Donald Trump beiktatási beszéde a tőle megszokotthoz képest sokkal rövidebb (15-17 perc), fókuszáltabb, kevésbé széteső volt, tartalmában viszont pont azt hozta, amit egy átlagos Trump-szavazó hallani akart – és amúgy már hallott is sokszor. Stílusában letisztultabbra, tömörebbre, frappánsabbra sikeredett, mint a korábbiak. Sőt: 40 éve nem mondott ilyen rövid beiktatási beszédet egy amerikai elnök. Látszik, hogy ezúttal tényleg dolgozott rajta.
Ahogy a CNN egyik kommentátora megjegyezte: itt aztán nem volt semmiféle rejtett jelentés, nem kell a sorok között olvasni, minden tökéletesen érthető és egyértelmű.
Egy igazi populista elnöki programbeszéd volt Trumpé, melynek a legerősebb része talán pont az volt, amikor a hatalomátadásról beszélt. Saját beiktatásának fontosságát megpróbálta egyfajta rendszerváltásnak beállítani, ahol az Egyesült Államokat addig uraló szűk elit kezéből a hatalom ismét átkerült az emberekhez.
Nem csupán átadjuk a hatalmat az egyik adminisztrációtól a másiknak vagy az egyik párttól a másiknak, hanem átadjuk a hatalmat Washingtontól, és visszaadjuk nektek, a népnek!
Ezután még egy kicsit elmélyedt az elitellenes szólamokban, miszerint a korábbi sikerek és jólét csupán Washingtoné és a politikusoké volt, de nem az embereké.
Az establishment megvédte saját magát, de nem az országunk állampolgárait. Az ő győzelmük nem a ti győzelmetek volt.
Trump szerint saját beiktatásának ünnepsége viszont már tényleg az amerikai népé, mert innentől minden hatalom visszakerül a néphez – értve ezalatt, hogy ő már becsszóra nem a saját pecsenyéjét fogja sütögetni. Ehhez képest a Wall Street Journal nem kevesebb, mint ötszáz olyan potenciális területet talált, ahol Donald Trump és családjának üzleti érdekeltségei összeférhetetlenek lehetnek majd Trump hatalomgyakorlásával.
Az viszont tisztán látszik, hogy Trump elnöki hitelessége, támogatottsága azon fog múlni, hogy a született milliárdos mennyire tudja fenntartani magáról azt a perverz imidzset, hogy ha ő nem is az egyszerű nép fia, de mindenképpen a nép szószólója.
Ennek az országnak az elfelejtett férfiúi és női többé nem lesznek elfelejtve
– Trump a folytatásban egy olyan képet próbált festeni, mintha a recesszióból kilábaló, az ország munkahelyeit folyamatosan bővítő második Obama-adminisztráció Amerikája valami lepukkant, kilátástalan hely lett volna. Mintha az egészségbiztosítást kiterjesztő demokrata adminisztráció elfelejtette volna az egyszerű embereket – ami bár nem igaz, de az kétségtelen, hogy Obama és miniszterei ennél sokkal többet is tehettek volna.
Anyák és gyermekeik ragadtak bele a szegénységbe városainkban; a rozsdaette gyárak úgy terjedtek az országban, mint a sírkövek
– váltott poetikus, kifinomultabb, és tőle tökéletesen idegen hangvételre az elnök. Állítólag saját maga írta a beszédet, de az egyszerű, ám képzavar nélküli hasonlatokból és metaforákból határozottan látszott, hogy szerencsére azért besegített neki a stábja. Majd a szegénységet, a bűncselekményeket, a drogokat kárhoztatta, mint amelyek idáig rengeteg amerikai életét tönkretette.
Ez az amerikai mészárlás itt és most véget ér!
Trump azért is volt ügyes ezekben a mondataiban, mert a javuló gazdasági eredmények miatt egyáltalán nem lesz nehéz elhitetnie saját támogatóival, hogy annyira nem is pocsék az életük. Már persze akkor, ha a gazdaságpolitikában meghirdetett protekcionista fordulat nem vágja haza az amerikai ipart és kereskedelmet.
