Tizenöt fiatal halálba kényszerítésével vádolnak egy Moszkva környéki fiatalembert, aki az orosz közösségi hálón hozott létre vérre menő játékot játszó csoportot. A jelenség egyre terjed, a sajtó szerint csak tavaly 130 gyerek halt meg ilyen csoport tagjaként. A szülőket arra figyelmeztetik, figyeljen oda, ha a gyermeke bálnát, lepkét rajzol, vagy tetszik neki a Renáta név.
Filipp Bugyejkin egy 21 éves, Moszkva környéki, ránézésre átlagos fiatalember. Egészen addig, amíg Filipp Lisz néven meg nem jelenik az „orosz Facebook”, azaz a V Kontaktye (VK) oldalán az f57 csoport adminjaként. A rendőrség szerint ugyanis ezen az oldalon keresztül Filipp legalább 15 kamaszt beszélt rá az öngyilkosságra.
A fiatalembert novemberben vették őrizetbe, a bíróság döntésével az előzetes letartóztatást nemrég május közepéig meghosszabbították, ám a jelek szerint a kamaszok lelkére utazó nyitott és zárt csoportok tőle függetlenül is tömegével működnek.
Vasárnap két tizenkét éves lány ugrott le egy 14 emeletes ház tetejéről a kelet-szibériai Uszty-Ilimszkben. A Bajkál-tótól ötszáz kilométerre fekvő város hatóságai szerint a két áldozat az orosz közösségi oldalon létrejött Kék Bálna csoport tagja lehetett.
„Játszani akarok az életemért!”
„Hé, itt tényleg mindenki öngyilkos akar lenni?”
Olvasható az Ébressz fel 4:20-kor nevű nyílt csoport kommentjeiben – jóval Bugyejkin letartóztatása után. Közben az admin hol a halálról ír, hol csak sejtelmesen szenvelgő szöveget nyom arról, hogy nincs szerelem, a Valentin-nap egy hazugság, a magány mindennél jobb – vagy rosszabb, de pont azzal emelkedhet az ember az önámításban élő többiek fölé.
Az egészre akár legyinthetne is az ember, ha nem tudná, hogy
A jelenség annyira terjed, hogy a posztszovjet országokban, Ukrajnától Oroszországon, Kazahsztánon át Kirgizisztánig a rendőrség már felhívta a szülők figyelmét arra, hogy gyermekeik kikényszerített öngyilkosság áldozataivá lehetnek a közösségi hálón létrejött csoportokba kerülve.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
Igaz, Kazahsztánban – miközben ott is több iskolában beszélnek a gyerekekkel a tanárok az interneten rájuk leselkedő veszélyekről – az ügyészség szerint nincs egyetlen olyan öngyilkosság sem, amely kapcsolatba hozható a VK-n lévő csoportokkal. A dolog kínosan emlékeztet arra, ahogyan a Szovjetunióban tagadták a hatóságok, hogy az országban létezhetnek sorozatgyilkosok, aminek eredményeképp az 53 embert – köztük 35 gyereket – hidegvérrel legyilkoló Andrej Csikatyilót 13 éven át nem fogták el. A férfit végül 1994-ben végezték ki.
Pedig többről van szó szülői, intézményi óvatoskodásnál. Erről annak a 130 gyereknek a szülei tudhatnak sokat, akik állítólag úgy lettek öngyilkosok, hogy követték a VK veszélyesnek mondott csoportjait. Olyanokat, mint az
Ezek nyilvános csoportok, az egyedüllétről, a szerelem hiányáról, kövérségről vagy önvallomásokról szólnak, saját bénaságunkról, miközben az admin művészinek mondott, komor hangulatú, emós, szuicid képeket posztol.
Ez azonban csak az előszoba. Ha a felhasználó meggyőzően aktív és alkalmas alanynak látszik, idővel meghívást kap egy zárt csoportba a nyílt csoport adminjától. Itt először kisebb-nagyobb feladatokat kapnak – pengével karcoljanak a bőrükbe egy bálnát, lopjanak valamit a boltból –, közben kitapogatják gyengéiket, bánatukat, majd amikor megdolgozták őket – ebben állítólag szerepet játszik az is, hogy rendszeresen éjszaka csetelnek –, kiadják a végső feladatot, amely megoldás az összes lelki problémára: öngyilkosság.
Az egyik áldozat édesanyja gyermeke halála után a hatóságokat segítve igyekezett minél több zárt csoportba bejutni, ahol elmondása szerint már a feladatokat is megkapta. A csoport tagjai aztán bátorították őt, hogy mielőbb végezzen magával.
Ennek ellenére nincs hír arról, hogy öngyilkosságba kergető csoportok adminjait vették volna őrizetbe, az egyetlen továbbra is Bugyejkin.
