Ijesztően olajozottan működik az illegális főemlős-kereskedelem Nyugat-Afrikában, erre jutott a BBC újságíróinak egy éven át zajló nyomozása. Az újságírók potenciális csimpánzvevőnek adták ki magukat, és hamarosan saját szemükkel láthatták a rejtélyes, hírhedt kék szobát, ahol az orvvadászok által, brutális mészárlás közepette befogott állatokat őrizték a csempészek. A döntő pillanatban lecsapott az Interpol és az elefántcsontparti rendőrség.
Egy elefántcsontparti, Abidjan városbeli házhoz, annak is egy eldugott, csak zuhanyfülkényi méretű, kék mozaikcsempével borított helyiségéig vezették el a BBC újságíróit egy éven tartó nyomozásuk szálai. David Shukman és Sam Piranty az illegális csimpánzkereskedelem működését akarta feltárni. Végül nekik köszönhetően találtak rá a rendőrök és az Interpol emberei a kék szobába rejtett faládában kuporgó, pelenkába öltöztetett, egyéves csimpánzbébire, még időben, azelőtt, hogy feladhatták volna jó pénzért mint kincset érő csempészárut.
A csempészek a kis csimpánzt 300 euróért, úgy 93 000 forintért vették az orvvadászoktól. Magasabb szinteken azonban jóval nagyobb összegek forognak: a láncolat végén 12 500 dollárt, 3,6 millió forintot, vagy akár még többet is elkérnek a csimpánzbébikért. A végállomás számukra – ha megérik a hosszú és kockázatos utazás végét – legtöbbször valamilyen gazdag magánember, mondjuk egy Perzsa-öböl menti országban, Délkelet-Ázsiában vagy Kínában. Ők aztán házi kedvencként jól tartják, kényeztetik őket, amíg cukik és kicsik, de amikor megnőnek, túl erősek és veszélyesek lesznek, ketrecbe zárva végzik, vagy – néha – el is pusztítják őket.
Egyetlen csimpánzbébi befogása ráadásul átlagosan tíz másik állat lemészárlásával jár a BBC cikke szerint. Az orvvadászok legtöbbször azzal a módszerrel dolgoznak, hogy egyszerűen lepuffantanak a csimpánzcsalád felnőtt tagjai közül annyit, amennyit csak tudnak, hogy minél kevesebb ellenállással megszerezhessék a kölyköt. Az elpusztított állatok húsát mintegy mellékesen még pénzzé teszik.
Mindezt úgy, hogy a nyugat-afrikai csimpánzok különösen veszélyeztetettnek számítanak, legfeljebb 65 ezren lehetnek, de gyanítható, hogy még kevesebben. A veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó washingtoni egyezmény (CITES) nagyon szigorúan rendelkezik a csimpánzokról, elméletben csak olyan csimpánzt lehetne exportálni, amely eleve fogságban született, és mind az exportáló, mint az importáló szervezetnek regisztrálva kell lennie a CITES-nél. A gyakorlat azonban teljesen másképp fest.
Az ENSZ illetékes szervének adatai szerint minden évben körülbelül 3000 főemlős, orangután, gorilla és csimpánz tűnik el a vadonból az illegális kereskedelemnek köszönhetően. Eladják őket, megölik őket befogás közben, vagy elpusztulnak a fogságban. A 2005 és 2011 között időszakban 23 országban összesen 1800, csempészni próbált főemlősre bukkantak rá a hatóságok, negyedük csimpánz volt.
Hogy hányan érték el sikeresen a célállomást, arról nincs adat, jegyzi meg a BBC. Eközben a számonkérés siralmasan esetleges. Ugyanebben a 2005 és 2011 közötti időszakban mindössze 27 letartóztatás történt Afrikában és Ázsiában illegális főemlős-kereskedéssel kapcsolatban, és ezeknek az ügyeknek a negyede még a vádemelésig se jutott el.
Első alkalommal Kairóban próbálkoztak, amely sokáig az állatcsempészet központjának számított. Egy thaiföldi kliens megbízásából eljáró vásárlóként mutatkozva be tárgyalásokat kezdtek két állatkereskedővel egy titkosított üzenetküldést lehetővé tevő rendszeren keresztül. Kaptak videofelvételeket csimpánzbébikről, a háttérben ugyanazzal – a nyomozás során újra és újra visszaköszönő – kék mozaikcsempével borított helyiséggel, amelynek „kék szobaként” már híre ment. Senki sem tudta, hol van ez a kék szoba, még az országot sem Nyugat-Afrikán belül, de nagyon úgy tűnt, hogy itt szokták őrizni az orvvadászok által befogott, vevőikre váró kis csimpánzokat.
