Egy felsőbb kategóriásnak számító dán cipőmárka, a Bianco meglehetősen megosztó reklámkampányba kezdett, írja a dán Local. A videóban a felvilágosult nyugat luxusra kiéhezett feminista női tomboló dühvel fellázadnak a kapitalista disznó férfiak ellen:
Úgyhogy a videóban szereplő nők rendre szét is rúgják a férfiak világát, miközben lakk tűsarkút viselnek: nekik még az egyenlő fizetés sem lenne elég egyenlő, kell az extra pénz, hogy extraszép cipőkre költsék.
A videón eléggé kiborultak a dánok, majd az egész világ, manapság elég necces dolog olyan reklámmal célozni a nőket, ami úgy festi le őket, mintha tűsarkú cipők körül forogna a világuk. A felháborodás nagyjából ezen a vonalon történt: Komolyan egy luxusmárka bujtogat azzal, hogy drágák a nők dolgai? Komolyan sikerült az egyenlőtlen fizetést reklámfogássá alacsonyítani? Komolyan azt hiszik, hogy más bajunk sincs, mint eldönteni, hogy melyik luxuscipőre költsük el a pénzünk? A szar francia akcentus tényleg muszáj volt?
Facebookon közel ötvenezren mondták el a véleményüket, de sokan kiálltak a Bianco mellett is, mondván: legalább valaki végre beszél róla, hogy nőnek lenni bizony sokkal drágább dolog, mint férfinak. Akárhogy is , a márka Facebook-értékelései zuhanórepülésbe kezdtek (a cikk írásának pillanatában tízszer annyi az 1 csillagos értékelés, mint 4 és 5 csillagos összesen).
A reklámszakma kénytelen lépést tartani a social media által bepörgetett szenzációhajhászattal, és ezért sokszor az a legokosabb, ha megosztó témák zavaros vizein lavírozgatnak. Ez néha bejön, máskor nagyon nem.
Ezek a kampányok arra játszanak, hogy a normális esetben elért közönség többszöröse ismeri majd meg a márkát úgy, hogy a felháborodott és megzavarodott fogyasztók ezrével osztják meg a véleményüket a témában a média pedig lesújtó vagy magasztaló cikkekben, de tovább terjeszti a márka hírét. Tudósok ugyanis kimutatták: ha egy információ valakiben dühöt kelt, akkor annak sokkal jobb esélye van vírusszerűen elterjedni, mint például egy szomorú vagy boldog hírnek.
Emlékeznek még a Tesco Magyarország mikuláskor futtatott Facebook-játékára? Egy nőknek összeállított meglepetéscsomag tárgyai közül kellett kiválasztani a nem odaillőt. A kakukktojás egy videojáték volt, míg a többi tárgy (botmixer, vasaló, robotgép) mind a házimunkához kötődtek. Bár Magyarországon (és világszerte) valóban nők végzik a házimunka jelentős részét - olyan munkát, ami elengedhetetlen a társadalom számára, de egy fillér fizetés sem jár érte - ezt a kampányt még a Tesco vásárlói is túlzásnak érezték. Annak idején, mikor jött ez a hír, mi nem is raktuk ki, arra gyanakodva, hogy csak egy okos kampányhúzás ez a Tescótól. De ennek az ellenkezőjéről csak akkor bizonyosodhattunk meg, mikor délutánra a Tesco visszavonta a hirdetést.
Ahogy az internetes feminizmusos viták menni szoktak, elég hamar megjelent egy finoman szólva is szkeptikus hang: a meninisták, azaz anti-feministák ugyanis inkább alternatív tények után néznek, és nem hiszik el az egyébként számos tanulmányban bizonyítottakat, hogy a nők kevesebb pénzt kapnak az egyenlő értékű munkájukért. Akkor most mi az igazság?
Spoiler: a nők kevesebbet keresnek. Nálunk egy adatbázis szerint például 21%-kal kisebb a nők átlagkeresete a férfiakénál, ami 4%-kal rosszabb mint az európai átlag, a 17%-os hátrány. Világszerte rengeteg tanulmányt végeztek ebben a témában, ami azt is megmutatta, hogy bár a fehér nők hátrányban vannak a fehér férfiakkal szemben, ez még mindig sehol nincs a fekete vagy latino nők problémájához képest: míg Amerikában egy fehér férfi minden megkeresett 1 dollárjához képest 79 centet keres egy fehér nő, egy latina 55 centet, tehát épp csak több mint a felét. Bár a tendenciák folyamatosan javulnak, ez mégis egy olyan tény, amit érdemes megjegyezni.
Ehhez hozzá tartozik az is, hogy a nők számos termékre költenek, amikre a férfiaknak társadalmi nyomás híján nem kell pénzt kiadnia. Kezdve azzal, hogy a női test minden négyzetcentiméterét lefedte már a szépségipar, egészen odáig, hogy a menstruáló nőknek mennyit kell a vérzésükre költeniük havonta, a "nőség" anyagi kiadásai elég magasak. Az reproduktív higiéniához való hozzáférés sem egyenlő: Nagy-Britanniában például luxusadót róttak ki a tamponokra, és míg az Egyesült Államokban a biztosító fizet a Viagráért, de a női kiadásokért, mint a fogamzásgátlás, a terhességmegszakítás vagy a menstruációs kellékek, nem.