A mai naptól kezdve egy új vízió fogja uralni az országunkat. A mai naptól kezdve kizárólag Amerika lesz az első helyen, Amerika lesz az első helyen. Minden egyes döntés a kereskedelemről, az adókról, a bevándorlásról, a külpolitikáról az amerikai munkásokat és az amerikai családokat fogja szolgálni.
Trump külpolitikai és külgazdasági nézeteit eddig is ismertük: a NATO rossz és idejétmúlt, mert túl drága, azaz aránytalanul magas kiadásokat ró az Egyesült Államokra, és itt az ideje, hogy a többi ország is fizessen, vagy védje meg magát. A szabadkereskedelmi megállapodások pedig oda vezettek, hogy az amerikai vállalatok külföldre viszik a gyáraikat, miközben Kína és a többiek elárasztják olcsó cuccokkal az amerikai piacot. Trump a beiktatási beszédében gyakorlatilag megismételte, hogy az amerikai gazdaság teljesítménye és az amerikai választópolgárok jóléte az elsődleges, sőt hogy csak ez számít.
Meg kell védenünk a határainkat más országok pusztításától, akik a mi termékeinket gyártják, akik ellopják a vállalatainkat és megsemmisítik a munkahelyeinket.
Trump ezután kifejtette pár mondatban, miről is szólna protekcionista gazdaságpolitikája: egyrészt nagy állami beruházásokról (infrastruktúrafejlesztés, híd-, út- és repülőtérépítés), másrészt a "segély helyett munkát" filozófiáját – a magyar közmunkaprogramhoz hasonló juthat eszünkbe, csak éppen egy fokkal értelmesebb formában, ahol nem ároktisztogatás, hanem nagy állami építkezések szívhatják majd fel a munkanélküliek tömegeit. Ezen kívül várható, hogy adókedvezmények formájában fogja támogatni a kormányzat az amerikai munkaerőt és árukat.
Két egyszerű szabályt fogunk követni: vásárolj amerikait és alkalmazz amerikait!
Ha az elnök valóban tartja magát az ígéretéhez, az többek között épp Magyarország számára fog borzasztó következményekkel járni, ugyanis "épp mi vagyunk az amerikai munkásosztály egyik főellensége, az olcsó külföldi munkaerő, ami elveszi előlük a munkát" - írtuk pár hete.
Trump beszédének a legvégén tért ki a diplomáciára és a külpolitikára, arra, hogy mire számíthat tőle a világ. És az elnök itt sem hagyott kétséget a szándékairól.
A világ népeinek barátságát és jószándékát fogjuk keresni, de ezt úgy fogjuk tenni, hogy megértettük, minden népnek jogában áll, hogy a saját érdekét helyezze előtérbe. Nem kívánjuk senkire rákényszeríteni az életvitelünket, hanem legyen inkább az egy ragyogó példa. Ragyogni fogunk mindenkinek, hogy kövessenek minket.
Az előbbi finom megfogalmazása annak, hogy az Obama-éra liberális értékexportja, vagy ahogy Orbán Viktor nevezi, demokráciaexportja átadja a helyét a teljesen elvek és értékek nélküli bizniszelésnek – mint amilyen a magyar keleti nyitás politikája, csak nagyban, és ez talán még sikeres is lesz. Végezetül Trump a beiktatási beszédének végén megalapozta egy agresszívabb közel-keleti politikának is a lehetőségét – hiszen háborúzni és további külső konfliktusokat generálni mindig is a legkézenfekvőbb, ha egy vezető hazai támogatottsága olyan alacsony, mint Donald Trumpé jelenleg. Az elnök egyenesen megígérte az iszlám terrorizmus teljes kiiktatását:
Meg fogjuk erősíteni a régi szövetségeket és újakat kötünk, és egyesítjük a civilizált világot az iszlám terrorizmus elleni harcban, amit el fogunk törölni a Föld színéről.