A magyar diákcsoport tragikus olaszországi buszbalesetének túlélői vasárnap már hazaindulhattak, hazaszállították a szállítható állapotban lévő sérülteket is. A könnyebben megsérült diákok egy pszichológus által vezetett utolsó, csoportos beszélgetés után indulhattak haza hozzátartozóikkal. Indulásuk előtt tudtunk beszélni az egyik fiú szüleivel. Elmondták, mit mesélt a fiuk a balesetről, ők hogyan tudták meg a hírét, és hogy miről fognak beszélni a gyerekükkel a hazaúton.
A diákok kihallgatása szombaton hajnal egyig tartott, a fiú, akinek a szüleivel beszéltünk, az egyik utolsó kihallgatott volt. Ő szinte karcolás nélkül megúszta a balesetet. A fiú a szüleinek elmesélte, hogy a busz körülbelül egy órája ment, amikor a baleset történt, ő pedig szerencsére hátul ült. A rendőrök a kihallgatáson kérdezték tőle, hogy látta-e, melyik sofőr vezette a buszt, de a legutolsó megállónál is a középső ajtón szállt fel, sötét volt, egyáltalán nem látta, de nem is nézte, hogy ki a sofőr.
Azt hallotta, hogy volt valami csattanás a buszon, és a következő pillanatban felcsaptak a lángok a busz belsejében elöl
− idézte fel a férfi fia leírását. Hozzátette, hogy fia az ablak mellett ült bal oldalon, és ez volt a szerencséje: a jobb oldali ablaknál ülők ugyanis odaszorultak a híd pillérjéhez. Abba az irányba esélytelen volt elhagyni a buszt.
A fiú a barátaival – előtte ült az egyik legjobb barátja – kiütötték az ablakot, és kiugrottak. Lábbal és könyökkel ütötték az ablakot, de volt, aki fejjel csinálta. Utóbbi fiú megsérült ugyan, de ő is kijutott. Ez alapján az elmondás alapján úgy tűnik, a busz bal oldalán több helyen is kiütötték az ablakot.
Ami még szerencséje volt, hogy nagyon szereti a cipőjét, és nem vette le. A legtöbben az utazáshoz levették a cipőt, ezért sokan mezítláb ugrottak ki az ablakon, és mezítláb álltak ott az út közepén, éjszaka. De ő így cipőben tudott kiugrani
− mesélte. A fiú elmondta nekik: ahogy kiugrottak, az autók, kamionok azonnal megálltak, az emberek szálltak ki segíteni. A gyerekeket, akik kijutottak a buszból, azonnal félretolták, hátra, hogy tudjanak segíteni a bennrekedteknek. De ők is azonnal arrébb álltak, hogy minél többen tudjanak kiugrani:
Kiugrott, még nézte, hogy tudnak-e utánajönni, látta, hogy igen, és azonnal félreállt, hogy legyen helye a többieknek.
A szülők elmondták, hogy furcsa módon az egész balesetet megúszta a fiú kamerája. „Az egész hátizsákja leégett körülötte, a kamera sértetlenül kiesett belőle" – mesélték.
A fiú osztályából egyébként hárman vettek részt az utazáson, mindhárman szerencsésen ki tudtak ugrani a kigyulladt buszból, gyakorlatilag épségben. Egyikőjükön volt egy kis égési sérülés, de minimális.
A gólyákat előre ültették. És ő is gólya. De ő és két barátja mégis hátrament
− mesélték, milyen véletlenek kellettek ahhoz, hogy fiuk megússza a balesetet.
Főleg lányok ültek elöl. Akik elöl ültek, azoknak nagyon kevés esélyük volt. Akik hátul ültek, azok ki tudtak ugrálni
− tették hozzá.
Hogy hogyan van most a fiú, az édesapja szerint nehéz elmondani, az ilyenkor még nem derül ki. „Túl friss az élmény, idejük sem volt még feldolgozni. A poszttraumás, pszichés gondok később fognak előjönni. Nincs feldolgozva, majd fokozatosan jönni fog elő" – mondta a fiú édesapja.
Érdekes részletet osztottak meg velünk a szülők: elmondták, a magyar rendőrségről jól ismert jelenetek zajlottak az éjszakai kihallgatásokkor. Nincs külön ember, hogy jegyzeteljen, a kihallgató rendőr pötyögte be betűnként a vallomást, és kérdezett vissza a magyar nevekre betűnként. „Nálunk 12 perc volt csak az adatfelvétel” – mondta. Szerintük pár perc alatt lezavarhatták volna a gyerekek kihallgatását, ha ott egy plusz ember erre, ezért tartottak éjfélnél is tovább a kihallgatások.
És ezért lehetett, hogy a rendőrök még reggel is hoztak a hotelbe néhány fiút, minden bizonnyal maradt néhány kihallgatás reggelre is.
A kérdésre, hogy ők mikor jöttek ki Veronába, azt mondták: „Volt, aki már éjfélkor elindult, minket reggel ébresztettek a hívással, hogy baleset történt.” Az osztályfőnök hívta őket nyolckor, de azt nem tudták megmondani nekik, hogy a fiuk jól van-e. Nyolc óra alatt értek ki, de szerencsére nem úgy vezettek végig, hogy nem tudták, hogyan van a fiuk, ugyanis meglátták, hogy hajnal kettőkor jött egy sms tőle. Nem saját számáról, a telefonja ugyanis bennégett. Annyit írt:
Hívjatok vissza ezen a számon!
Nem írta, hogy mi történt, csak hogy hívják vissza.
A szülőkkel kora délután beszéltünk, akkor arra vártak, hogy fiuk kijöjjön a teremből, ahol egy csoportos beszélgetést tartottak a pszichológusok. A papírokat már elintézték, ezért délután elindulhattak haza.