Végül is kiderült, hogy még mindig nem nem kaphatunk tiszta, koherens és átfogó képet arról, milyen kül- és biztonságpolitikát akar folytatni a világban az új Trump-kormányzat.
Ezzel a nyilatkozattal fejezte ki udvariasan, de határozottan csalódottságát Martin Schäfer, a német külügyminisztérium szóvivője, miután a kormány küldöttsége pénteken felállt a Trump kormányzati átmenetet vezénylő stábjának tagjaival tartott tanácskozástól.
Pedig Németország túlzás nélkül válaszúton áll, Amerika euroatlanti elkötelezettségének Trump által sugallt gyengülése esetén ugyanis katonailag is nagyobb teher hárulna a németekre a NATO-ban. Arról nem is beszélve, hogy a menekültválság által legjobban sújtott Németországnak (pontosítok: második legjobban sújtott, az első helyen ugyanis nyilván maguk a menekültek állnak) elemi érdeke a közel-keleti rendezés, mellyel kapcsolatban Donald Trump csak homályos célozgatásokig jutott.
Ahogy arról az elnökválasztás előtt is írtam, a nemzetközi rendszer szempontjából nem is az a legnagyobb para, hogy a leendő elnök héja-e vagy galamb, hanem a totális kiszámíthatatlanság. Ugyanis az Egyesült Államok minden nemzetközi lépése tucatnyi hullámot indít útnak, és nem árt, ha legalább a szövetségesei tudnak előre kalkulálni az USA főbb prioritásaival - azt szerintem Trump jól érzi, nem árt Amerika opportunista riválisait bizonytalanságban tartani.