A fenyegetés hatott, a férfi jelentősen módosította korábbi vallomását.
Nem Vilhunen volt az egyetlen, aki a bíróságon már tagadta, amit a nyomozás során mondott és azt állította, hogy a nyomozók elferdítették a szavait. Az Aarnio elleni vád koronatanúja, egy drogdíler nő is hasonlóképpen tett, pedig ő kulcsfontosságú volt az ügyben. Ő volt ugyanis az egyetlen ember, aki közvetlen kapcsolatba tudta hozni Aarniot a drogkereskedelemmel. A helyzetét ráadásul bonyolította, hogy a tárgyalás során kiderült: az egyik kihallgatójával szorosabb viszonyba került, sőt, a kihallgató kisebb-nagyobb ajándékokkal is kedveskedett neki.
Az Aarnio-ügy az egész finn rendőrségre rossz fényt vetett, rendőrségi vezetők nem győzték magyarázni, hogy elszigetelt esetről van szó. A tárgyalás során eközben fény derült a rendőrségen belüli rivalizálásokra is, így például arra, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda és a drogellenes osztály nyomozói mennyire utálták egymást. Ez egy évtizedekre visszanyúló viszály, olyannyira legendásan nem jó az együttműködés, hogy a kilencvenes években egy ízben a finn FBI és a drogellenes egység tagjai egymásra lövöldöztek egy benzinkútnál, mert azt hitték a másikról, hogy egy rivális bűnözői banda.
A drogellenes rendőrök Aarnio lekapcsolása után arról panaszkodtak, hogy messze nem olyan hatékonyak, mint Aarnio idejében és már informátorokat is nagyon nehezen tudnak beszervezni az alvilágból, merthogy mostantól az informátorok neveit regisztrálniuk kell.