2016 első felében 350 fiatalkorú lett öngyilkos Oroszországban. A szám még az egyébként rendkívül magas öngyilkossági rátától sújtott 143 milliós országban is feltűnt – 2015-ben egy év alatt 461 öngyilkosságot regisztráltak a 18 év alattiak körében –, bár a halálok egy részének rendszerszerű kapcsolatáról csak akkor kezdtek el beszélni, amikor 2016 májusában a Novaja Gazeta cikket írt az öngyilkosságba segítő vagy inkább kergető csoportokról.
„Amit biztosan tudunk, hogy
a gyerekeket felnőttek dolgozzák meg, pontos terv szerint, lépéről lépésre tolva őket a végső pontig. Ismerik vágyaikat, szenvedélyüket, szóhasználatukat
kulturális közegüket. Pszichológiai tudással felvértezve dolgoznak, a lányoknak azt beszélve be, hogy ebben a világban ők kövérek, a fiúknak, hogy lúzerek. De van egy másik világ, amelyben ők kiválasztottak” – írta nagy visszhangot kiváltott cikkében Galina Murszalijeva.
Az újságíró egy a halálos VK-csoport 12 éves áldozatának édesanyjával is találkozott. A rjazanyi kislány kiugrott az ablakon. Nem sokkal később egy másik gyerek is hasonlóan végzett magával a városban. Az asszony utólag sem látja, mik voltak azok a nyilvánvaló előjelek, amelyek alapján tudnia kellett volna, hogy nagy a baj. Egy fél éve romlottak ugyan a kislány addig jó jegyei, de sok tanulással behozták a lemaradást. De volt két apró jel: a lányka egyre gyakrabban ébredt fáradtan, és egyszer megemlítette, hogy ha kislánya lesz, Rinának fogja nevezni.
Az oroszoknál viszonylag ritka Renátából képzett név persze nem kellene hogy gyanút keltsen.
Utóbbi talán a Kék Bálna csoportnév miatt világos, de azért ez is magyarázatra szorul: az elmélet szerint a bálna azért vált öngyilkos szimbólummá, mert partra úszással képes az öngyilkosságra. A lepkék meg azért, mert ez már az életük utolsó szakasza – némelyik lepkének emésztőszerve sincs, már csak a párzásra képes, mielőtt elpusztul.
Ezeket rajzolgatta egyre többször a kislány is.
Rina pedig azért sokatmondó jel, mert ő volt az első olyan lány, akinek halálát az öngyilkos netes csoportokkal kötötték össze. A 16 éves, távolkelet-oroszországi lány vonat elé fekve végzett magával Usszurijszkban, 2015 novemberében. Előtte egy nappal szelfit küldött magáról, a háttérben egy vonattal.
Rina halála a közösségi oldalakon szerveződő sötét csoportok nélkül is visszhangot váltott volna ki, ugyanis a tragédia helyszínén készült rendőrségi fotók hamar a netre kerültek, ami önmagában is kérdéseket vetett fel.
Az egyébként nem egyértelmű, hogy Rina tagja volt-e bármilyen, oroszul már egyszerűen csak „halálos csoportnak” nevezet klubnak, de mindegy is: a lány halála mém lett, az öngyilkosság bátor szimbóluma vagy épp gyomorforgató élcelődések célpontja.
Rinától jön a miau – pontosabban annak az animékre utaló, a japánból eredő orosz átirata, a „nja” – is. Halála előtt ugyanis a lány ennyit írt a szelfi fölé: „Miau. Szevasztok.” A különböző, fentebb említett nyílt csoportokban – van belőle másfél ezer, a hatósági kérésre teljesen eredménytelenül zárják be őket százával – sokszor felbukkan egy Rináéhoz hasonló szelfi, vagy egy „meow” feliratú sapka.
A csoport céljára a letartóztatott Filipp Bugyejkin sem adott érthető választ. Esetlen, kissé dadogós nyilatkozatai alapján egyébként sem tűnik olyannak, amilyennek korábban az ilyen csoportok adminjait leírták. Jó pszichológusnak – bár Bugyejkin egy ideig járt pszichológia szakra –, ügyes manipulátornak, bár nyilván más helyzet nyilvánosan, gyanúsítottként beszélni a csoportról, mint írásban, a számítógép mögé bújva utasításokat adni önbizalom-hiányos gyerekeknek – vagy a dadogás már a külvilág megtévesztésének része.