Az egyik kereskedő felajánlotta a BBC-seknek, hogy szerez hamis CITES-engedélyt az exporthoz, a másik meg azzal az ötlettel állt elő, hogy más, kevésbé veszélyeztetett, egyszerűbben adható-vehető állatok közé rejti majd el a bébicsimpánzt, úgy szállítja le. Az újságírók kaptak is a dílertől egy videót, amin látszott, hogy megy ez. A felvételen papagájok, cibetmacskák és mongúzok alá dugták el a csimpánzkölyköt, a szállítmány Nyugat-Afrikából Nepálba tartott. Később, a díler mobilján talált üzenetekből kiderült, hogy a videón látott kis csimpánz az utat nem élte túl.
A BBC-sek végül a hamis CITES-engedélyre vonatkozó ajánlatot elfogadták, és 4000 dollárért, körülbelül 1,16 millió forintért cserébe szert tettek két hét alatt egy ügyetlenül, helyesírási hibákkal kitöltött dokumentumra, amely úgy nézett ki, mintha egy jordániai kormányzati hivatalnok állította volna ki és pecsételte volna le. A BBC-sek megjegyezték: a megadott kamu címük szerepelt benne, amiről egy szimpla internetes hirdetés kideríthette volna, hogy nem a CITES-nél regisztrált intézményhez tartozik. Ezen a szálon végül elakadt a munka, a díler megneszelhetett valamit, és lefújta az üzletet.
Másodjára közvetlenül Nyugat-Afrikában tettek próbát, ezúttal vagyonos klienseket kiszolgáló indonéziai kisállat-kereskedőnek adták ki magukat. Ismét egy titkosított üzenetküldő rendszeren keresztül sikerült kapcsolatba lépniük egy fiatal, guineai dílerrel, a 22 éves Ibrahima Traoréval. Tőle is hamarosan elkezdtek érkezni videók a kék szobában kuporgó csimpánzbébikről. Az illető azt állította, tud szerezni egy-két csimpánzt és CITES-engedélyt is.
A dokumentum nála is 4000 dollárba került, de minőségibb hamisítvány volt, mint az előző. Úgy tűnt, mintha a libériai nemzeti parkokat összefogó intézmény állította volna ki. Traore dicsekedett az újságíróknak azzal, hogy csimpánzokat tart Guineában, Libériában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Elefántcsontparton, ki tudja játszani a nemzetközi ellenőrzést, és ismer egy befolyásos belsős embert.
Végül Traore volt az, aki elvezette az újságírókat a kék szobához. Küldött egy videót a vevőinek, amin látható volt az eladásra kínált csimpánzbébi és ő maga, amint fog a kezében egy darab papírt, rajta az ügylet tervezett dátumával, bizonyítandó, hogy az állat már nála van, minden készen áll. Pár nappal később a BBC-sek odamentek az ingatlanhoz, hogy megbeszéljék a részleteket, és mikor már biztosak voltak benne, hogy a csimpánz tényleg ott van, riasztották a rendőrséget és az Interpolt.
A rajtaütés után letartóztatták Traorét a nagybátyjával együtt. Úgy tűnik, a bátyja és az apja is benne volt az üzletben, az apja nevén volt az a bankszámla, amelyre a BBC-seknek utalniuk kellett volna. Traore mobilja és laptopja aranybányának bizonyult, a hatóságok rengeteg információt megtudtak innen az Európában, Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten működő hálózatról.
A BBC megszólaltatta John Scanlont, a CITES főtitkárát, aki azt mondta, nem lepi meg, de azért elszomorítja, hogy ilyen könnyen lehetett hamis engedélyeket beszerezni. Szerinte ugyanakkor az engedélyrendszer alapvetően megbízható és biztonságos, csak ugye „van korrupció a rendszerben”, és amíg azon nem tudnak úrrá lenni, nem tudják megállítani az illegális kereskedelmet. A CITES mindenesetre tervezi nehezebben hamisítható, elektronikus engedélyek bevezetését.
A kék szobában talált kis csimpánzt először az abidjani Interpol-épületbe vitték, később a helyi állatkertbe került, ahol nevet kapott (Nemley Jr.), és odaadták egy idősebb nőstény mellé, amely mostohaanyaként nevel már két másik csimpánzbébit. Lehet, hogy innen továbbkerül majd a Born Free Foundation menedékhelyére, ott szívesen látnák.
A BBC által megkérdezett csimpánzszakértők szerint Nemley Jr. súlyos traumán van túl, hiszen látta a családját elpusztulni, de jó kezekben, folyamatos figyelem mellett esélye van a felépülésre.