Adócsalásért ül a vádlottak padján a németek leghíresebb titkosügynöke. Fiatalon túszokat szabadított ki a Hezbollah és kolumbiai gerillák fogságából, RAF-terroristákat, biztosítási csalókat és drogdílereket buktatott le. Most azt állítja: már a nyolcvanas években létrehoztak számára egy titkos pénzalapot, ahonnan a váltságdíjakat és a kenőpénzeket fizette. Most azonban birtoka felújítására is innen vett le pénzt, adót pedig nem fizetett utána.
"Werner Mauss, született 1940 februárjában, név szerint Dieter Koch, aki 1940 áprilisában született, más néven az 1942 februárjában született Claus Möllner, alias Richard Nelson, aki 1939 februárjában született" - egy korábbi bírósági aktában így nevezik meg azt a német titkos ügynököt, aki most adócsalásért ül a vádlottak padján.
Azt nem tudjuk, hogy volt-e legalább 32 neve, mint egy igazi ügynöknek, de a fentieken túl Otto John volt, amikor autótolvajokat üldözött, Herbert Rick, amikor pilótajogosítványt szerzett és elvette második feleségét, de nevezte magát Horst Fabernek, Dr. Lampénak, Jacques-nak vagy Marlowe-nak, ha a helyzet úgy kívánta.
A bochumi államügyészség most több mint 15 millió eurós adócsalással vádolja az ügynököt. A vád szerint álneveket használva alapítványok, folyószámlák és biztosítások hálózatát hozta létre a Bahamákon, később pedig Luxemburgban. Ezekre a számlákra ismeretlen ügyfelek folyamatosan fizettek be pénzt, amit Mauss használt fel, de nem fizetett adót.
Az öregedő ügynök ellen folyó per komoly tanulságokat rejt.
Nehéz eldönteni, hogy egy teljesen normálisan induló élet hol vesz váratlan fordulatot és mikor lesz belőle kész regény. Mert Werner Mauss (fogadjuk el ezt igazi nevének) eddigi élete már az. Kiváló forgatókönyvet lehetne írni belőle egy izgalmas kémfilmhez.
Az persze örök kérdés marad, hogy amit látunk, az igaz-e, vagy minden csak legenda és átverés. Ráadásul most a film utolsó harmadánál járunk. Az ügynök fiatalon 0-24 órában vitte a vásárra a bőrét, túlélt mindent. Vajon megérdemli-e, hogy öreg napjait háborítatlanul, és nem mellesleg igencsak gazdagon töltse?
Werner Mauss 1940-ben Hessenben született. Szülei farmján gazdálkodott, de már fiatalon buzgott benne a tettvágy. Lovakat tartott, lovasoktató volt, de dolgozott porszívóügynökként, újságíróként és éjszakai dokkmunkásként is. Nemcsak dolgozott, tanult is. Elvégzett egy magánnyomozói képzést, és 1961-ben Hessenben nyitotta meg irodáját. Kezdetben válóperekhez szállított bizonyítékokat hűtlen férjekről és feleségekről, emellett elkezdett biztosítási csalásokat felderíteni. Ha kellett, a világ másik végéről is előkerítette a csalókat.
Mivel jól dolgozott, hamar híre ment a szakmában. Egy idő után ezért már nemcsak a biztosítótársaságoknak, de a német titkosszolgálatnak és a rendőrségnek is teljesített megbízásokat. Ha a hatóságok jogállami lehetőségei kimerültek, a hivatalokban összenéztek és azt mondták: "na, akkor most hívjuk az M. Intézetet". Ez volt egy személyben Mauss, aki leginkább egyedül szeretett dolgozni, mert csak magában bízott meg. Kapcsolatrendszere annyira kiterjedt volt, hogy a kilencvenes években Helmut Kohl német kancellár hivatalának is dolgozott.
Az üzlet jól ment. Mauss irodát nyitott Essenben, Londonban és Locarnóban. Gyorsan is tudott mozogni: nemcsak több autója volt, de letette a pilótavizsgát, így ha kellett, saját repülőjén indult a rossz fiúk nyomába.
Maussnak komoly érdemei voltak a hatvanas években a korai szervezett bűnözés felderítésében, drog- és fegyverkereskedők kézre kerítésében. A nyolcvanas évek közepén egy német cég túszul ejtett menedzsereit szabadította ki Kolumbiában a gerillák fogságából, és a libanoni Hezbollahhal is ledealelte a foglyul ejtett német állampolgárok szabadon engedését.
Athénban úgy kutatta fel a Rolf Pohle nevű RAF-terroristát, hogy mindössze annyit tudott róla, hogy naponta megveszi a Süddeutsche Zeitungot. 75 újságosnál árulták a lapot akkoriban Athénban, Mauss pedig szép sorban egyenként figyelte meg a bódékat.
Később ő bukkant a nyomára a környezeti katasztrófát okozó Seveso vállalat Franciaországban elrejtett, veszélyes anyagokat tartalmazó hordóinak, ő szerezte vissza a kölni dóm ellopott kincseit, és ő találta meg az elrabolt milliárdos, Friedrich Karl Flick holttestét.
Maussról az a hír is járta, hogy a túszokért fizetendő váltságdíj összegét néha maga verte fel, hogy neki nagyobb sikerdíj jusson. De ki sajnálja ezt tőle, amikor tényleg a saját bőrét vitte a vásárra? 1996-ban például kolumbiai maffiózók által túszul ejtett németeket szabadított ki, de feleségével együtt őrizetbe vették a medellíni hatóságok, és 9 hónapig ültek börtönben.
Egy korábbi jelentésében azt írta: munkájának köszönhetően 1600 bűncselekményért körözött embert sikerült kézre keríteni és 60 túsz szabadult ki. 1998-ban a Die Weltnek azt nyilatkozta:
A munkámat soha nem erőszakkal, pisztollyal vagy ököllel végeztem, hanem a fejemmel.