A hatóságok bizonytalanságát jelzi, hogy a novemberben őrizetbe vett Bugyejkinnel szemben még mindig nem történt vádemelés. A fiatalember tagadja, hogy öngyilkosságra buzdította volna a fiatalokat, pedig ez a közösségi oldal zárt csoportjai alapján könnyen bizonyítható volna. Az elmondások alapján ráadásul
A végső feladatra három-négy napot kaptak, és ha úgy tűnt, hogy az áldozat hezitál, akkor az admin közölte, hogy ismeri a lakcímét – az IP-cím alapján kutathatta ki –, és megírta, hogy kivégzi a családját, ha a kiválasztott alany nem végez magával.
Ezek megint csak könnyen bizonyíthatók lennének, ezért is beszédes, hogy Bugyejkin esetében még mindig nincs vádemelés. Igaz, ez nem feltétlenül az információhiányt jelenti, hanem hogy sokkal több áldozat lehet, mint eddig hitték, ezért húzódik el a nyomozás.
Nehezíti a tisztánlátást, hogy rengeteg az ellenőrizhetetlen hír. Egyelőre a Novaja Gazeta információja sem bizonyított, hogy a 130 öngyilkos gyerek mindegyike tagja lett volna a VK-n valamilyen zárt halálos csoportnak és az sem, ki adta az interjút Bugyejkin nevében, elfogása előtt pár nappal.
Abban a telefonon három nap alatt felvett, ötórás interjúban az illető arról beszél, hogy a halálba kényszerítéssel csak a társadalmat akarta megtisztítani az értéktelen emberektől. 17 gyerek halálát ismerte el.
Boldogan haltak meg. Azt adtam nekik, amit nem kaptak meg élettől: melegséget, megértést, kapcsolatot.
A Bugyejkinként nyilatkozó illető állítólag tíz halálos csoportot hozott létre, Rina volt az első áldozata, akinek még a „Miau. Szevasztok” feliratot is javasolta a szelfihez.
Az elfogott Bugyejkin ugyanakkor tagadja az interjút is. A nyílt, f57 nevű csoport létrehozását nem, csak azt, hogy célja ezzel bárki halálba kényszerítése lett volna. Más kérdés, hogy ez nem is a nyílt csoportokban ment.
Elmondása szerint a kamaszokat vonzó témákkal csak azért nyitott csoportot, hogy minél több lájkot és követőt gyűjtsön.
A felelősségre vonáshoz nem kell fizikailag részt venni a gyilkosságban, vagy akár bérgyilkost megbízni. A magyar büntető törvénykönyv (Btk.) úgy fogalmaz:
„162 §(1) Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt bír rá öngyilkosságra, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
A gyakorlatban azonban alig vannak ilyen ügyei a rendőrségnek. A rendőrségi statisztika szerint 2005-ben kettő, 2007-ben három, 2008-ban négy, 2009-ben három ilyen eset volt, 2006-ban és 2010-ben nem volt egy sem. 2012 és 2016 között Magyarországon összesen hét ilyen bűncselekményt regisztráltak, ebből két esetben volt fiatalkorú – 14 és 17 év közötti – a sértett.
Egy elhíresült, 2008-as üggyel a sajtó is foglalkozott: egy budaörsi lány az interneten talált segítőt tervezett öngyilkosságához. A nyírségi nagyvárosban élő férfi elutazott a lányhoz, elkísérte az öngyilkosság helyszínére, nézte, amint a lány gyógyszereket vesz be, de időközben megijedt, magára hagyta a lányt, akit egy arra járó időben észrevett, így meg tudták menteni az életét.
És mi van, ha egy csoportot tényleg csak ezért hoznak létre, hogy az épp szerelmi bánattól, magánytól szenvedő fiatalokat gyűjtsék maguk köré, pusztán vigasztalásul? Főleg, ha egy ilyen csoport adminja maga is egy alig 13 éves lány? A Life.ru erre is talált példát olyan csoportnál, amelyiknél felmerült, hogy valaki túl komolyan vette a fekete humort, és kis híján megölte magát.
A nyomozások és az öngyilkosságok körül egyre nagyobb sajtóvisszhang, a rendőrségi felhívások azonban az elmúlt napokban is követhető változást hoztak a legismertebb nyílt csoportokban. Az Ébressz fel 4:20-kor Valentin-napkor még a szokásos boldogtalan-kiábrándult-keserűen bölcselkedő vonalat hozta, két nappal később viszont egészen más poszt fogadta a látogatót:
„Ez a bejegyzés azoknak szól, akik azt hiszik, hogy itt a Kék Bálna-féle nézeteket terjesztjük...A mi csoportunk kizárólag SZÓRAKOZTATÓ jelleggel működik...Mi ellenezzük a Kék Bálna irányzatát.
Mosolyogjatok, az élet szép.”
Azért utána akad más is. „Lájkoljon, aki csúcs.” Az erkélyen heverő lány baseballsapkáján ártatlan felirat:
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.