És pénzzel - tegyük hozzá. Mert most a perben erről van szó. Létezik ugyanis egy titkos pénzalap, amihez Mauss hozzáfér. Ez a pénzalap mintha soha nem fogyna el, különböző helyekről folyamatosan töltik fel valakik, Mauss pedig újra és újra emel le innen pénzt, ami után nem fizet adót.
Mauss a perben azzal védekezik, hogy ahhoz a munkához, amit ő végez, szükség van egyfajta mozgástérre - pénzügyi értelemben is. Állítása szerint "nyugati titkosszolgálatok konzorciuma" már 1985-ben létrehozott számára egy 23 millió dolláros titkos pénzügyi alapot, hogy ha az akcióihoz pénzre van szüksége, bármikor bármilyen körülmények között hozzáférhessen.
Mert, kérem, hogyan és kinek a nevére írjak számlát, ha személyesen az ördögöt nyerem meg egy ügyben az informátoromnak?
- tette fel a kérdést a bíróság előtt. A 76 éves Mauss szavaiból az derül ki, hogy az őt pénzelő "titkosszolgálati szövetség" máig létezik, ő pedig továbbra is aktív ügynök. Erről persze semmit nem mondhat, hiszen akkor emberei életét tenné kockára. A furfangos védekezés szerint a számlákon lévő vagyon tehát nem is az övé, ő csak felelősségteljesen kezeli a pénzt, ami után viszont neki nincs adófizetései kötelezettsége.
Az öreg róka azonban a tárgyalóteremben egy hasonlóan rutinos bíróval találta szembe magát. Markus van den Hövel pedig nem dől be az ügynök által előadott "Grimm-meséknek". November közepén Mauss például azzal állt elő, hogy a titkos pénzalap egyik kezdeményezője egy magas rangú német közéleti személyiség volt, aki egy zárt tárgyaláson szeretne tanúskodni. November végén azonban Mauss szomorúan jelentette be a tárgyalóteremben, hogy az említett tanú elhalálozott. Ekkor derült ki, hogy a 85 éves korában elhunyt Gerhard Boedenről volt szó, aki korábban szövetségi rendőrfőkapitány-helyettes volt, majd 1987-ben a német Alkotmányvédelmi Hivatal (titkosszolgálat) vezetője lett.
Mauss állítása szerint 1970 óta dolgozott együtt Boedennel, aki amolyan apafigura volt számára (lám, ez is elég ismerős toposz a kémfilmekből). Állítása szerint Boeden ötlete volt, hogy az akcióit a külföldi szolgálatok titkos egyesületén keresztül pénzeljék. Mauss külön kiemelte, hogy ebbe a titkos alapba a német szolgálatok egy fityinget se fizettek be.
A bíró ezek után azonban joggal tette fel a kérdést, hogy vajon mégis milyen érdeke fűződhetett a külföldi titkosszolgálatoknak ahhoz, hogy Németországban zajló, vagy a németek érdekeit szolgáló akciókat pénzeljenek. Mauss a titoktartási kötelezettsége miatt erre is csak azt ismételgette, hogy ez a pénzalap a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni világméretű küzdelmet szolgálja.
A történteknek azonban van egy nagyon profán magyarázata is. A német adónyomozóknak ugyanis az tűnt fel, hogy Mauss rendszeresen jár Luxemburgba, ahol minden alkalommal nagy összegben vesz fel készpénzt, átlagosan havi 300 ezer eurót (kb. 92 millió forintot). A pénz nagy részét aztán a nyugdíjkorhatárt már betöltött titkos ügynök nem veszélyes akciókra és túszok kiszabadítására, hanem Altstrimmigben található, erődítményszerű birtokának felújítására fordítja. Maussnak persze erre is megvolt a válasza: a luxemburgi bank alkalmazottjának természetesen csak fedősztoriként adta elő, hogy a pénz birtoka felújítására kell.
Az altstrimmigi birtokot magas kerítés, őrtornyok és riasztórendszer veszi körül. Ha az ember körüljárja, alig lát be. A bíróság elé került adónyomozói jelentésben az áll, hogy az épületben 30-40 férőhelyes mozi és konferenciaterem található. Az adónyomozók szája szabályosan tátva maradt, amikor beléptek a birtokon található nagy lovarda melletti istállóba, amelyben a lovak márványból épített boxokban álltak, és egy nagy lószoláriumot is kiépítettek nekik.
Elég jó nyugdíjbiztosításom van - mondta mosolyogva Mauss még egy 2001-es interjúban. Hogy miféle "biztosítás" ez, az rá 15 évre derült ki. Az idén tavasszal nyilvánosságra került Panama-iratok szerint a Mossack Fonseca ügyvédi irodánál 12 hamis útlevéllel alapított offshore céget hoztak létre, ami mind hozzá köthető. Valóban ezeken folyhattak keresztül korábban a túszok kiszabadítására küldött váltságdíjak, de találhatók itt brazil államkötvények, amelyek hozamait Hamburgba utalták, az egyik cégben van Mauss panamavárosi luxuslakása, és csak az egyik cég önmagában 1 millió dollárt ért.
Nagyon lehet, hogy a kalandos életű ügynök ezekben a cégekben spórolt magának öreg napjaira. Legutóbb úgy próbált megszabadulni a számára kellemetlen bírósági eljárástól, hogy karácsony előtt ügyvédje útján felajánlotta: januárban átutal 8,7 millió eurót, azaz több mint 2,5 milliárd forintot az adóhatóságnak, csak hagyják már békén, de ezzel természetesen semmiképpen nem ismeri be, hogy bármiféle adócsalást követett volna el.